NAPLÓK: FuturePlanner Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 21:33 Összes olvasás: 27636| 5. | [tulajdonos]: Szilveszter-szakítás-remények | 2004-01-02 03:31 | Hiába a drogok néha csak arra elegendőek, hogy az ember ne érezze furcsán magát. Ha valakit elválasztanak a természetes közegétől akkor persze kissé furcsán érzi magát. De jó érzés visszatérni, hallgatni, látni és érezni ahogy a basszus tisztára mossa a tested. Nem is a testedet leginkább, hanem a lelket, az a bizonyos belső oldalt, amilye mindenkinek van csak maximum nem vesz róla tudomást. Nem tudom, hogy ennek mennyi köze lehet a metanfetaminokhoz, de azért valószínűnek tartom, hogy a normalitás, mármint a belső, amikor úgy érzed magad ahogy szokad olyan jó értelemben, szóval ez az érzés nem a drogoktól függ. Persze az is lehet, hogy az van mögötte, hogy kicsit kikerülsz a mindennapi élet rutin kereteiből, és semmi más dolgod nincs mint, hogy táncolj. Vagy varázsolj, de ha nem megy az sem baj, mert a lényeg, hogy jól érezd magad. 180 beat per secundon élvezdd még legalább 500 másik emberrel a zenét.
Furcsa, mert mintha kihalt volna belöllem a tombolhatnék, már nem zúzni, vagy pörögi indultam el, hanem valami ködös és megfoghatatlan valami felé. És jó lett. Igaz, hogy a párosunkból leginkább nekem, mert - bár tudom, hogy olvassa a naplómat - nem volt bennem késztetés, hogy akkor és ott vele legyek. Az okok között se minden feket és fehér, ezért is nehéz. Eőször is szeretném megköszönni *** ***-nak (A név a kisasszony kérésére lett törölve), hogy elvitt, befizetett, és bocsánatot kérni, amiért megbántottam, de sajnos a kapcsolatunknak nincs jövője. És jobb ezt hamarabb látni, mint késöbb. Ez egy picit elvesz a party varázsából, de mindazt ami ott történt nem tudja meg nem történté tenni, de ezt nem is bánom, mert nagyon jól éreztem magam. Nem csak a felszínen hanem belül is. Nem csak végigtáncoltam az estét, hanem közben elidőztem néhány fontosabb dolognál is. Például annál, hogy úgy lehet jó az élet, ha az akarat erősebb, mint a lehetőségek. Ez a gondolat önmagában is olyan jelentőséggel bír nekem, hogy bármekkora áldozatot megér.
Felszabadító hatással volt, úgyérzem, hogy lassan kezd elmúlni a másfl évvel ezelőtti blak-out sokkom. Győrben kicsit túldobtam magam, ugyhogy azóta nem is nagyon dobtam semmit, partyzni is csak egyszer voltam, amikor valami elemi erővel tört ki belöllem az addig elfojtott felszabadultságérzés. Valahogy ezek a dolgok az ember fejében vannak. És olyanok amilyennek átni akarjuk őket, vagy amilyennek megszoktuk. Optimizmus kérdése. Sokáig idealizáltam a partykulturát és benne magamat is. Valahogy az volt a jó, amiben én mindenható isten voltam, és nem volt rossz. Ez persze nem csak utólag hazugság.
És most jó volt. A szokásos kattogásaim is elfogadható szintre csökentek. Valahogy megmaradt tánc közben is az érzékenységem, amit kifejlesztettem magamban, hogy tudatosan tudjam értelmezni az emberi reakciókat, de nem zavart, csak megjelentek a háttérben ezek a gondolatok. És ezekután még érezhetőbb a kontraszt, hogy a napi dolgokat valahogy olyan félszegen csinálom. Egy másik jó dolog az estéből, hogy úgy tudtam őszintén felszabadlt lenni, hogy az a túlzásba vitt csodálkozás ami jellemez általában lefoszlott rólam.
Valahogy, ha így értékelem belül a dolgokat, az elmúlt másfél évem olyan képmutatásosdi volt. És egy lépéssel sem kerültem közelebb ahhoz az állapothoz amiben létezni szerettem volna. Konkrétan, hogy egyedül legyek. Ez persze nem az jelenti, hogy nem szeretnék magam mellé párt vagy társat, de ezúttal nem az elő találkozáskor vagy az első héte szeretnék valaki ágyában kikötni. Jó lenne valakit először megismerni és csak utána összejönni vele. Remélem, hogy ez az év egy kicsit a szerlemről is fog szólni, de csak olyan formában ami nem készít ki megint, mert az valahogy nem akarom.
Van úgy, hogy az ember sokáig nem találkozik valakivel aki régen nagyon fontos volt az életében. Most nem szeremről beszélek, hanem egy másfajta viszonról ami egyszerre "munka" kapcsolat és barátság, de ennek is egy olyan formája, ami a nappali életben sajnos nem adott, vagy legalábbi így nem. Emberileg jót tesz. Kevés ember boldogságának tudok igazán és szívből örülni, de vannak olyanok akiknél ez nem kérdés. Fura, mert az eltelt idő valahogy nem vitte magával a a közös hangot. Valahogy még mindig egy hullámhosszra tudunk kerülni. Falak nélkül lenni valakivel, és tudni, hogy meghallgat és jó akar a tanácsaival, az jó.
Mostanában túl türelmetlen vagyok az emberekkel. Itthon is, és másokkal is. Nem tudom, hogy miért van, de ezzek valami kezdenem kell, mert nem járható út. Azthiszem, vagy legalábbis szeretném, ha ez az év az önépítésről szólna. Az alapok már megvannak. Felvettek az egyetemre, és a vizsgaidőszak van már csak hátra az első félvből, kezd helyreállni a rövidtávú memoriám, és az emberekre is sokkal jobban oda tudok figyelni. Persze vannak melléfogások, de ez nem azért van, mert a képesség hiányzik, hanem a szándék. Ami így kimondva lehet, hogy csúnyán hat, de ami tegnap hajnalban történt annak a hátterében valami olyasmi volt, hogy már nem akartam az a lányt, akivel lent voltam. Tudom és hálás is vagyok hogy ott lehettem, és ezt neki köszönhetem, de a tekintetem el-elkaladozott a drum and bass-es leányzók felé. Sok kis emberi momentum volt, ami mintha kinyitott volna bennem egy kaput ami mögé érdemes dolgok voltak besúvasztva. Néhol egy tekintet vagy egyszerűen csak egy ki-hol marad dolog. Mármint, hogy milyen messze tőlem. Ezek valahol jelzések, és van aki csak érzi őket. Azt hiszem ez a jó szó a dologra, de én próbálom tudni is, de még nincs kész a dekóder, de az elmúlt fél évben sokat finomodott. Picit olyan is mintha újra kellene tanulnom ezeket a dolgokat, amik mindenki másnak adottak, mert miközben felnőttek valahogy magukba szívták. Igen szocializáció. Hát... nekem valahogy ez most tudatból kell megcsinálnom így huszonegyévesen. Dehát kaland az élet. Nekem most ezt dobta a gép, és tudom, ha végigcsinálom sokkal pozitívabban fogok kijönni belőlle.
2004 a lehetőségek éve lesz. Sokmindent meg akarok változtatni. Türelmesebbnek, nyugodtabbnak, emberközelibbnek és belül valahogy szabadabbnak lenne érdemes kialakítani a karakteremet. Ez egyébként egy saját fogalom, amivel kiegészítettem a szociálpszichológiai szerepelméletet. Merthát van az a sok-sok szerep ami egy embert jellemez: a szerepkészlet. De ez önmagában kevés ahhoz, hogy megmagyarázza azokat a dolokat, ami nem részei a a szerepeknek, hanem inkább már a tudat felé kacsingatnak. A karakter valahogy a szerepek sokaság, és a használatunkat rendesző elvek, értékek és normák kombinációja. De visszatérve, azthiszem újra érdemes lenne megtalálnom a pozitív meber képét. Ami azt is jeleni, hogy át kell folgalmaznom ami bennem azzel kapcsoaltban él, mert túlságosan megváloztatak az életkörülményeim a szó tág értelmében. Máshol, másképp, és másból élek. Ez a változás egy másfajta embert kíván. Persze a lényeg, hogy közben hű maradja magamhoz, ami mostanában nem volt túl erő oldalam, mert kb. annyira távolodam el magamtól amit az északi a déli sarktól. Jó, nem jó, ez van. Viszont ha már ez van, akkor ezzel kell kezdeni valamit, mert a sodródás önmagában nem kiút. Mégcsak nem is megoldás. Ha oda vetődsz, ahová az élet, és az életen belül az emberek terelgetnek, akkor elöbb vagy utóbb azon veszed észere magad, hogy már nem is olyan jó érzés a bőrödben ébredni, aztán ez csak egyre fokozódik. Ilyenkor jön a kétségbeeség, a depresszió, a hárítás, vagy úgy összefoglalóan a menekülés. Persze szép dolog álomvilágokban élni, csak nem feltétlenül hasznos.
Még egy dolog, mert a két és fél legfontosabb dologból a nők és az élet részt már kimerítettem, a másik pedig a tudomány. Azt szeretném, ha 2004-ben tovább folytathatnám azt amit elkezdtem, csak más formában. Eddig is alkottam elméleteket, de az is lehet, hogy a pontosság kedvéért inkább sikcceknek kellene neveznem őket, és lényegében még csak egy van ami túlmútat a közép-szintű elméletek kategóriáján, de lényeg a lényeg még több tudásra van szükségem, a társadalom minnél több területéről. És valahogy ezt a tudás szintetizálnom is kell magamban, hogy kialakulhasson belölle valami új és tényleg meg tudja azt csinálni amire vágyok, hogy megújjulhasson - általam - a társadalomtudomány egyszer. Azthiszem ehhez megtaláltam a megfelelő formát, egy olyan hipertextes formájú összefüggő adatállományban gondolkozom, amiben ezek a dolgok képesek egy nem lineáris rendszerré összekapcsolódni, ami nagy előny mondjuk egy könnyvel szemben. De valahogy fel is kell tölteni ezt az adatbázis, és meg kell tanulnom programozni is hozzá, mert erre a legalkalmasabb eszköz a html formátum. De a java tudásom az elmúlt napokban sokat javult, a 0-ról a még kissé szerény, de működő weblapokig jutottam. Legalábbis már van egy öt oldalas "siteom" ami müködik. És ez egy reális cél. Méghozzá egy olyan cél amivel közelebb kerülhetek az álmaimhoz. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
