Hetedíziglen: aratás

Hetedíziglen bloggernek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 15:58 Összes olvasás: 261788

Korábbi hozzászólások:

6965.	[tulajdonos]: aratás	2024-01-01 19:08
Kedves Játékosok! Ez a Hetes c. játék Hat+egy extra=hét pályamű. Letelt az idő. Hozom a küldenényeket. 1. Húsvétvasárnap Hajnal négy, még nem jött vissza az áram. A remény, mint paplan, félig a földön, gesztenyerügyre só, zúzmara készül. Ötkor, ahogy felkel a szél, az áram is újraindul, ég minden közúti fény, és elalszik a hóragyogás. Most nem fehérlik a Szárkő magányos kockacukornyi foltja, a hegyoldal nem integet nekem padlásszobámba. Zaj támad, mintha léptek ropogását hallanám a fejem felett. "Ne féljél", mondogatom magamnak, nyestek vannak itt, ők motoznak az üveggyapotban. Ki járkálna a ház hegyén ilyenkor? 2. Nekem a remény, ahogy van, az a minden. A magány sója. 3. bent vagyok Hol az Isten gyereke? Hol volt, hol nem. Tudod-e, merre ül a Sátán? A sokaság hátán. Mit hirdet a Próféta? Az elhallgass jó téma. Mikor lesz világos? Látnok vak kormányoz. Reménytelen ember, aki nem tud várni, nem úgy szelíd, miként a szentelt vulkáni porral és hamuval, sóval sújtott lelkek, fohászkodtak egykor fagyos mindenekhez. Másnak elege van (ahogy nekem is) régóta abból, hogy himnusz lett a sok ganéj nóta, hogy ostorcsattogás ritmusa szab rendet. De bízzunk, osztódnak az ellenálló sejtek. 4. ...dóka minden nap új remény só nélkül nincs lepény a magány túl kemény ahogy minden legény van már róla regény nekem ez e-redmény 5. A szomszéd Sótlan-szótlan figura, a remény hálni jár belé. Ha köszön nekem, ritkás bajszán billeg a "kezitcsókolom". Minden reggel vesz egy kiflit a szemközti kisboltban. Ahogy a kaput nyitja, meggörbül, mint akinek nagy teher van a vállán. Ilyenkor látni, milyen szorosan csimpaszkodik belé a magány 6. van ami nincs megsózok minden falatot mi nekem valaha adatott hátam mögött hagyom a reményt a évek úgyis keményfával ütötték néha a hátam vidravassal kapták el a lábam látod nyoma sincs törésnek zúzódásnak mégsem talán a magány az ami végigkísér hisz hazudik ki azt hirdeti ezer a barátja ki követi és ki öleli őszintén ekkor csökken az adat mit büszkén falra cirkalmaz díszes betűkkel szántva a vakolatot ahogy nekem neki sincs csak néha van lizingelt felebarátja Extra Pókerballada Az asztalnál én könnyedén dobok, apám tollán kívül mindent középre, ahogy majd esem, pont úgy puffanok, s nem landolok reménytelen sötétbe. A pakli bőröm szinte égeti, táltoslovam lehet a félelem, két drága jó anyám se értheti, hogy mit jelent az all in énnekem. Van szeretőm, magányra nem születtem, a szép leányok láttán dobbanok, de harci dobszó kezdi rá fülemben, ha flusht kezemben pikkből tarthatok. Nem bánt csömör, mint néha szex után, vak tét és blöff mi sózza életem, nem érti nőm, csak bámul rám bután, hogy mit jelent az all in énnekem.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!