| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2025-09-14 03:25 Összes olvasás: 398185Olvasói hozzászólások nélkül| 5360. | kaboldy tamás: hetediziglen | 2022-04-10 09:36 | nap, vakít, láz, szomj, egy, föld, szalma
Megnyugvásszerű belenyugvás
Megfáradtam, sokévesebb
vagyok, mint ahogyan kéne,
elvakít az öreg Napnak
sötétedő, hunyó fénye.
Nagy igazsága volt annak,
aki minap így szólt:
80 év felett az ember
idősebb, mint rég volt.
Lázasan szomjazom arra,
milyen a föld alól a világ?
Jól pompázna síromon
egy szemenszedett szalmavirág.
Mindjárt üt a homokóra,
elmehetnék nyugovóra,
de iszom még egy pohár bort,
hagyjuk hát, a halotti tort!
Tavasztáji merengelő bukolika
Világoskék az én szemem,
jó koszos a szemüvegem,
ezért hallok kicsit gyatrán,
vajh szép verset írok le tán?
Szénásszekér
szalmát visz a sztrádán,
egy tündérke
háton repül mellette a járdán.
Szomjúhozom, vakít a Nap,
a fejemen nincsen kalap.
Megkérdem a tündérkét,
van e neki, egy vagy két
jégbehűtött itala?
Erre szólott tündérke, az Itala,
hogy semmi jég nincs
a szekérderéken.
Tőle végül lázasan
mindössze azt kérem:
mondja ki, hogy „föld”, ez tán elégséges,
mivel a versenyhez már csak ez szükséges.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
