NAPLÓK: MIKROSZKÓPIA (b.a.m.) Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 10:30 Összes olvasás: 12728Olvasói hozzászólások nélkül| 24. | [tulajdonos]: áttét | 2013-11-13 13:40 | KÖZLEMÉNY HELYETT
Egy tiszteletreméltó DOKK-os felhívta rá a figyelmemet, hogy nem lett volna szabad, semmilyen megjegyzést sem megjelentetnem ebben a naplóban, mert így a kritikák eltűnnek a dokk-politikai játszmák, értetlenkedések, rosszindulatok kacatjai alatt. Mivel a pozitív hozzászólásokat is megjelentettem, ezért jelentettem meg a negatívakat is. De igazságát belátva, ezt a naplót ezennel berekesztem és egy hasonlót indítok kis eltéréssel a címében. Ennek szövegeit abba átteszem. Abban csak a kritikák lesznek olvashatóak. Egyéb kommunikációra a másik naplómat ajánlom. Valamint mások is hozzanak létre kritikai naplókat! Igen nagy haszna lehet azoknak!
Mindenkinek barátságos üdv:
b.a.m. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 23. | Kiss Máté: Bírálatra | 2013-11-13 13:35 | Ballada a kóbor kutyákról
(Az ötszázéves Villon emlékének)
Hol vagytok hé, szegény kóborkutyák,
hogy bírjátok ki mostanság a sorsot?
Talán nyulat gyilkoltok s őz-sutát,
vagy kunyhótájról koncokat raboltok?
Lehet, hogy erdőszélen kóboroltok,
s irhátoknak nem árt a hó s hideg,
mert éjjelente most nem panaszoltok,
vonítgatás a tért nem tölti meg.
Züllött ebek, kivert komondorok,
örökre elhagytátok városunkat?
Feleljetek, lompos kalandorok,
talán a város háborgása untat?
Vagy tudjátok, hogy nincs itt mit keresni,
étlen gyomor itt csak tovább korog,
hogy céltalan már hulladékra lesni,
felfalja mind szikkadt embertorok.
Kisgyermekek szemétkosárba vájnak,
vénemberek piszok között kotornak,
kéjjel röhögnek félzacskó dohánynak,
három fillérnek, félpohárka bornak;
egekre átkot fogvacogva szórnak,
falat kenyérért készek késre menni. –
Bizony, jobb most az izmos komondornak
fehér mezőn őzet űzőbe venni!
Ég hercege, essék meg vén szived,
ne bánj velünk rosszabbul, mint kutyákkal,
ételt s tüzet teremts mindenkinek,
hogy ehessünk s ne átkozzunk a szánkkal!
1931 | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 22. | b.a.m.: átírás | Besszi: Ez a vers | 2013-11-13 13:33 | | Kedves Besszi, köszönjük. De én NEM VAGYOK HÍVE AZ ÁTÍRÁSOKNAK. Persze értem, hogy az átíráson keresztül tudsz, szeretnél rámutatni a fenntartásaidra a szöveggel kapcsolatban. :) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 21. | Besszi: talán | 2013-11-13 13:28 | | Talán jobb, ha csak nálad marad:)) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 20. | Besszi: Ez a vers | 2013-11-13 13:20 | Mindenek előtt el kell mondjam a teljesség kedvéért, mikor végig olvastam ezt a verset, valami megragadott benne. Ezért újra meg újra elolvastam és valahogy, sok volt a szó. Úgy vélem minden tiszteletet megadva az író szabadságát meghagyva magamévá formáltam, hogy azt lássam, amit értek belőle.
Minthogy én sem értek a vers elemzéséhez, ez látszani fog. Nézzétek el.
Tesch Gábor Ferenc
levél helyett
Mióta beteg lettem, nem ölelkezem senkivel.
Próbálok nem elmerülni sajnálkozó tekintetekben.
Apu nem érti, miért kell az ajtót behajtania, mikor csak inget cserélek.
Neked négy éve egy árva levél sem ment. Azóta még inkább nem.
Hosszan elidőzök a tavak vagy az üres játszóterek mellett.
Bár most is figyelek rá majd, hogy e röpke tavasz rigói
mint hordják teli szívemet reménnyel.
Ha nem lennék beteg, nem én írnám ezt a verset.
Két törött angyal alszik párnámon.
Hibás, feketedő fogaik között csikorgatják az enyéimet.
Gondos figyelemmel követem az állatok vonulását:
ma egy agresszív őz-család tévedt a ház melletti,
még hófödte, lankás dombra,
s mintha soha nem lettek volna hajlandók továbbállni.
Pedig egyre kevesebbet gondolok a halálra.
Nem is merek emberek közé menni már.
De mit kezdjek azzal, hogy tegnap
egy hangyapár ragadt bele csöppnyi mézbe a konyhaasztalon?
Elemzés
Mióta beteg lettem,
Nem ölelkezem.
Merülök... - Sajnálkozó tekintetekben.
Csak az ingem cserélem és
Apu nem érti,
Miért kell az ajtót
Előre becsukni.
Neked, négy éve, hogy nem írtam.
Időzök az ürességben,
Tavakon, játszótereken,
Hogy -e röpke tavaszon a rigók
Miként hordják el,
És miként hozzák el a
Reményt.
Két törött angyal alszik párnámon.
Hibás, feketedő fogaik csikorgatják álmom.
Az őzet is dúvadnak látom,
A ház melletti, hófödte lankáson.
Mintha maradni, s engem megmarni akarna.
Pedig egyre kevesebbet gondolok a halálra.
Mégis nyomaszt az emberek társasága.
Egy hangyapár beleragadt a mézes pohárba.
Sajnos nincsenek szakszavaim. Ha lennének azzal mondanám el. Számomra ez a vers így válik versé. Valami olyasmit írtam, hogy remélem nem bántottam meg költői.... nem emlékszem. Semmiképpen sem versenyezni akartam, hogy jobbat írok. Bizonyára nekem sem esne jól ha belekontárkodnának, de akkor mondja meg, hogy.... Vagy olyan rondaságot tettem, hogy szót sem érdemel. Nem akartam rosszat, csak megérteni a lényét a lényegét, hogy mit is akar mondani, mit is jelent az írás a vers.
Egy szó, mint száz nekem így tetszik jobban. Magamévá formáltam. Sose máskor nem teszem közzé. Utólag is bocs. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 19. | b.a.m.: lehet | Besszi: Lehet? | 2013-11-13 12:57 | Miért ne lehetne?
Nincsenek itt őzek, szarvasbikák, tehenek, katicák. Csak EGYENLŐ emberek, és EGYENRANGÚ vélemények. Várjuk az elemzést!
:) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 18. | b.a.m.: a szarvastehén nyögdécselése | simon ilona: szól a rádió | 2013-11-13 12:54 | | Ilona, olyan volt ez a hozzászólása, mint egy öreg szarvas tehén törleszkedése, a fiatal szarvasbika alfa hím bőgéséhez. Én meg erre mutatok rá. Sőt, ezt le is szögezem mint egy cicit egy performance előadó a hokedlihez. Továbbá önről egyik kedvenc mesém egy jelenete, jut eszembe.: (Jorge Amado: Galád kandúr és fecskekisasszony) az Öreg (méltóságtudatos) tehén így véleményezi galád kandúrt, -Nahát milyen fiatal és mégis mekkora a bajsza! mire Galád kandúr megjegyzi: -Nahát milyen öreg és mégsem hord melltartót. Ön végtelenül untat. El is álmosodtam. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 17. | Besszi: Lehet? | 2013-11-13 12:47 | Szeretnék beszállni a játékba. Találtam egy verset. Írtam is hozzá, de nem tetszett a szerzőnek és mindent leszedett, megjegyzést sem hagyva, annyit se, hogy menj a francba. Mit gondoltok róla?
Tesch Gábor Ferenc
levél helyett
Mióta beteg lettem, nem ölelkezem senkivel.
Próbálok nem elmerülni sajnálkozó tekintetekben.
Apu nem érti, miért kell az ajtót behajtania, mikor csak inget cserélek.
Neked négy éve egy árva levél sem ment. Azóta még inkább nem.
Hosszan elidőzök a tavak vagy az üres játszóterek mellett.
Bár most is figyelek rá majd, hogy e röpke tavasz rigói
mint hordják teli szívemet reménnyel.
Ha nem lennék beteg, nem én írnám ezt a verset.
Két törött angyal alszik párnámon.
Hibás, feketedő fogaik között csikorgatják az enyéimet.
Gondos figyelemmel követem az állatok vonulását:
ma egy agresszív őz-család tévedt a ház melletti,
még hófödte, lankás dombra,
s mintha soha nem lettek volna hajlandók továbbállni.
Pedig egyre kevesebbet gondolok a halálra.
Nem is merek emberek közé menni már.
De mit kezdjek azzal, hogy tegnap
egy hangyapár ragadt bele csöppnyi mézbe a konyhaasztalon?
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 16. | simon ilona: szól a rádió | [tulajdonos]: IV. | 2013-11-13 12:35 | | olyan volt ez a kritika, mint egy fiatal szarvasbika bőgése, amely el akarja nyomni az uralkodó hím hangját. én meg rámutattam a hamisságokra, amely a tisztás csendjét oktalan zargatta. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
