NAPLÓK: Frady Endre Legutóbbi olvasó: 2024-05-04 02:28 Összes olvasás: 104499Olvasói hozzászólások nélkül| 134. | Vasút Pötyi: A sekrestyés, a spenót meg az | [tulajdonos]: Interaktív irodalom II. | 2017-12-05 14:22 | Kérem, én is beiratkoztam a tanfolyamára, és Maszat novelláját olvasva, én is írtam egyet röptében A h.hibákat tessék nem nézni. :D
A sekrestyés, a spenót meg az utasok
Sekrestyés vagyok nő létemre. Az ima, akár a méhraj zengett. Amikor kiléptem a templomból ólmos tagjaimmal nehezen jutottam előre. Sokkal tovább tartott a buszmegállóba érnem, mint egyébként, de szerencsére nem késtem le a hét negyvenötös buszt. Le tudtam ülni, a vörös bevonatú székeken csak szórványosan helyezkedtek el az utasok. Néhányan olvastak, vagy füldugóval a fülükben zenét hallgattak, míg én a gondolataimba mélyedtem. A nagy pelyhekben eső hó sem kötötte le a figyelmem, akkor ocsúdtam csupán, amikor a temető előtt álltunk meg.
Az egyetlen pont volt az egész hazaút alatt, ahol rendre végigfutott gerincemen a hideg. Nos, most volt is miért. Felszállt három utas, aztán a spenótlevél. Igen, kézzel, lábbal, arccal rendelkező spenótlevél! Szürke kabátot és lila sálat viselt. Meghűlt bennem a vér, gyerekkori rémálmaim alakja lehuppant mellém.
- Azt sem kérdezted meg, hogy szabad-e a hely?
- Annyira még nincs nagy segged - válaszolta vigyorogva.
- Te most sértegetsz engem?
- Nem - de jó ha tudod, fogyóznod kell, különben elhagy az urad.
- Nem is vagyok férjnél.
- Ó, pardon - szégyenkezett a spenótlevél. - Te nem a Kovács Ella vagy?
- Az én vagyok, te zöld fejű szoknyapecér, te aerobick bajnokokat etető nyomi, te rajzolt tengerészek kedvence! - ezzel bumm, a mögöttünk ülő testes hölgy az esernyőjével jól fejbe vágta párszor Spenót urat, aki ekkor lecsúszott az ülésről, majd kiterülve elnyúlt.
A sofőr látta, hogy gond van, ezért lassított, majd lehúzódott a padkára. Az utasok nagy része addigra már odacsődült Spenót köré.
- Én nem vagyok gyilkos - tátogott a kövér Ella -, de hiszen csak spenót.
A negyvenes éveiben járó sofőr ekkor megcsóválta a fejét.
- Akarnak önök bíróságra járni és tanúskodni, szeretnék, ha órákkal később érnének haza a szokottnál -, hordozta körbe a tekintetét.
-Nem- suttogtam, majd egyre hangosabban mondtam, a végén már kiabáltam. A többiek szintén így gondolták.
- Van valakinél ásványvíz ?- kérdezte Ella. - Nálam van - kapta elő a hátizsákjából a pillepalackot egy diák.
- Na, akkor lemossuk őkegyelmét, és mindenki eszik egy kis vitamint.
Így is tettünk, odakint havazott, mi pedig spenótot rágcsálva értünk haza.
Vasút Pötyi 2017. 12. 05.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
