NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2026-01-12 09:58 Összes olvasás: 99962| 411. | [tulajdonos]: 18+ (javított) | 2019-08-08 12:45 | 2019. augusztus 8.
54+
Tele van gyomorforgató jelenettel a „Szent hegy” című film (Jodorowsky: The Holly Mountain). A finnyás néző – és ki nem az? –, ha végignézi (egyáltalán), aznap nem vacsorázik. Nincs terület, ami érintetlenül maradna, mindenről lerántódik a lepel, a politika, a háborúk, a vallások, a szex-és árukereskedelem, általában a fogyasztás (pontosabb szóval: a zabálás) kis- és nagyipari kiszolgálóiról egyaránt. 1974-es a film, tíz éves voltam, amikor „legyártották”, most ötvennégy vagyok. Nem igazán értem, miért nem vetítették le itthon annak idején, simán mutogatni lehetett volna elrettentő példaként: nézzétek, ilyen az imperialista rákfene. A lepellerántás egyébként szó szerint is megtörténik a filmben többször is; mint például abban a jelenetben, ahol egy pap fétisimádó pózban egy fából faragott Jézust ölelget a takarója alatt. De ez még Light Cola a többihez képest, ettől még lehetne vacsorázni.
A múlt héten Mályiban, a gyülekezeti táborban reggelente falatnyi dobozkákban kaptuk a vajat és a dzsemnek nevezett cukrozott zselatint. Mivel azzal számoltak, hogy egyesével legalább két szelet kenyeret fogyasztunk, mindenkinek két-két doboz járt. A harminc embernek 120 doboz minden áldott (!) reggel. Négy napon át 480 doboz! A vaj és a „dzsem” fele ráadásul minden asztalnál kárba veszett, mivel gyakorlatilag lehetetlen volt kiüríteni a kis dobozokat. Pedig próbálkoztunk, késsel, villával, kenyérdarabkával, a végén már ujjbeggyel is. (Talán, ha kinyaltuk volna, de ahhoz túl illedelmesek voltunk, nem lehet mindenki olyan, mint Jodorowsky.) A pazarlás, amit véghez vittünk, legalább annyira borzalmas, mint amikor egy filmben valakinek ollóval levágják a heréjét, hogy nemes áldozatként bekerülhessen a rendőrfőnök szent gyűjteményébe.
Figyelemre méltóan elegáns megnyilvánulásai is vannak a naturalizmusnak a filmben: a gyerekprostitúció például úgy jelenítődik meg, hogy a vénember, aki az utcán ácsorgó lányok közül egy nyolc év körüli kislányt szemel ki, magának, úgy becsteleníti meg az áldozatát, hogy kiveszi a bal szemét, és az apróság tenyerébe teszi, majd kéjsóvár mosollyal rácsukja az ujjait. (A „szemel” szónak is, lám, most veszem csak észre, szó szerint értelme van.) Ez a képsor úgy naturalisztikus, hogy közben töményen szimbolikus. Sokkal erősebb, mintha a szemünk láttára dugná meg a kislányt (noha ebbe a filmbe az is simán beleférne). A kedvenc jelenetem, ha lehet ilyet mondani, az, amikor a rendőrök kibelezik a földön heverő tüntetőket, és nem emberi szerveket, hanem virágokat és madarakat rángatnak elő belőlük. Egy lány szájából piros bogyók potyognak ki. Felháborítóan szép az egész.
Leírtam, ami legfelül volt. A mélyebbre került részek itt maradnak a gyomromban, megemészthetetlenül. Hiába innék rájuk Coca-Colát vagy Pepsit. Nem mosódnak ki soha. Ha szerencsém van, virágok, madarak vagy bogyók formájában előkerülhetnek belőlem mégis.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
