NAPLÓK: Minimal Planet Legutóbbi olvasó: 2024-05-05 00:09 Összes olvasás: 1302951174. | [tulajdonos]: tredzsödi | 2021-07-31 22:41 | Nem tudom, képesek vagyunk-e szembenézni azzal, hogy mivel járt az, hogy nem lehetett kimondani a lényeget a szocializmusban, hogy mindig mindent a "sorok közt" kellett olvasni. Én most nem olvastam, hanem néztem, de a lényeg ugyanaz. A Megáll az időt sokan kultfilmnek tartják, és a magunk rémesen korlátozott kicsinyes világában talán az is. Ha nem tudtam volna, hogy a film kibontakozik (természetesen már láttam régebben), akkor feladtam volna az első jelenet után, mivel annyira szar. Dobok egy felmentő ítéletet az alkotóknak: azért csinálták annyira borzalmasra az 1956. november 5-én játszódó nyitójelenetet, hogy a néző összekacsintson velük, és felmentést adjon nekik, mert ő is tudja, hogy 1982-ben ennél többet nem lehetett a forradalom leveréséről kimondani. Vagyis: ebből a kompromisszumból születik a film. Hogy milyen film születik, az bonyolultabb kérdés. A képi világa magával ragadó, ami Koltai Lajost dicséri. Helyenként ma már soknak érzem a megoldásait, de sose legyen nagyobb bajunk egy filmmel. A fiatal színészek nem jók, de annyira nem jók, hogy ez az egész valahogy összeáll mégis. Manírok, affektálások, hiteltelenségek dögivel, és ennek ellenére nézhető, sőt helyenként élvezhető a játékuk. És ha össze kéne foglalnom a lényeget, azt mondanám, hogy nyomorultak vagyunk, hogy ezekből az elmaszatolt, rejtegetett, csöpögtetett részletekből összeálló filmből kell elhitetnünk magunkkal, hogy a lényegről szólt, amit láttunk. Ez valójában egy tragédia. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|