NAPLÓK: Kapucnis kardigán Legutóbbi olvasó: 2025-09-10 05:46 Összes olvasás: 14882| 1. | [tulajdonos]: egyveleg szövegek | 2011-10-08 00:33 | | beton. most, a gép előtt érzem, milyen kemény is ez, súlya van: valamit kéne produkálni. mert olvasni a fogják. persze gondolhatom azt is – mint amikor egy rétegrádióban volt műsorom és azzal bíztattuk az először adásban lévőket, hogy ezt a csatornát úgysem hallgatja senki -, hogy ezt a szöveget a kutya sem nézi majd. de ha mégis? hozzá is fog szólni? legyen! Nesta új rádiója szól, épp recseg, valami retró-diszkó-swing-chill out megy. meggyújtottam egy füstölőt, amitől persze azonnal elkezdtem prüszkölni, úgyhogy gyorsan rá is gyújtok a hatás fokozása érdekében. és miért ne lenne nyitva a féjszbúk is folyamatosan, hogy méginkább dekoncentrálttá tegyen?! de legalább a csetet kikapcsoltam. egy remek víkendnek nézek elébe: beszélgetés a gangon Á-val (zimankó esetén újratervezés: lakás-csevej), este koncert a hajón, másnap Z kocsmájába teszek látogatást, a város legjobb helyére, amely sajnos Kőbányán van, így ritán jutok el oda, de a legutóbbi, Z-vel folytatott nevörending beszélgetés emléke még elevenen él bennem, így megéri kizarándokolni a szitiből. aztán hétfőtől robot. izgalmakkal teli persze. adminisztráció, iktatás, rohangálás – de ne sírj szám, úgyis fáj a fejem, örülünk Vincent. a zene egyre pszichedelikusabbá válik a netrádióban, a Zéteren keresztül jut a vénámba. még jó, hogy csak péntek van. dátumozva, szépen, precízen - ahogy a csillag megy az égen - kreálom a bejegyzéseket a kapucnis blogba. vagy naplóba. mi is ez? mindjárt lecsekkolom a dokk-on a pontos megfogalmazást. napló. akkor így fogok rá hivatkozni. a netes szóhasználat már teljesen beépült a nyelvbe. komment, poszt, dot, ponthú, lájk, gúgöl plusz, hivatkozás, online, offline, wiki, fórum… apám, ez hihetetlen! egy alkalommal beszélgettem N. Á.-val (nyelvész) a magyar nyelv fejlődéséről, torzulásáról. kíváncsi vagyok, hogyan vélekedik a mostani állapotokról, amikor az internet teljes mértékben behálózza szóhasználatunkat és életünket. illetve erről is lehetne vitatkozni, hogy ebbe a többes számba kiket is veszek bele. mert még mindig vízfejű az ország és a lefedettségi térkép (ismét egy XX., sőt, XXI. századi kifejezés) egészen más sűrűséget jelez a fővárosban és vidéken az internetezők számát tekintve. ma a H-ban SZIM-el féjszbúk oldalak böngészésével és irodalmi szájtok nézegetésével tűzdeltük beszélgetésünket. felmerült jónéhány téma; privátéleti nyűgök, páros-páratlan kérdések (válaszok csak elenyésző arányban születtek), ki-kivel pletykák és hogyan tovább a programszervezésben ötletelések. tán jutottunk is valamire. aztán hazajöttem és regisztráltam a dokk-ra. azért előtte megkérdeztem SZIM-t: ez anomim? – persze – felelte. á, biztos nem jön rá, hogy én írom. ha majd olvassa egyáltalán. szmájli. ide nem írok hangulatjeleket – milyen lenne már. de üzenem neki: figyu; légyszi ne adj ki. olyan jó így. és ő majd megteszi, hogy nem ad ki és akkor majd titokzatos lesz ez az egész és köd borítja, meg miegymás, és akkor majd én mosolygok, meg ő is, mert van egy közös titkunk. amolyan gyerekes összekacsintás. kell az ilyen. sava-borsa az életnek. az a szöveg, amit először ide szántam, a kukában landol. pocsék. azt hiszem, delete lesz a sorsa. még jó, hogy rövid és nem tettem bele sok energiát. ki lenne kíváncsi egy tizenhárom soros nyűglődésre?! a jelenlegit nem húzom meg, nem javítom. épp csak átfutom és megy föl élesben – kontrol cé, kontrol vé – és hopp, már be is hajóztam az irodalmi kikötőbe. szóval ez lesz az első posztom a dokk naplóba. üdv a Szerkesztőknek, Olvasóknak. vivát Publikum! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
