NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-05-20 01:11 Összes olvasás: 72878| 640. | [tulajdonos]: ... | 2020-03-21 02:32 | 2020. március 20.
Ma megint találkoztam a két cigarettázó fiatalemberrel az egyébként kihalt J. utcán este nyolc után. Amikor megláttak, illedelmesen (vagy csak ösztönösen) félrehúzódtak, pedig amúgy is lett volna köztönk legalább három méter, mert nem a járdán, hanem az úttesten futok. És mintha köztük is lett volna legalább két méter, úgy beszélgettek. Maszk nem volt rajtuk. Rajtam már igen. A középső húgom szerzett nekünk egyet-egyet. A munkahelyén (Alföldi Nyomda) osztogatták. Hétfőn lehet, hogy már nem kell bemennie, de ha igen, maszkban kell dolgozniuk. A két cigarettázón kívül egyébként csak a két kutyás lány, a fekete hajú 30-as duci és vékony, szőke hajú huszonéves (mindkettő a járdán, én az utca közepén), + pár autó (max. 3) – ennyi volt Anyun kívül ma a szociális életem. Nem mintha miattuk járnék ki. Egész nap ülök a fordítás mellett, az udvarban nem merek tornázni, túl szűknek érzem, biztonságosabb és tágasabb a három kihalt utcácska, ahol még nap közben is alig jár valaki. A régi (koronavírus előtti) világban is néptelenek voltak. Eleinte eltévedtem bennük, ha gyalog jöttem az állomástól Anyuhoz, amíg rá nem jöttem, hogy két utca V-alakban találkozik, közben nincs átjárási lehetőség, csak a széleken. Futkározni ideális. A célforgalmon kívül nem szeret erre bóklászni senki még normális hétköznapokon sem. A levegő pedig most harapni lehet. HA nem is ér fel a budakeszi erdei levegővel.
A J. és M. utca sarkán levő házban ma este is szólt a zene, de nem bömbölt, mint előző napokon, és a villany sem égett minden szobában, mint eddig. Ez megnyugtatott. Ahol változás van, ott élet is van. Mivel eddig a zenén kívül mozgást nem észleltem, senki nem suhant át a függöny mögött, nem húzták le a redőnyt, nem szellőztettek, már kezdtem azt gondolni, hogy nincs is benn élő személy, a rádió (FM vagy a Sláger) napok óta magától szól, mert úgy felejtődött. A lakó pedig… Nos, aggódtam érte. A lakó egyébként, akiről először azt hittem, bulizó fiatal, valószínűleg nagyjából velem egykorú lehet, vagy még idősebb, ha késő este nem az internetről hallgat rapet, funkyt, bluest vagy jazzt (vagy valami klasszikust), hanem a rádiót bömbölteti. Tegnap torna közben a félig behúzott függönyön át láttam, hogy bakelit lemezek vannak felragasztva a zeneszoba falára. Férfi, gondoltam, és egyedül él. Nincs az a család vagy házastárs, aki ezt a hangerőt el tudná viselni. A Soul Asylum Runawy train-je szólt: „Seems like I should be getting somewhere/ somehow I'm neither here nor there.” Máshol mindenütt csend és sötétség. Fenn az égen rendíthetlen nyugalommal szikráztak a csillagok. Ma éjjel kerül fölénybe a napfény, ábrándoztam. Holnaptól tavasz. Lombardiában katonai konvojok hordják szét a krematóriumokba a halottakat. Íránban százméteres tömegsírokat ásnak. Nálunk még csak három halott. Annyi, amennyi három hete Olaszországban volt.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
