NAPLÓK: JÓ ÉJT! Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 22:48 Összes olvasás: 13510| 62. | [tulajdonos]: A fekete falu | 2018-09-07 14:38 |
Én megmondtam, hogy ne menjünk oda! – kontrázunk most. Pedig akkor senkitől nem hallottam.
Csak Keresztanyám vette ki Rita Unokahúgom kezéből a sört. Ezzel kivívva érthető rosszallását.
- Ha valami történne Imrével, neked kell vezetned.
- Mi történne velem? Talán szívrohamot kapok? – akadt ki Unokaöcsém.
- Nem, de sose tudni- felelte baljósan az anyja.
- Ha balesetezünk, úgyse nekünk kell elvinni a kocsit – így Rita.
- Ja, meg akkor majd a rendőrök hoznak haza – így Imre.
Menet közben felvettük Rita barátnőjét, Andit, és beugrottunk a kisboltba üdítőért.
Közeledtünk a fél órányira levő Frásztelekre. Messzi a felhők között gyanúsan fürge arany kígyók tekergőztek. Nem vettünk tudomást róluk.
Bár a neve nem volt kiírva, - a táblát nyilván ellopták – tudtuk, hogy odaértünk.
A völgyben félig lebontott házak sorakoztak. Így, hogy laktak bennük, még nyomasztóbbak voltak, mintha üresen állnának. Egyforma, fekete, sovány alakok bújtak elő tv-antennás odvaikból. Afrikai gyilkos hangyák.
Egyes házaknál madzagra kötött néma kecske, mintha csak arra várna, hogy valami lecsapjon rá. Lassítanunk kellett, el ne üssünk egy sebesre rühesedett kutyát. Láttam pár fél méteres láncra vert pitbullt is. Nagyon „kutyabarát” emberek lakhatnak erre.
- Már ha laknak itt emberek – viccelődött Imi, és felhúzta az ablakokat.
- Szálljunk egyáltalán ki? - kérdezte Rita.
De már kint is voltunk, egyenest a térdig érő bogáncsban. A Véda koncertre jöttünk. A szüleink korosztálya, mi csak egy-két számukat ismerjük, amit mindenki. De ingyen van, miért ne. Ha már idáig eljöttünk, megnézzük őket.
A búcsús sátrakat szürreálisan lebegtette a szél. Akár egy Kusturica filmben. A sergők üresen forogtak.
Aggodalmunkat csak a gigantikus színpad látványa altatta el kicsit. Lesz itt valami, nem is akármi. Marsi Attila, a frontember kopasz fejével, széles mosolyával fotózkodott a rajongókkal. Bátor ember.
Mi négyen összébb húzódtunk, nehogy szemet szúrjunk. Szúrós, fekete szemet. Lestük a fekete kezeket. Minden hosszú köröm egy rejtett bicska pengéje.
Sűrű, sötét felhők fogták el az eget. Percek alatt éjszaka lett. Az égi háború katonái egymásnak feszültek. Nem tudtuk, hogy az együttes hangol, vagy a menny dörög.
Rázendített a zenekar. Az első szám felénél már hátizsákommal a fejemen ugráltam. Egyre erősebben esett. Mégse akartuk egy dal után otthagyni a koncertet. Nem tudom, miben reménykedtünk. Mintha valami gonosz erő ragasztott volna oda minket. Mintha a fenti hatalmak befogták volna a józan ész száját. Egy búrában voltunk, ami egy csapásra megrepedt és ránk zúdította a hideg poklot. Minden és mindenki – ekkor elmosódtak az ember és állat határok – menekült, de persze nem fértek el a négy sátor alatt. Ütötték, lökdösték egymást. Sikoltottam a nyakamba zúdult víztől. Leesett a szemüvegem, ha unokahúgom fel nem kapja, nem tudom mi lett volna, anélkül semmit se látok.
Vastag, jeges függöny ereszkedett Frásztelekre. Taps nélkül zárult az előadás. Az arctalan rovarok négykézláb másztak vissza erőszakkal megtisztított fészkükbe.
Elvergődtünk a kocsiig. Imit nem lehetett meggyőzni róla, hogy lassabban hajtson. Szembejövő országúti szörnyek piros szemei kísértettek, bukkanók dobáltak egyre erősebben, ahogy próbáltunk szökni a pokolból. Nehezen engedtek.
Két faluval arrébb száraz volt az út. Otthon nem is tudtak az esőről. A ruhák reggelre megszáradtak. Csak a beázott telefonom a tanúja, mi esett meg Frásztelken. Amit talán el lehet felejteni, és ami minket sose felejt. A telefont hetek óta nem lehet kikapcsolni. Nem merül le. Néha az éjszaka közepén beindul az ébresztő, amit nem lehet leállítani. 2028 január 18-at mutat. Vajon akkor mi lesz?
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
