NAPLÓK: Felvil.levelek (feladó:random)
Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 00:57 Összes olvasás: 2501186. | [tulajdonos]: Határ Győző | 2017-06-16 11:36 |
(részlet)
Határérték
valóságosak vagyunk, igyekezzünk élni a mi-magunk határértékét, végzetünk algebráján
Legyünk bölcsek – bölcsebbek a paralitikusnál, aki mindent tud és több-mint-mindenható
legyünk bambák – bambábbak a filozófusnál, aki az álmélkodás bájára alapította végleges mit-sem-tudását
legyünk barátságosak a rettentőhöz, elnézőek ahhoz, ami elviselhetetlen – mint ellenségeink, a remeték, az extatikusok
mindig a vér: a fülünkben csörgedező vértől kérjünk tanácsot; a mi vérünk, a mi igazunk, a mi kereszthalálunk. Ó – a szakadék az igaz írás és a betűvetés szenvelgése közt: a szakadék!
Az álmaink a kerítők. A mérgeink! Ha valamikor azt mondják majd, a fémek korszakában éltünk, hazudnak. A narkótikum az általános alapanyag. Álmaink csábosabbak az erotikánál. Felejtetik velünk, hogy pótanyagok vagyunk, életünk pedig halovány helyettesítés. Katonát állítunk magunk helyett: álmainkban élünk. Ó! a lehetséges élet!…
Ki írna alá elfogatóparancsot a buja gyönyörűség percében ellene, akinek köszöni minden boldogságát? Mérgekben gondolkozunk.
Testünk építőkövei rakáson hevernek, bennünk. Üres telek vagyunk – üres telek! életünket zsúfoljuk tele szigorral és szabállyal, sűrűbben, mint a brahminok. Legyünk komorak, mint a kiátkozott; a csúfondárosak csak gyöngék. Akik nem láttok a járgány szédületében: ökrök! belső vidékeink felfedezésére! – kertjeiteket a gyomtól! Az italtól szűzen! Így!
…Ó, ha egyszer nem hallanám, állatok, éjszakánként… Uram, add meg nekünk a mi mindennapi méregadagunkat ma – – – ha nem hallanám többé a helóták miatyánkját! 1947 |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!