NAPLÓK: Felvil.levelek (feladó:random) Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 17:44 Összes olvasás: 25026| 37. | [tulajdonos]: pár kedvenc | 2015-06-14 20:03 | PATTI SMITH
Babelogue
I haven't fucked much with the past, but I've fucked plenty with the future. Over the skin of silk are scars from the splinters of stations and walls I've caressed. A stage is like each bolt of wood, like a log of Helen, is my pleasure. I would measure the success of a night by the way by the way by the amount of piss and seed I could exude over the columns that nestled the P.A. Some nights I'd surprise everybody by skipping off with a skirt of green net sewed over with flat metallic circles which dazzled and flashed. The lights were violet and white. I had an ornamental veil, but I couldn't bear to use it. When my hair was cropped, I craved covering, but now my hair itself is a veil, and the scalp inside is a scalp of a crazy and sleepy Comanche lies beneath this netting of the skin. I wake up. I am lying peacefully I am lying peacefully and my knees are open to the sun. I desire him, and he is absolutely ready to seize me. In heart I am a Moslem; in heart I am an American; in heart I am Moslem, in heart I'm an American artist, and I have no guilt. I seek pleasure. I seek the nerves under your skin. The narrow archway; the layers; the scroll of ancient lettuce. We worship the flaw, the belly, the belly, the mole on the belly of an exquisite whore. He spared the child and spoiled the rod. I have not sold myself to God.
POÓS ZOLTÁN
Különös szilveszter
Be kéne rúgni végre, mert végre tél van.
Kocsiba kéne ülni, mert hideg is van.
Csokorba kéne szedni parkolólámpákat,
és mindezt megúszni volna jó. A szél
lecsiszolná a havat, a havon pedig
hosszan csúsznánk, míg tart a hasznos
rémület. Egészen az évszak mélyére
süppednénk, ahol téli álmot aludnánk,
de csak öt percig, mert most minden
olyan gyors lenne, hiszen jön érted az
öreg, közönséges halál. Tudod, ő
hangszereli a következő percet, mely
néhány zajos másodperc csak, és való-
jában olyan, mintha a Mindenható
Isten levenné tépőzáras hótaposóját.
Jön tehát a közönséges kampec, mosolya
rád talál, mikor már elkéstél a tévedéssel.
GREGORY CORSO
De nekem nem kell a jóság
Eörsi István fordítása
I
Ismerem
a jóság különös dadáit, a betegeket csókolják, gondozzák az öregeket, és az őrülteknek
kandiscukrot adnak! Figyeltem őket, éjjel, sötéten és szomorúan tolókocsikat görgettek
a tenger partján! Ismerem a jóság hájas püspökeit, a szürke hajú öreg kis hölgyet,
a szomszéd papot, a híres költőt, anyámat, ismerem valamennyiüket! Figyeltem őket,
éjjel, sötéten és szomorúan ragasztgatták az irgalom plakátjait a kétségbeesés
erős oszlopaira.
2
Ismerem
magát a Mindenható jóságot is! Szűzies, fehér lábánál üldögéltem,
hogy bizalmába
férkőzzem! Csak kegyes dolgokról beszéltünk, de egy éjszaka megkínoztak azok a
különös dadák
a hájas püspökök. Az öreg kis hölgy szöges kerekű kocsival átrobogott
a fejemen! A pap felhasította gyomromat, belém dugta kezét,
és ezt kiabálta:
"Hol a lelked? A lelked!" A híres költő felcsippentett és kihajított
az ablakon! Anyám elhagyott! A Jósághoz rohantam, rátörtem az ajtót
és meggyaláztam!
egy megnevezhetetlen késsel ezer sebet ütöttem rajta, és mocsokkal fertőztem be
mindet!
Lecipeltem a hátamon - mint egy vámpír -
a macskaköves éjszakába!
Kutyák vonítottak! Kandúrok menekültek! Bezárult minden ablak! Fölcipeltem tíz
lépcsősoron! Ledobtam kis szobám padlójára, mellé térdeltem és sírtam. Sírtam.
3
De
mi a jóság? Megöltem a jóságot,
de mi az? Jó vagy mert jó életet élsz. Szent
Ferenc jó volt. A háziúr jó. A nádpálca jó. S ha én azt mondom, hogy a parkban
ücsörgő emberek jobbak?
Vers 43. születésnapomra
egy kriptaszerű szobában
végzem majd egyedül
cigaretta és bor nélkül -
csak egy villanyégő
és egy pocak
őszülő halánték
és némi elégedettség
hogy van tető a fejem a felett.
...reggelente mindenki
elhagyja a házat
rohan dolgozni:
bírók, favágók, vízvezetékszerelők,
orvosok,
újságkihordók, rendőrök,
borbélyok, autómosók,
fogorvosok, virágárusok,
pincérnők, szakácsok,
taxisofőrök...
te pedig a fal felé fordulsz
hogy a nap inkább
a derekad melegítse
és ne süssön
a szemedbe
EZ A MOCSKOS HARCIAS JÁTÉK
(This Dirty, Valiant Game)
Látom, amint e. e. cummings
rumot iszik tonikkal egy
fehér
ház verandáján
ülve.
Látom, amint Ezra a létezését
bizonyító látogatókat
fogad St. Lizben.
Látom, amint Hart Crane
elutasítja irodalomimádó
hölgyek ajánlatait
egy tengerjárón, a hajósinas után
vágyakozva.
Látom, amint Hemingway vadász-
puskájának tisztítása
közben apjára
gondol.
Látom, amint Dosztojevszkij
mindenét elveszíti
ruletten az Isten ellen.
Látom, amint Carson McCullers
whiskybe
mártja
gyönyörű
lelkét.
Látom, amint Li Po,
az iszákos
a szót szóba öltés
hiábavalóságán
nevet.
Látom, amint Sherwood
Anderson lenyeli
a fogpiszkálót mely
végzett
vele.
Látom, amint William
Saroyan
ihletet vesztve
ül a malibui
tengerparti házában
hiába
várva a
visszatérő
szerencsét.
Látom, amint Timothy
Leary buliról
bulira, asztalról
asztalra
járva
reméli hogy
felismerik.
Látom, amint Chatterton
patkánymérget
vásárol
Látom, amint Pascal
forróvizes kádba
ül pengével
felszerelkezve.
Látom, amint Ginsberg
az Üvöltésről áttér
tehénbőgésre
a brooklyni egyetem
professzori
pulpitusán.
Látom, amint Henry
Miller miután
rég abbahagyta
az írást,
egyetemi lapoknál
ad fel titkárnőt
kereső
hirdetáseket.
Látom, amint Richard
Brautigan
elhagyja kijelölt
korát,
senki nem
veszi könyveit, szerelmi
élete elrohadt, látom,
amint felakasztja
magát hegyháti
feházában.
Látom
az alkotás szükségességét,
szerelmét
és
veszélyét.
Látom, amint
az alkotás
megszűnik, miközben
a test tovább él
bár gyakran
kedve
ellenére.
Az élet halála
mielőtt meghal
az élet.
Tolsztoj magányosan
üldögél az útszélen.
Minden nap, minden éjjel
örökkön örökké.
Vérbe, húgyba,
borba fagyott
virágok.
ARTHUR RIMBAUD
A meghökkentek
(J.A. ford.)
Feketéllőn hóban, homályban,
a pince fénylő ablakában,
faruk kerek,
öt kicsi térden leskelődve
nézi, hogy készít a Pék szőke,
nagy kenyeret.
Látják nagy, fehér karját, éppen
szakít egyet a szürke pépen
s láng-lukba tol.
Hallják, hogy sül a jó kenyér ki.
A kövér mosolyú Pék régi
nótát dudol.
Az ölmeleg, piros luk mellett
kuporognak, hol száll a szellet,
egy se mozog.
Majd mikor lakomára készen
cipót kiveszik a résen
s a füstfogott
gerendák alatt a befröcskölt
cipók fölzengenek s a prücskök
a padlaton,
hogy életet leheli e langy luk -
lelküket elbűvölik rongyuk
alatt nagyon.
Úgy érzik, igen-igen élnek,
a zúzos Jézuskák, szegények,
mind, amikor
bedörmögnek a résen s rózsás
állat-orrocskájuk a vasrács
rudjára forr,
midőn úgy sírnak, mint a barmok
s úgy görnyednek a megnyilt csarnok
fényeinél,
hogy mindnek szétreped nadrágja
s kilógó ingüket babrálja
a téli szél.
Napfény és hús
(részlet)
2.
Csak benned hiszek én, Aphrodité, szerelmes,
habszülte, szép anyánk! - Jaj, útunk oly keserves,
mióta itt az új isten keresztje húz.
Benned hiszek: Virág, Venus márványa, Hús!
A roppant ég alatt oly rút és bús az Ember;
nem tiszta már s ezért mezítlen járni nem mer,
isteni melle, ládd, merő szenny, ronda por,
mennyei teste is satnyul a szolgasor
mocskában, mint a tűz lángján a gyenge bálvány!
S még a halálban is élni szeretne halvány
vázként, gúnyolva azt a Szépet, aki volt!
S a Nő, akit kegyed szűz kellemmel beszórt,
s akiben sárvalónk oly istenszerüvé lett,
hogy sugarak között lengjen az árva lélek,
halkan suhantva föl hő vágya szárnyait
rög-börtöne fölött a tündöklő napig,
a Nő nem érti már a hús vidám kalandját!
- Pompás komédia! S az emberek kacagják,
kacagják, Venusom, mézízü, szent neved!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
