NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-05-08 21:15 Összes olvasás: 72498Olvasói hozzászólások nélkül| 646. | [tulajdonos]: ... | 2020-03-22 21:11 | 2020. március 21. Kedves tegnapi Naplóm!
Ma láttam egy egymilliószorosra nagyított koronavírust. Nyugtalanítóan szép volt. Addig néztem, amíg ocsmánynak és undorítónak nem találtam. Ettől megnyugodtam. Aztán segítettem anyunak megmosni a haját. Jövő héten le is vágom. Hiányozni fog a jó éles ollóm, amit 15 éve ötezer forintért vettem a Gazdaboltban. Azzal vágtam a fiúk haját, amíg engedték. Ágyneműt is mostam ma. Hamar megszáradtak a szélben. Sütött a nap is, hónak itt még semmi nyoma nem volt. Nem haladok a fordítással. Kezd beszűkülni a tudatom a járvánnyal kapcsolatos hírekre. Csak futni járok ki késő este. A férjem azt írta tegnap, jól döntöttem, hogy lejöttem Anyuhoz. Nem gondoltam volna, hogy ettől a mondattól bőgöm el magam. Vagy hogy egyáltalán elbőgöm magam. Ilyen hamar. Már most, amikor egyelőre még minden csak az agyamban van. Shakespeare állítólag a londoni pestisjárvány idején írta a Lear király-t.
| |
| 645. | [tulajdonos]: ... | 2020-03-22 20:14 | Bakancslistám (2020. március 22-én)
Látni, ahogyan az első unokám megszületik.
Hallani, ahogyan szopás után jóllakottan szuszog.
Tapintani a lábát, a kezét, az arcát, érezni a bőre melegét.
Magamba szívni az illatát, azt a jellegzetes babaszagot.
Hónapokkal később: belekóstolni a tejbegrízébe: kihűlt-e
már annyira, hogy ne égesse meg a nyelvét és a torkát.
Pár évvel később: ha megsérül, mert túl gyorsan szalad
felém az utcán, vagy a játszótéren hamarabb ugrik
le a hintáról, amikor meglát, megpuszilni a sebét,
lenyalogatni a térdéről a vért. Mert a nyál
fertőtlenít, ezt minden nagymama tudja. | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 643. | vajdics: az eredeti és az angol | furim: re | 2020-03-22 14:30 | João Cabral de Melo Neto
Tecendo a Manhã
Um galo sozinho não tece uma manhã:
ele precisará sempre de outros galos.
De um que apanhe esse grito que ele
e o lance a outro; de um outro galo
que apanhe o grito de um galo antes
e o lance a outro; e de outros galos
que com muitos outros galos se cruzem
os fios de sol de seus gritos de galo,
para que a manhã, desde uma teia tênue,
se vá tecendo, entre todos os galos.
E se encorpando em tela, entre todos,
se erguendo tenda, onde entrem todos,
se entretendendo para todos, no toldo
(a manhã) que plana livre de armação(tartószerkezet, cövek, karók).
A manhã, toldo de um tecido tão aéreo
que, tecido, se eleva por si: luz balão.
WEAVING THE MORNING
1. One rooster does not weave a morning,
he will always need the other roosters,
one to pick up his shout
and toss it to another, another rooster
to pick up the shout of the rooster before him
and toss it to another, and other roosters
with many other roosters to criss-cross
the sun-threads of their rooster-shouts
so that the morning, starting from a frail cobweb,
may go on being woven, among all the roosters.
2. And growing larger, becoming cloth,
pitching (felállít) itself a tent where they all may enter,
inter-unfurling itself for them all, in the tent
(the morning) which soars (szárny) free of ties and ropes—
the morning, tent of a weave so light
that woven, it lifts itself through itself: balloon light.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 642. | furim: re | [tulajdonos]: ... | 2020-03-22 12:57 | | Gratulálok, Anikó! Nem tudom, a portugál vers milyen, de a fordításod alapján szép. | |
| 641. | [tulajdonos]: ... | 2020-03-22 12:41 | Elmarad az ünnepség, amelyen a portugál műfordítópályázat eredményeit kihirdették volna. E-mailben kaptam meg az eredményt. Nem szereplek az első három díjazott között, de a három utánuk következő között igen, akik könyvjutalmat kapnak.
És: két verset ajánlanak közlésre, köztük ezt, amit én fordítottam:
João Cabral de Melo Neto: Reggeli szövet(ség)
1. Egyetlen egy kakas nem elég a reggel
összekukorékolásához. Társakra van szüksége.
Egy másik kakasra, aki átveszi tőle a hangot,
és továbbadja egy harmadiknak, aki átveszi,
majd továbbadja egy negyediknek, és így
tovább. A kakaskiáltások, ahogyan egyre
többen bekapcsolódnak, egymásba
szövődnek, mint a keresztbe-kasba hajigált
napsugarak, így jön létre az összes kakas közös
alkotása: a reggel leheletfinom vászna.
2. És ez az áttetsző, légies anyag, amikor elkészül,
a magasba emelkedik, mint egy napvitorla,
és sátrat épít magából (a reggel sátrát), ami
mindenki előtt nyitva áll; rögzítő kötelek nélkül,
szabadon lebeg az ébredők feje fölött, mint
egy hangokból és fényből szőtt légballon.
Fordította: Vajdics Anikó | |
| 640. | [tulajdonos]: ... | 2020-03-21 02:32 | 2020. március 20.
Ma megint találkoztam a két cigarettázó fiatalemberrel az egyébként kihalt J. utcán este nyolc után. Amikor megláttak, illedelmesen (vagy csak ösztönösen) félrehúzódtak, pedig amúgy is lett volna köztönk legalább három méter, mert nem a járdán, hanem az úttesten futok. És mintha köztük is lett volna legalább két méter, úgy beszélgettek. Maszk nem volt rajtuk. Rajtam már igen. A középső húgom szerzett nekünk egyet-egyet. A munkahelyén (Alföldi Nyomda) osztogatták. Hétfőn lehet, hogy már nem kell bemennie, de ha igen, maszkban kell dolgozniuk. A két cigarettázón kívül egyébként csak a két kutyás lány, a fekete hajú 30-as duci és vékony, szőke hajú huszonéves (mindkettő a járdán, én az utca közepén), + pár autó (max. 3) – ennyi volt Anyun kívül ma a szociális életem. Nem mintha miattuk járnék ki. Egész nap ülök a fordítás mellett, az udvarban nem merek tornázni, túl szűknek érzem, biztonságosabb és tágasabb a három kihalt utcácska, ahol még nap közben is alig jár valaki. A régi (koronavírus előtti) világban is néptelenek voltak. Eleinte eltévedtem bennük, ha gyalog jöttem az állomástól Anyuhoz, amíg rá nem jöttem, hogy két utca V-alakban találkozik, közben nincs átjárási lehetőség, csak a széleken. Futkározni ideális. A célforgalmon kívül nem szeret erre bóklászni senki még normális hétköznapokon sem. A levegő pedig most harapni lehet. HA nem is ér fel a budakeszi erdei levegővel.
A J. és M. utca sarkán levő házban ma este is szólt a zene, de nem bömbölt, mint előző napokon, és a villany sem égett minden szobában, mint eddig. Ez megnyugtatott. Ahol változás van, ott élet is van. Mivel eddig a zenén kívül mozgást nem észleltem, senki nem suhant át a függöny mögött, nem húzták le a redőnyt, nem szellőztettek, már kezdtem azt gondolni, hogy nincs is benn élő személy, a rádió (FM vagy a Sláger) napok óta magától szól, mert úgy felejtődött. A lakó pedig… Nos, aggódtam érte. A lakó egyébként, akiről először azt hittem, bulizó fiatal, valószínűleg nagyjából velem egykorú lehet, vagy még idősebb, ha késő este nem az internetről hallgat rapet, funkyt, bluest vagy jazzt (vagy valami klasszikust), hanem a rádiót bömbölteti. Tegnap torna közben a félig behúzott függönyön át láttam, hogy bakelit lemezek vannak felragasztva a zeneszoba falára. Férfi, gondoltam, és egyedül él. Nincs az a család vagy házastárs, aki ezt a hangerőt el tudná viselni. A Soul Asylum Runawy train-je szólt: „Seems like I should be getting somewhere/ somehow I'm neither here nor there.” Máshol mindenütt csend és sötétség. Fenn az égen rendíthetlen nyugalommal szikráztak a csillagok. Ma éjjel kerül fölénybe a napfény, ábrándoztam. Holnaptól tavasz. Lombardiában katonai konvojok hordják szét a krematóriumokba a halottakat. Íránban százméteres tömegsírokat ásnak. Nálunk még csak három halott. Annyi, amennyi három hete Olaszországban volt.
| |
| 639. | [tulajdonos]: ... | 2020-03-19 20:35 | (Anyu olyan jóízűen horkol, nincs szívem felébreszteni, hogy megy a sorozata. Na, de akkor az én ma esti futásommal mi lesz? És a házzal, meg a titokzatos lakójával? Lásd alább.)
Én voltam ott előbb. Így éltem meg legalábbis. Az a ház a J. és M. utca sarkán négy napig lakatlannak tűnt. Még sajnáltam is az „egykori” lakókat, biztosan karanténba zárták őket valahol, vagy el kellett utazniuk az unokáikra vigyázni, akik hétfő óta tanterven kívüli digitális oktatásban vesznek részt, és valakinek ellenőrizni kell, hogy házi feladatot készítenek, vagy csak minecraftoznak. Azt, hogy már nem élnek az „egykori” lakók, arra gondolni sem mertem, pedig elég kihaltnak tűnt, nemcsak a ház, de az egész környék. A M. utca pici, max. tíz méteres, sötét utcácska, inkább köz, még ha nem is így nevezik a Cs. utca felől behajtanitilos-tábla őrzi. A kihaltnak látszó ház árnyékában álltam meg esténként minden kör után, vagyis inkább félúton futás közben, mert ott volt a legsötétebb. Öt kör, öt különböző derékra, hátra és nyakra irányuló nyújtó gyakorlat. Biztonságban éreztem magam, mert a kutya sem járt arra, pedig este nyolc és tíz között elég sok gazdáját sétáltató kutyával lehet találkozni még koronavírus idején is, mert karantén van, de kakilási és pisilési tilalmat még nem vezettek be, következésképpen az ebeknek eszükbe sem jut visszafogni szükségleteiket. De az „én utcámban”, mint már mondtam nem jártak. Az ellentétes irányú vállkörzős gyakorlatomat végeztem éppen, a bal kar előre, a jobb kar hátra, és fordítva, ez jobban kilazítja a gerinc körüli mikroizmokat, és még a jobb agyféltekének is jót tesz, tehát mentálisan is lazít. A gyakorlatra koncentráltam, és számoltam a köröket: ötvenöt az egyik karra, ötvenöt a másikra, ahány éves vagyok, közben arra gondolom, mennyivel könnyebb dolgom van most, mint majd százéves koromban lesz; a számolás jó hatással van az álmokra, ha naponta gyakorolom, bekapcsolja a valóságtesztet, amikor szükséges. A második ötvenötös körbe kezdtem bele, amikor a lakatlannak tűnő ház egyik ablakfüggönye mögött felharsant a zene. Tánczene volt, ütemes ritmusokkal. Buliznak a fiatalok, gondoltam, és a zene ritmusához igazítottam a tornát.
Folyt. köv. | |
| 638. | [tulajdonos]: ... | 2020-03-19 14:00 | 2020. március 19.
Tévedtem. Nem kellett volna a szójáték kedvéért a xenofóbiát emlegetnem. Az idős emberekkel szembeni szégyenteljes megnyilvánulások (lásd közösségi média), nem hozhatók egyenesen összefüggésbe azzal, hogy eddig ki utálta látványosan az idegeneket. Most boldog-boldogtalan (a hangsúlyt az utóbbira helyezném) utálkozik nyilvánosan. Pártállástól függetlenül. Orbán-gyűlölő és Orbán-rajongó "ismerőseim" egyaránt. Sorra jelennek meg az utcán és a boltokban lencsevégre kapott idősekről feltett fotók becsmérlő, gúnyolódó, dühödt kifakadások kíséretében. Én ezt sokkal, de sokkal nagyobb veszedelemnek tartom, mint a koronavírust.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
