NAPLÓK: Karaffagyé: Szerintem a világ Legutóbbi olvasó: 2024-05-05 03:46 Összes olvasás: 28724| 26. | [tulajdonos]: Megjelent a Börzsönyi Helikon | 2008-05-07 12:15 | A tartalom:
3.-4. o.: Óvári János kiállításának megnyitójára
6. o.: Hagyd nálam végleg a dalt; (Ketykó István verse)
8.-12. o.: Szőlőfürtök I.-II. ; (Borsi István írásai)
14.-17. o.: Nagy kínok késeivel; (Móritz Mátyás verse)
18. o.: Emlékezet; (Egry Artúr verse)
20. o.: Búcsúgroteszk; (Handó Péter verse)
22.-35. o.: Nógrádsáp; (Végh József képes helytörténeti írása)
36. o.: kísérlet az automatikus írás abszolutizmusára; (Szájbely Zsolt verse)
38.-40. o.: Bújócska; Curriculum vitae; A Vigyázó lakói; Ha varázsló lennék; (Magdás Emőke írásai)
42.-44. o.: Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál; (Péter Erika beszámolója)
45. o.: Könyvajánló;
46.-65. o.: A próféta; (Százdi Sztakó Zsolt írása)
66. o.: Áprilisi agónia; (Péter Erika verse)
68.-69. o.: A plágium; (Szőke Mária-Magdolna írása)
70.-75. o.: Bemutatjuk: Makkai László versei;
76. o.: Ezerkettedik éjszaka; (Székács László verse)
78. o.: Kisvárosi reggel; (Hörömpő Gergely verse)
80.-82. o.: Egy szomorú születésnap okán; (S. Varga Ilona-Alion írása)
84.-86. o.: Programajánló;
88.-89. o.: Auditor: Nem nyel; (Szávai Attila írása)
90. o.: Emberek halásza; (H. Túri Klára verse)
92.-94. o.: Hírek;
E havi lapszámunkat a Rétságon élő és alkotó Óvári János festőművész képeinek fotóival díszítettük.
Minden kedves olvasónak kellemes és tartalmas időtöltést kíván a lap szerkesztője, Karaffa Gyula.
| |
| 25. | [tulajdonos]: paradigmaváltás.!? | 2008-04-18 23:02 | Papírlapon a betűk…
Rohanunk mi is a margó felé
mint papírlapokon a betűk,
pedig fontosak mi is csak (Pelé)
a játszótéren vagyunk. (Tetűk)
Aztán, ha már itt a vég, a határ,
lelépünk a lapról, az életből,
mint a betűk az irkából. (Batár)
Így van ez, barátaim! (Kéneskő)
Nem mindegy az sem, hogy ki és miért
rója a betűt a margó elé.
Mert l’art pour l’art az élet (Srévizé)
nem lehet igazán szép. (Hótehén)
| |
| 24. | [tulajdonos]: Tőlünk | egy bádogos: nehéz | 2008-04-15 11:11 | A gyakorlat valóban nehéz. A hogyanról sem kell vitatkozni, mert az egyszerű, a mitől-kitől változna kérdése is végtelenül értelemszerű: Tőlünk! Önzetlenül!
S ha mi osztjuk az előbbi nézeteket, csak helyben kell rendet teremtenünk. A hétköznapi életben kell alkalmazni a tisztességet, becsületet, a szolidaritást, a véleménykimondást, a véleményfelvállalást. Hozzá kell kezdeni a helyben élő tehetségek segítéséhez, azoknak programokat szervezni, bemutatkozási lehetőségeket teremteni. Mi pl. megcsináltunk (tam) egy helyi lapot, Börzsönyi Helikon címmel, ami immár harmadik éves, 29 száma jelent meg eddig több mint 1500 oldalon, több helyi festőművész, faragó, fotós, kézműves szerepelt benne, helytörténeti anyagát sokan már forrásmunkákként emlegetik, sok helyi költő, író szerepel benne, szinte napi fórumlehetőség a lap számukra. Felválllajuk a gyengébbeket is, mert közösséget szeretnénk építeni! Olvasóink tábora az egyes lapszámokra lebontva ezres létszámú, és egyre nő ez a szám. Mindezt egyetlen fillér nélkül csinálom harmadik éve, holott a telefonköltségem csak e miatt havonta több ezerrel nő, kétszer pályáztunk NKA támogatásért, mint eletronikus folyóirat, egyszer sem kaptunk még csak egy vállbaveregetést sem, de azért csinálom!! Idén már nem is pályáztam, mert olyan bonyolult adminisztrációt állítottak a támogatás elé, amit csakis pénzzel (szakértő pályázatíró, aztán könyvelő, ügyvéd) lehetne továbbvinni, ami nincs. 22-es csapdája helyzet, de van egy megoldás: Csinálom tovább ngyen!!!!
Ez nem a reklám helye volt, csak be akartam mutatni, hogy nem csak a számmal hősködök, hanem teszem a dolgom akkor is, ha "odafenn" azt sem tudják élek-e, halok-e. A lap indítása óta több alkotónknak saját kötete lett, amit szintén nem ismernek "odafenn", több pályázatot is nyertek, több bemutatót, kiállítást, felolvasást tartottak, azaz közt-műveltek, és már szerencsére a megyeszékhelyi lap, a Palócföld is felfigyelt létükre, abban is csurran-cseppen egy-egy megjelenésük. Ám, a megyeszékhelyi olvasók és "nagyok" sem ismerik még súlyuknak megfelelő módon őket, nemhogy az ország!
Miattuk (is) írtam, amit írtam!
karaffagyé | |
| 23. | [tulajdonos]: Költészet Napja | 2008-04-14 10:51 | A Költészet Napi megemlékezésről jutottak az eszembe a következők:
A mai magyar irodalomban marginális szerepbe kényszerül az, aki vidéken él,vagy nem jár egyetemre, nem lesz bölcsész, esetleg "csak" tehetsége okán ír, autodidakta módon, a legősibb formában szerez tapasztalatokat az írás mesterségéről, azaz olvassa a klasszikusokat, kortársakat, és odafentről tehetséget kap hozzá!! Marginális szerepbe kényszerítí az ilyen alkotót a Budapest-centrikus magyar felfogás. Aki e határon kívül él, alkothat jót, jobbat, a legjobbat is, nagy az esélye, hogy művét senki, vagy csak igen kis számú olvasó fogja megismerni.
Miért is?
Könyvkiadásunk (már a támogatottra gondolok, mert a magán az működhet, csak a terjesztőhálózat tépi szét) az ismeretségekre, bratyizásokra, vagy az eleve kiválasztottakra épül, oda, azok közé bekerülni szinte megint csak lehetetlen vidékről. Nagy tisztelet az esetleges kivételeknek!!! A lapszerkesztőségek szintén baráti köröket ápolnak, esetleg mint a vásári majmot mutogatják az általuk nagy keggyel kiválasztott "idegen", vidéki alkotót. S mindeközben gerinceknek is illik törni, mert ha nem, megint csak a margón találhatja magát merev gerincével bárki! A Szövetségek bezárkóztak saját elefántcsonttornyukba, keseregnek a támogatások megvonása miatt, de arról nem beszélnek, hogy a közös borozásokon kívül mit is tesznek a magyar irodalomért? A pályázatok eleve leosztottaknak tűnnek ilyen messziről, ahonnan én is szemlélem. Tipikus példa volt a mai krotársak, vidékiek becsapására a jelenleg regnáló miniszter előző minisztersége idején kiírt pályázat elbírálása, tudjátok, amikor 200 milliót osztottak szét. Hogy kinek? Mikor? Hogyan? Mély homály!!!
Mindenütt ugyanazokkal a nevekkel találkozunk, minden díjnál, kitüntetéseknél, szerkesztőségekben, lapokban, ünnepekkor, felolvasásokkor, bemutatkozásokkor, mintha a magyar irodalom csakis tíz-ötven szereplős lenne! És ebbe a körbe mégis, hihetetlen sebességgel juthatnak be egyesek, de csak egyek, és hogy őszinte legyek gőzöm sincs, milyen kritériumok miatt, szerint: egyszercsak már ott vannak, forog a nevük, könyvük jelenik meg akár fiatalon, és máris az "első vonalban" találják magunkat. Mindeközben a vidéki írók-költők az ismeretlenségben, az elvetettségben leledzenek, és csak hatalmas szerencséjüknek, és többszörös tehetségüknek köszönhetik, ha ismeretlenségükből valahogyan sikerül kitörniük. Ám nem ez a mindennapos, inkább a mentális leépülés, a depresszió, a minden-mindegy érzése, a céltalanság lesz úrrá az alkotón ezek miatt. Rosszabb esetben alkotói válság, vagy tehetetlenség is.
És érdekes az is, hogy a fentebbi "stílust" példaként alkalmazva egyes vidéki "fővárosokban", megyeszékhelyeken az ott "hatalmon" lévő(k) ugyanígy csinálják!
Nomost, két eset lehetséges: vagy eleve így kell működnie a magyar irodalomnak, és rengeteg jó mű elsikkad, vagy ez egy tudatos, hatalomféltő és hatalommegőrző védekező reflex az éppen a parnasszus tetején székelők részéről! Egyik sem jó! De talán az utóbbi adna még reményt egyeseknek, hiszen jöhet egy tisztességes, valóban csak a tehetségeket, és a jó műveket felkaroló, segítő ember, szövetség, szerkesztő, és az élre állhat egyszer.
Mindensetre megdöbbentő, hogy nincsenek utazó hírszerzők az egyes szerkesztőségekben, könyvkiadókban, (országos lapokra gondolok) akiknek az lenne a feladatuk, hogy az ország irodalmi eseményeiről tudósítsanak. A hírek közé bekerülni is szinte lehetetlen. Mert pl, tele a net a mostani Pesti esményekkel, ahol xyz olvasott fel, adott elő, jelent meg, kapott kitüntetést, stb. Egy-két vidéki hír is felbukkan azért, de ott is mit látunk? Ugyanazok a Pestről ismert nevek!!! Hát ebben az országban mindenki Pestre akar hasonulni? Nyalni, élvezve az ízeket? Elfeledni, hogy saját környezetében milyen értékek vannak?
Én a megoldást a tisztességes irodalompoltikában látom. Abban, hogy egyenlő eséllyel indulhasson mindenki e pályán, ha már írni akar! Aztán szigorú szelekció működjön, de csakis a minőség alapján. A kóklereket, megélhetési írókat-költőket, szerkesztők seggét nyaló "jóbarátokat", tehetségtelen, többnyire máshol megfelelni nem tudókat, az irodalmat csak csajszerzésre használókat, a naiv és "szőke" irodalomszeretőket szerető és végigba..ó bakkecskéket, blöffölőket, az irodalmat bulvárosítókat ki kellene vetni a szakmának magából!!!
Még egy megoldás is van nekünk, vidékieknek: A világon nincs mit szégyelni! A vidéki létet aztán végképp nem kell! Ez egy állapot, a kulturáltságot, tehetséget nem befolyásolja. A helyi, a lokális a megoldás! Magunknak kell fórumokat teremteni, még akkor is, ha a szkeptikus "első vonalasok" azonnal az amatőrséggel, az egymást kitüntetgetéssel, az értéktelenséggel vádolnak meg!
Általános tapasztalatom, hogy odafenn halvány lila gőzük sincs az irodalommal foglalkozóknak, hogy idelenn milyen értékek vannak. Miért? Mert nem is olvasnak!! Széküket csak székelésre használják, vagy csak akkor állnak fel belőle, ha újabb nyaló nyelv közeledik nemes ülepük felé! Tapasztalatlanok, kulturálatlanok, és érdektelenek, nem érdeklődők ezek az emberek!
Egyes vidéki irodalmi programon sokkal nagyobb közönség van, mint a sztárolt, és a hírekben szereplő Budapesti eseményeken!!! Ez is tapasztalatom!!! És sokszor a rendezésben is amatőrebbek az amatőröknél!!! Csak náluk a pénz és a lehetőség!!!
Ennyi!!!
Akinek inge, magára vegye!
A többeieknek sok sikert, és még sok szép Költészet Napját!
karaffagyé
| |
| 22. | [tulajdonos]: Aczélnak | 2008-04-11 23:28 | Kedves Aczél!
Én ma József Attiláról több helyen is megemlékeztem. És arra gondolok, hogy egy költő számára nagyobb megbecsülést nem jelenthet más, mint az, ha versei, gondolatai, élete annyi évvel a halála után is élő és ható. Nálam, verseimben József Attila ma is élő és ható, és ezt nem szégyelem. Sőt.
Harangozó pedig nem én vagyok.
Én Karaffa Gyula vagyok. Tudod, az, aki mától... de holnnaptól feltétlenül.
karaffagyé | |
| 21. | [tulajdonos]: J.A. | 2008-04-11 09:23 | Egyértelműen J.A. ihlette verseimmel köszöntöm Őt, annyiak példaképét.
A Medéliák című versem megtaláljátok a saját üzenőfalamnál, ide nem fért be a hossza miatt.
karaffagyé | |
| 20. | [tulajdonos]: J.A. | 2008-04-11 09:19 | 1923…
Látta azt a távoli mozdonyt.
A tüzet is, mi abban égett.
Nem volt szomorú. És tán azért
adott magának még néhány évet.
És addig megtett mindent értünk:
Vágta a fát, hűvös halomba
helyettünk. Vállán hordta, és fel,
mint hű kutya, nézett a Holdra.
Elment szennyesen a forrásig,
hogy megmossa arcunkat abban.
Senki sem volt még úgy bezárva.
Nem volt senki még szabadabban.
Átélte már tizennyolc évét,
hajában asszonyujj viharját.
Nem akart már játszani soha-
többé okosok között bambát.
*
Te, ki mostanság olvasod:
Ne tűnjön avíttnak az ének.
Ne menj el súlynak a szerelvénybe,
ne menj el a mozdonyba szénnek!
2005-04-15
| |
| 19. | [tulajdonos]: J.A. | 2008-04-11 09:18 | Mostanra tudom…
(Nem akartál nagysokáig élni.)
Ha élnél, lennél százhárom éves,
aszottképű, fogatlan kis öreg,
tán szenilis is és nevetséges,
akit mindenki csak magázni mer…
Már ha megszólítják egyáltalán.
Nem csodálom, ha ezt nem akartad!
Mondhatom, épp jókor jött a halál,
mondhatom, éppen a jó időben,
mikor még tisztán megláttál mindent,
mikor még szeretni is akartál,
mikor még nem utáltad az Istent.
Így maradtál mindenki barátja,
lázas tekintetű virággyerek,
maradtál mindenki Attilája,
kit megdobognak ifjúi szívek,
és a véneknek is szól az ének,
mit egykoron papírra vetettél.
(Mint ahogyan minden embernek jár
a meleg nyár is és a hideg tél.)
Mostanra tudom: Menetrend szerint
jött az a vonat az állomásra,
mert az ember sem az életét, sem
a halálát nem bízhatja másra…
| |
| 18. | [tulajdonos]: J.A. | 2008-04-11 09:17 | Mondja, Attila, Kedves…
Mondja! Attila Kedves!
Van-e szappan odaát,
s József Áron főzi-e?
Szeretik-e ott Magát,
és a verseket győzi-e?
Látja? Attila, Kedves!
Cipőjére sose tellett,
ma mégis előre leveszik
a kalapot a szobra mellett,
kik tisztelik, ha tisztelik.
Érti? Attila, Kedves!
Versein nőtt fel több nemzedék,
a „hálóról” mégis levették,
mert kései rokona, Ádám
nem talált pénzt otthon, a ládán.
Ugye, Attila, Kedves!
Megdorgálná, ha élne?
Mert sose az volt a lényeg,
hogy hoztak-e a konyhára
a versek, vagy tűzifára.
Most mondja, Attila, Kedves!
Mi lesz így mivélünk?
Minden, mit tudni vélünk
s mit szeretni szeretnénk,
elzárhatja egy magánszéf?
| |
| 17. | [tulajdonos]: J.A. | 2008-04-11 09:15 | Hétszer
Nem tudom kik voltak őseim.
Nem születtem történelmi időkben.
Nem szereztem diplomát.
Nem én hozom a törvényeket.
Nem sürgetnek emlékeim.
Nem vagyok szabad.
Nem érdekel kit, miért, kivel és minek.
Elfogytak álmaim.
Kést hordok.
Titkolom.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
