| KIEMELT AJÁNLATUNK | |
| Új maradandokkok | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő | |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 11:15 Összes olvasás: 261684Olvasói hozzászólások nélkül6249. | Francesco de Orellan: Pályázmány | 2023-02-14 08:08 | Elkészült a pályázmányom: Francesco de Orellana
könnyű és nehéz
mert minden édesanya minden nap elmondja hiába is van távol mikor magány öl gátol jön ölel és ez elég az ég szürke volt most kék ha érte szól a harang majd mellé ül egy galamb
| |
6248. | [tulajdonos]: játékindítás | 2023-02-14 07:37 | Kedves Játszótársak, hoztam a szavakat.
édesanya, szürke, öl, galamb, távol, kék, jön
Jó munkát! Moha | | Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül6246. | Moha: Játék | 2023-02-13 18:18 | Kedves Játszótársak, köszönöm a szavazatokat. Nemsokára indítom a játékot, Moha | |
6245. | [tulajdonos]: eredmény | 2023-02-13 17:53 | Kedves Játékosok! Megszületett az eredmény, Moha 3 pontos győzelme után átveheti a következő játék vezetését. Egy pontot kapott Annuska. A megfejtés Mohának sikerült. Sajnálom, hogy csak ennyien játszottunk, de majd legközelebb… Mindenkinek köszönöm a részvételt. /Kati
A vers, amiből a szavak származtak:
József Attila
Magad emésztő…
Magad emésztő, szikár alak! Én megbántottalak. Botot faragtál, ábrákkal tele, beszélt a nyele, aztán meguntad. Igy volt? S eldobtad, ahogy az égbolt az unt csillagot ejti le. Én fölvettem és rádhuztam vele. Igy volt? Sajnálom, kár volt. Világomon, mint üvegen át hallgattam uj álmod madara dalát. Azt hittem, annyi az ének, amennyi a magány üvegének vastag tábláin átszüremlik. S hallottam, emlit az a szó isteneket, kik nem hajolnak ezután neked. Pedig te nem szolgálsz többé nekik. Most már értelek. Pörös felek szemben álltunk, de te szintén más ügyben, más talaj felett tanuskodtál, mint én. Már értelek. Mit érsz vele? A mult tüntető menete elvonult, a lomb lehullt s a fájdalom ágai benned, mint mindenkiben, elkövesednek az aláomló évek, évadok, rétegek, szintek és tagok óriási nyomása alatt. Akár egy halom hasitott fa, hever egymáson a világ, szoritja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s igy mindegyik determinált. Igy él a gazdag is, szegény is, igy szenvedünk te is meg én is s még jó, ha az ember haragja nem az embert magát harapja, hanem valaki mást, dudás a fuvolást, én téged és engemet te, - mert mi lenne, mi történhetne, ha mindig magunkba marna az értelem iszonyu karma? S ha már szólok, hát elmesélem, - villamoson egy este a Széna téren találkoztunk. Kalapot emeltem, talán nyeltem, köszöntem és te csodálkozva vettél észre. S még ottan egy pillanatig szórakozottan eltünődtem, - hiszen lehetnénk jóbarátok, együtt mehetnénk a kávéházba s teát kavarva, szépet, jót, igazat akarva beszélgethetnénk irodalomról, vagy más ily fontos emberi lomról és telt szavadra, mit óvatosan vetnél a latra, utalván a tapasztalatra, indulatom messze ragadna, te - hozzátéve: „Szivedre ne vedd” - leintenél, mint az öregebb, mint az apám s én bosszankodnék, de nem mondanám
1. Moha Ötvös Németh Edit 1p. Francesco 1p. Annuska 1p.
Pásztorlány
Nincs, aki megkérdezze, ha este szép juhaimmal már hazaértem merre tereltem nyájamat? Üttem őket? A bottal csak hadonásztam? Istenek étkét hogy csititottam, mennyire hagytam marni magamból? Lim-lom üveghegy állt-e utamba, s villamos érzés járta-e által rongybatekert vad szívemet érted.
2. Francesco de Orellana
az en plusz egyedik kerület...
az istenek szabadságon vannak a villamos a megállóba ért minden szavad mar maradj magadnak az álom csak lom nem tudom miért a bot végén csak foltok maradtak megtartom az utolsó üveg vért
3. Ötvös Németh Edit
mivégre?
harcolni bottal kaviccsal töltött csővel mivégre? a lom csak gyűlik üvegcserépbe lépni szánt szándékkal ordítva szétfröcskölni a vért villamosra szállni majd belemarni az első utasba ki a lábamra lép mivégre? az istenek sem értik akkor én hogyan?
4. Annuska Moha
Annuska: MI van?
„Gépi testvér prédikál vasárnap az ezeréves templomban”. Így szól a hír. És ha azt hinnéd, ez gyalázat, lazulj (ne vesd le magad a hídról):
nem marad el az ima sem, nem ám, mert a híres-neves Cset Dzsípíti, mindenhez, hát, ehhez is ért. No lám, Isten szavát bár: MI közvetíti.
S ha a magány sava üveghangon beléd mar (mintha ülnél villamos- székben), ő valós időben a lom- táradba jő, s lesz rend. Iszonyatos.
Extra
Ötvös Németh Edit utazás
a villamos üvegablakán át istenek értőn néznek a lomokra botra támasztják homlokuk markuk üres
Extra
Szilasi Katalin
Villamos a remízben
Életem lomjai között elvesztem. Elvesztél. Az istenek háta mögött henyélek, belep a dér. A csillagok, hamis üvegszilánkok, fényesek. Néha mardos a vágy, ilyenkor botot faragok, díszeset, vagy verset írok, rímeset, amire senki se kért. Egyremegy. Este van, a villamos remízbe ért.
| | Olvasói hozzászólások nélkül6244. | Moha: szavazás | 2023-02-13 14:43 | A 4-re szavazok, de nagyon tetszik a Villamos a remízben című extra is, kár hogy nem szavazhatok rá. | | Olvasói hozzászólások nélkül6243. | Edit: voks | 2023-02-13 13:13 | Az 1. versnek adom a pontomat. | | Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül6240. | [tulajdonos]: szavazásra | 2023-02-12 23:52 | Azt hiszem, már nem érdemes tovább várni. Fölteszem a verseket. Bárki szavazhat.
1.
Pásztorlány
Nincs, aki megkérdezze, ha este szép juhaimmal már hazaértem merre tereltem nyájamat? Üttem őket? A bottal csak hadonásztam? Istenek étkét hogy csititottam, mennyire hagytam marni magamból? Lim-lom üveghegy állt-e utamba, s villamos érzés járta-e által rongybatekert vad szívemet érted.
2.
az en plusz egyedik kerület...
az istenek szabadságon vannak a villamos a megállóba ért minden szavad mar maradj magadnak az álom csak lom nem tudom miért a bot végén csak foltok maradtak megtartom az utolsó üveg vért
3.
harcolni bottal kaviccsal töltött csővel mivégre? a lom csak gyűlik üvegcserépbe lépni szánt szándékkal ordítva szétfröcskölni a vért villamosra szállni majd belemarni az első utasba ki a lábamra lép mivégre? az istenek sem értik akkor én hogyan?
4.
MI van?
„Gépi testvér prédikál vasárnap az ezeréves templomban”. Így szól a hír. És ha azt hinnéd, ez gyalázat, lazulj (ne vesd le magad a hídról):
nem marad el az ima sem, nem ám, mert a híres-neves Cset Dzsípíti, mindenhez, hát, ehhez is ért. No lám, Isten szavát bár: MI közvetíti.
S ha a magány sava üveghangon beléd mar (mintha ülnél villamos- székben), ő valós időben a lom- táradba jő, s lesz rend. Iszonyatos.
Extra
utazás
a villamos üvegablakán át istenek értőn néznek a lomokra botra támasztják homlokuk markuk üres
Extra
Villamos a remízben
Életem lomjai között elvesztem. Elvesztél. Az istenek háta mögött henyélek, belep a dér. A csillagok, hamis üvegszilánkok, fényesek. Néha mardos a vágy, ilyenkor botot faragok, díszeset, vagy verset írok, rímeset, amire senki se kért. Egyremegy. Este van, a villamos remízbe ért.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|