NAPLÓK: Kicsi Ólomkatona
Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 09:38 Összes olvasás: 3917215. | [tulajdonos]: elegem van | 2016-03-18 22:30 |
A tárgyaké vagyok. Leporolok, átfestek, vigyázok. Időt szentelek. Sokat. Mindet. Megszámolok, számon tartok. Megütöm magam bennük. A tárgyak fájdalmat okoznak. Ha vannak. Ha nincsenek. Felzabálnak minden szabad teret. A tárgyakért fizetek. A tárgyakért megdolgozom. A tárgyakért lemondok. A tárgyak a helyembe lépnek. Tárgyakkal beszélnek helyettem. A tárgyak beszélnek helyettem. A tárgyak a képmásaink. Tárgyaink képmásai vagyunk. De ha mindennek vége - legalább is ezt rebesgetik-, lesz egy óriási tűz, amiben minden elég majd. Mi pedig ott állunk majd tárgyak nélkül, mezítelenül, szégyenkezve, akörül a rituális máglya körül, visszahullva valami ősi egyszerűségbe. Akkor kénytelenek leszünk egymásra nézni, és szólni egymáshoz azon a tűzzel tisztított nyelven. A kegyelmek kegyelme lesz, ha az ismeretlen arcokban, abban a gigászi tolongásban megtaláljuk egymást, és az artikulálatlan dünnyögésből megértjük: szeretlek. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!