NAPLÓK: Johann Legutóbbi olvasó: 2025-07-12 20:45 Összes olvasás: 36900| 219. | [tulajdonos]: 2004febr25 | 2004-02-25 13:47 | A fenébe, nagyon ingerült vagyok ma is. Ide a rosszat ömlesztem, ez tény. A jó dolgok csak megtörténnek, a rosszakról meg szöveget gyártok.
Ami valóban csüggesztő, az ő krónikus levertsége, álmossága, hosszú, akár órákig tartó csöndjei, mosolytalan, fáradt ábrázata.
Nem is azért bánt ez engem, mert hétköznap esténként sem a beszélgetéshez, sem a szexhez nincs már kedve - bár ez is épp elég aggodalomra adhatna okot - , hanem inkább mert fogalmam sincs, hogyan segíthetnék rajta, mivel dobhatnám fel.
A legbosszantóbb az, hogy ha napközben találkozunk pár perc erejéig, akkor még viszonylag friss és vidám, de mire együtt lehetnénk, azaz tehát este hét után, szinte használhatatlan.
Tehetetlenül figyelem amint szótalanul üldögél magában, és nem értem, hová tűnt az a mosolygós vadmacska, akit tavaly nyáron megismertem. És persze rögtön arra gondolok: elégedetlen az életével, velem, un minket, én sem tudom boldoggá tenni.
Tél, hideg, szürkeség, hó és eső, lakásfelújítás, zűrzavar, rengeteg elfoglaltság, rohanás, vesződés a gyerekekkel: ezek a magyarázatok azért tűnnek kevésnek, mert hiszen én magam is megélem mindezt, kiveszem a részem mindenből, mégsem vagyok olyan lankatag és halott, mint ő minden este.
Folyton azon morfondírozom, hogyan rángathatnám ki ebből a totális apátiából, de bármivel próbálkozom, végül ugyanúgy visszahull a néma közönybe.
Azt hittem, nekem majd sikerül megszabadítanom a depresszív állapotoktól, most pedig üresebbnek tűnik, mint bármikor azelőtt. Mit csináljak? Mi tehetnék érte, azon túl, hogy mindenben igyekszem segíteni neki, mellette vagyok, vidámságot csempészek az otthonába, rendületlenül foglalkozom a gyerekekkel és vele? Nagyon elszomorít a kedvetlensége.
Oké, én is gyakran ingerült és ideges vagyok, de ez inkább a szakadatlan munkahelyi hajtás, időhiány eredménye. Fájront után azonban néhány pillanat alatt átváltok a rendes kerékvágásba. Pedig az én agyam valóban elfárad ettől a tömény melótól, neki pedig viszonylag kötetlen a munkája, mindenre jut ideje, amire nekem mostanában alig. Most is ebéd helyett, ebédszünetben jegyzem be mindezeket a médiatárban, mert szolgálatban géphez férkőzni csaknem lehetetlen.
Kíváncsi vagyok, vajon mit hoz a tavasz, a napfénnyel vajon előbújik-e régi mosolya.
Az áprilisi Beethoven-hangverseny izgat, műsorán az Eroicával. Azt a hangzást úgysem fogom megkapni, ami az én original-instrumenten lemezemen van, de talán az élő koncert kárpótol majd. Nagyon érdekel továbbá Gintli-Schein irodalomtörténete. Ha valahol meglátom az első kötetet, nem biztos, hogy ellenállok.
És aztán újra Szentkuthy. Nagy Pál Prae-könyve ismét ráébresztett arra, hogy a Prae nélkül fölösleges élnem. Eddig háromszor rugaszkodtam neki és mindannyiszor abbahagytam időhiány miatt a negyedénél. A nyarat erre fogom szánni.
Gy. aggódik értem és várja, hogy meglátogassam."Szellemi pályafutásomat" félti, márciusban feltétlenül felkeresem, mert már hiányzik a birodalma.
Múlt vasárnap délután ismét segítettem I. barátainak bútorhurcolkodni. Miután befejeztük a munkát, négyesben beültünk sörözni az egyik pizzériába. Megpróbáltam beleolvadni a társaságukba, azt remélve, hátha valami hasonló haveri körre lelek bennük, mint odahaza L. bandájában. Valahol el kell kezdeni. Pár perc múltán azonban rájöttem, rossz helyen kaparászgatok. Valami véletlenül felvetődött téma kapcsán igen furcsán nyilatkoztak meg a világról.
Egy hiperkonzervatív kisvárosi történelemtanár, egy közalkalmazotti báblétbe szenderült szűz agglegény, és M. (M? Hiába minden magyarázat.)
Összefoglalom a hallottakat. A világ morális apokalipszis felé halad. Értékeinket tudatosan szétrombolja egy láthatatlan, ám beazonosítható hatalom. Gyermekeink az ördögi média áldozatai. Tudatos, felülről irányított kampány népszerűsíti a drogfogyasztást és a homoszexualitást. Nagyjából ennyi.
Minthogy magam sem szeretem a média világát és a drogokat is elutasítom, szívesen beszélgettem volna velük erről a kérdésről, de sajna egyfolytában ugyanazokat a jól ismert antiglobalista sablonokat lökték, amiket a világ-összeesküvés hívei szajkóznak. Ez még hagyján, de ráadásul az egészet nyakon öntötték egyfajta prófétikus, erkölcsprédikátori maszlaggal.
A világromlásért a töritanár egyenesen a francia felvilágosodás alakjait tette felelőssé (mintha egy kalap alá lehetne venni valamennyit!) , és amikor azt mondtam, hogy ez azért nem ilyen egyszerű kérdés, hiszen az sem biztos, hogy világvége van, bolygónk jelenlegi állapotáról pedig jelentős kultúrfilozófiai eszmecserébe kellene alámerülnünk, akkor szánakozó, hátbaveregető pillantást vetett rám, mint aki azt válaszolja: fiatal vagy még, nem tudsz te semmit. Később el is hangzott mindez: naivnak neveztek, amiért nem látom tisztán a helyzetet.
Az utóbbi években annyi hasonló emberrel találkoztam, kezdve egykori főnökeimtől, ismerőseimtől és kollégáimtól egészen a rokonokig, hogy már csak lusta mosollyal fogadom ezeket a bárgyú fejtegetéseket és a naivitásomról alkotott heveny véleményeket. Mellesleg én lazán felülemelkednék a véleménykülönbségeken egy baráti sörözés kedvéért, ők viszont olyan bizalmatlan arccal ráztak velem kezet búcsúzáskor, mintha egy szabadkőműves páholyba tévedt betolakodó volnék, aki puszta jelenlétével és szavaival maga is a rejtélyes hazugsággépezet szószólója, de legalábbis galád áruló volna.
Megfontolandó, vajon legközelebb velük tartsak-e, ha egyáltalán asztalukhoz engedik az "ellenséget". M. persze jó haver lesz, de a többieket nem biztosan szeretném látni. Ilyenkor mindig Á.-ra gondolok, akivel blődli vicceket gyártva jókat szórakoztunk egymás világképén, a köztünk lévő különbségeken, amelyek sohasem voltak akkorák, hogy valamely ideológia foglyaivá váltunk volna.
McEwan novellája, A nyár utolsó napja teljesen fellelkesített. Őrületesen jó mondatok, finom dráma. Tanultam belőle a novella-hármasomhoz. Neki kell ülni a jövő héten és befejezni.
Sikerülni fog, de ehhez az ő mosolya és lelkesedése is kellene. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
