NAPLÓK: J. J. Alphonsine de Mabus Legutóbbi olvasó: 2024-04-28 02:53 Összes olvasás: 6636| 4. | [tulajdonos]: harmadik | 2011-10-03 11:05 | Joacquim Jesus Alphonsine de Mabus
Baba
-novella-
A függöny felgördül, és csodaszép kép tárul a szem elé. Üres tér. És az üres tér közepén, egy gyönyörű szobor, egy gyönyörű nő áll. Nem fogadja taps. Nincs közönsége. Csak egy tanítvány ül a nézőtéren, éppen a széksorok közepén. Nem mosolyognak. Pedig észre veszik egymást. Egyikük sem mosolyog. Sem a férfi, sem a nő. Mert egy férfi a tanítvány. Nem a nő tanítványa persze, hanem a nő mesterének a tanítványa. Most a nő lép egyet és fordul. Csípője csöndjén eltörik a tér és az idő megpihen. Nem mozdul. Ismét szoborrá lesz. A férfi vázlatfüzetet vesz elő bő ruhájának, bő zsebéből. Rajzolni akar. Megfogni a nőt. Legyen a szoborból kép. Ez volt a törekvés, ami mindig is hajtotta. Megfogni, örökké tenni. Bárkit. Bármit. Például ezt a nőt. Tárggyá tenni, a nélkül azonban, hogy megakasztaná az életét. Előbb térré. Szoborrá. Aztán síkká, képpé. Ez a nő, lám magától szoborrá tud változni, tökéletes szoborrá, s ha úgy akarja hát képpé. És most, most meg fogja ragadni. Le fogja rajzolni, az első igazi rajza lesz. Úristen mennyi gyakorlat, mennyi mesterségbeli tudás, és képesség ment eddig veszendőbe.
Amikor először találkoznak, Lázár mester műhelyében, a nő már akkor tökéletes. És kigúnyolja őt. Azt mondja, hogy nő létére már tud mindent. És tényleg így van. Mindent tud. Pedig csak egy táncos, egy táncos, aki saját bevallása szerint, a szobroktól, sőt egyenesen Lázár mester szobraitól tanul táncolni. Ő, a férfi pedig, kívülről kalapálja a mester készülő szarkofágját. És nem tud megfelelni a nőnek. Elkeseríti ez a határtalan önteltség. Lázár mester belülről faragja, kaparja saját koporsóját, élve temetkezik, de ahhoz nem elég hős, hogy megvédje őt, az igazi tanítványát. Hiába tanul nála ennyi, meg ennyi ideig. Hiába lesi a tudását. Kutatja, amit Lázár mester mutat neki, és úgy kutatja, ahogy azt mutatja. Lázár mestertől mindent elrabol ez a nő. S ha akkor, maga kívánja kirabolni az öreget, talán,már semmit sem lel nála, semmit, ami hasznosítható.
A nő megmozdul, kényes mégis erős és máris megdermed, hogy még egy tökéletes szobor szülessen. Ó milyen szemérmetlen, milyen szép szobor. A férfi nem képes megfogni őt. Nem tudja lerajzolni. Hajt egyet a vázlatfüzetben és ismét munkához lát, hátha az új szobrot képes lesz megörökíteni.
Aztán Lázár mester meghal. Eltemetik a színe-fonákja szarkofágban és hamar a panteon tagja lesz. A nő pedig, híres-neves táncos. A férfi, a temetés napjától fogva követi Herminát. Nem szerelemből. Ambícióból. Több száz előadáson látja. És minden előadáson vele van a vázlatfüzete és próbálja megszerezni azt a tudást, ami neki jár. Nem számolja az éveket. De már jócskán deresedik, jócskán üresedik. Megkeseríti, hogy egyre rosszabbul rajzol, s hogy Hermina egyre tökéletesebb szobrokat, képeket táncol. Egyre ünnepeltebb művész, míg maga, szinte senki már. Hermina tovább lép, és ő megint elveszíti a tudást.
Fáradtan leteszi a mellette lévő székre a sikertelen vázlatokat és figyel. Hermina táncol? Vagy Lázár mester? Vagy talán mindkettő? Eltelik a szép próbaóra. Táncol a szép próbababa. A férfi már nem rajzol. Az ezer szobrot figyeli, a mozdulatlan rohanást. A magasságot, a zuhanást és szíve tükrének repedését. A szabadulást. Előre megy a széksorok között. A színpadra lép. Hermina elmosolyodik. Reá, most először mióta ismerik egymást, de ez mindegy már. Nem marad más megoldás, csak az a gonosz. Különben nincs szabadulás. Ő is mosolyog. Amit tesz szép és jogos, bölcs és okos. Megfolytja Herminát. Gyönyörű szobrot formál belőle. Kegyesen elrendezgeti. Megformálja a szabadulást. Fáradtan lesétál a színpadról, összeszedi a cókmókját és csak egy pillanatra fordul vissza az ajtóból. Ha nem mozdul a szobor, akkor tökéletes a tánc. Tivadar nagy dolgot vitt véghez, megtanította táncolni a szoborimitátor Herminát. A függöny lehull. Eloltva a csodakép. Nem fekszik ott, csak egy szobor. Üres a nézőtér, hiszen csak pokol. Valaki tapsol.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
