Hetedíziglen: Szavazás indul

Hetedíziglen bloggernek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2026-01-15 19:39 Összes olvasás: 438000

Korábbi hozzászólások:

4065.	[tulajdonos]: Szavazás indul	2021-05-25 14:54
Elnézést kicsit eltűntem a hosszú hétvégén, de most össze-vissza gyűjtöttem a pályázmányokat, és jól szavazás céljából közzé is teszem. Emlékeztetől a szavak: vadászat, karcsú, nehezék, fehér, mellettem, ős, perec És a megfejtvények: 1. erőtlen kis vadászat csak egy vázlat mellettem vér karcsú fehér kis sós perec ős nehezék acélketrec nincs fedezék 2. hajnali vadászat a karcsú óramutató megvadulva kergeti a deformálódott időt körbe-körbe a végtelenített perec alakú idősíkon ősi kiáltás hallatszik -kezdődik a vadászat ! zsibongó kopók szaladnak elöl szőrük foltos nyakukon szíj csizmás lábak dübörögnek testükön rejtőzködő színű az öltözet szivarzsebükben búzaszálak a vérbemártás még várat magára némelyik karján felségjelzés virít széles szalagon a mellettem vagy ellenem felirat nemzetiszínű cérnával hímezve a köd fehér foszlányokban kavarog nehezékként súlyos esőfelhők gyűlnek a horizonton egyre fülsiketítőbb a hangzavar a kutyák hörögnek a völgybeli faluban félreverik a harangot 3. Artemisz blúza Mi elveszett, azt kergetem, míg kitart e rongy testemen, fehér s ledér. Ős Holdam mellettem halad, ezüst volt, most perecdarab, gyarló sarló. A vadászat már úgy nyomaszt, kivájtad karcsú combomat, te gaz tegez! Nehezék, kolonc íjam is, daloljak? hangom is hamis, s medvém kedvén csak rontok vele. Most ezért már némán járom erdejét körbe- körbe. 4. A lágyan ringó ős, buja fákra fehér fényt szór a karcsú Hold. Lesből figyelek, mellettem apám. Gyengülő karjában nehezék a fegyver, bár vadat ejteni egyikünk sem akar igazán. Vadászat idején a perc is óráknak tűnik. Most moccan a sűrű, vadkan mutatja hátát. Egy perecet roppant apám. Bocsánat, mondja. De boldog. Bottal üthetjük az állat nyomát. 5. A csodaszarvas és más efféle dolgok Fehér szarvas karcsú bokája villan, ősi regékből bukkan elő néha. A vadászat régen véget ért, nincs már hegye a nyílvesszőnek, és megereszkedve az egykor feszes húr is. Az idő súlyos nehezék, a múlt mélységes mély kútjának fenekére húzza a csodát. Mellette foszladozik néhány mese még, gyerekek hallgatják csak, 6. Az én Majálisom (Mer’ se) Ólomnehezékek a távoli felhők. Lejjebb fiatal facsoport, csupa karcsú, dermedt sihederre tekint le a felnőtt, ősfás meredély, meg a vértelen arcú sziklás hegyorom. Mellettem időtlenül alszik a csend és Isten sem akarja talán ami eldől, álmokra vadásztam, a bóvliteremtés… Újat török esti, fehér perecemből, s lassan betolom. 7. Ősi ösztön Gyerekkoromban úgy hittem, az élet fehér, a halál fekete. Már tudom, mindkettő vörös, mint a vér. Nézem a NatGeo-t, mellettem chips, perec, a pohárban hideg sör bugyborog. Egy gnú küzd az életéért, mindhiába. Karcsú lábai remegnek, szarvával próbálja felöklelni a hiénát, amelyik feltépte a hasát, de a kilógó belek nehezékként hátráltatják, nem éri el. A hiéna nem siet, tudja, csak idő kérdése. Vajon meddig bírnánk MI így? Kitépett lágyékkal, tudván, nincs deus ex machina. De aztán fontosabb kérdés jut eszembe. Melyikünk vadászná le a másikat, hogy jóllakhasson?

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!