NAPLÓK: Kisvirág Legutóbbi olvasó: 2024-05-06 07:07 Összes olvasás: 24106| 15. | [tulajdonos]: 1 év | 2005-02-14 18:28 | Pénteken volt egy éve, hogy N meghalt. Azon gondolkodtam, vajon meddig kínoz még a lelkiismeretem. Valószínűleg örökre. Mégis valahogyan tovább kell lépnem. Persze vele kapcsolatban is vegyesek az érzelmeim már. Egyfajta tehetetlen düh tombol bennem, amiért nem lehet jóvátenni a dolgokat. Ez nem olyan, mint egy elesés, ami után fel lehet kelni. Dühít, mert velünk nevethetne. Néha hallom is. A másik, ami talán nem is szép dolog tőlem de folyton az jut eszembe, hogy ebben a fene nagy szerelemben N egyáltalán nem törődött azzal, vajon nekem hogy fog esni, ha elveszítem őt. Pontosan tudnia kellett, hogy mi a kollégái fogjuk megtalálni, sőt én voltam a legvalószínűbb esélyes. Mindig Ő volt bizonyosabb az én érzéseimben is. És itt maradni a tudattal talán nehezebb. Nos igen, ez tiszta önzés és önsajnálat. Szívesen visszamennék és másképp csinálnám. Persze nem biztos hogy el tudnám kerülni.
Ami még bánt, hogy soha egy szál virágot sem tehetek a sírjára. Talán jogom sincs hozzá.
Szóval megpróbálok új életet kezdeni. Munkahelyet váltani. Ez egyébként nem feltűnő, mivel félig-meddig megszűnik a mostani helyem. Azért félig-meddig, mert továbbra is lenne helyem, illetve ígéret van rá. És mégis valahogy mennem kell. Itt minden N-re emlékeztet, folyton az aláírásába botlom. A mostani életem mindig ugyanarra a pontra fordul, mint egy örökös körforgás. Így egyszerűen megpróbálok kilépni belőle. Nem szeretem a kudarcokat. Na ja, senki sem.
Új életem első lépcsőjeként eldöntöttem, hogy megsemmisítem a leveleit. Szép sorban egymás után. Eddig egyet sikerült. Kb. 10 van. Hülye érzés volt összetépni. Látni az összefonódott betűit széthullani...
Tehát készülök az újra!
Holnap találkozom az új főnökömmel és teszünk pontot a részletekre. Már ha lesznek. Persze majnem 100 % már, de még nem iszom előre.
Másabb lesz a munkám, sajnos be kell járnom Pestre, de szerencsére nincs messze.
Az egyetlen dolog amitől félek egy kicsit, hogy mostantól kb. 15 nő között kell dolgoznom. Ez borzaszt egy kissé. Egy ismerős mindig azt mondja, hogy 3 nő már piac. Eddig mindig elkerültem az ilyen munkahelyeket. Hogy most miért nem?
Mert nincs jobb választás. A mostani állapotnál ez is jobb. Ha nem működik jól, ez a hely egy ugródeszka lehet egy jobbhoz.
Várhatóan sokkal több munkám lesz, ami nem is baj. Az aktuális munkahelyem már úgyis csak vegetálunk.
Na fel a fejjel, így vígasztalom magam, néha sikerül... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
