NAPLÓK: Oswald Chesterfield Cobblepot Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 01:15 Összes olvasás: 64563| 119. | [tulajdonos]: k ö l t é s z e t | 2016-03-25 09:57 | LENYŰGÖZŐ
ELIZABETH BISHOP
HÁZIVARRÓNŐ
A bús varrónő
pár hétig itt lakik most
velünk: apró, sovány, mord.
Semmi föl nem vidítja.
Legyen az ruha; koktél,
rántott hal – hozhatsz bármit,
neki egészen mindegy.
Ül és nézi a tévét.
Dehogy: cikcakkokat néz.
„Beállítsuk a tévét?"
Azt mondja: „Nem." Hiába.
Azért csak ül előtte,
remény- és levegőtlen.
A ruhái – te jó ég!
Bár nem szegény kis árva:
van neki apja, anyja,
meg minden, és egész jól
keres, mi telitömjük
tápláló ételekkel…
„Tessék – mondjuk neki –, a messzelátó!
Nézze már meg a repülőket!
Nézze már meg a kisbabát!”
vagy a köszörűst, milyen ügyesen
forgatja el sivító
köszörűjén a Himnuszt.
De semmi nem segít.
„Kellene egy kis pénz,
gombokra" – mondja, de
mint aki tudja: úgyis
hiába. Az Istenért, végy
gombokat, ha csak az kell!
A Föld legnagyobb gombját!
Végy százszám, végy ezerszám!
Végy fagylaltot magadnak,
vagy képregényt, vagy egy autót!
Arca, mint egy dió, zárt,
mint óvatos csiga,
vagy egy mag, ezeréves.
Egy férjről álmodozna?
Vagyonról? Mint varrónő…
hát, láttam jobbat is már:
Fogd a pénzünk, az égre! Mosolyogj!
Mit véthettünk neki?
Mit vétett a világ?
Hol kezdődött a baj?
Egy szép nap aztán közli:
apáca akart lenni,
de a családja ellenezte.
Engedjük el talán?
Pakoljuk fel, s tegyük ki
az első zárdánál? Különben is,
a hónapja a múlt héten lejárt, nem?
Lehet, hogy egyik Párkát
fogadtuk otthonunkba?
Klothót talán, ki csontos
lábbal hajtja a kölcsön
varrógépet, varrja az életünket,
s a sorsunk olyan lesz, mint az övé,
s szoknyánk szegélye mindörökre ferde?
(Fordította: Rakovszky Zsuzsa)
TÉNYLEG | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
