Negyven fokos láz Sylvia Plath
Tiszta? Az mit jelent?
A pokol nyelvei
lomhák, lomhák, mint a tripla
nyelvű, kövér, lomha Cerberus
aki a kapunál liheg. És képtelen
a mocsárlázas ínt,
a bűnt, a bűnt tisztára nyalni.
A tapló kiabál.
Mindent átjár a bűz,
egy elkoppantott gyertyabél.
Édes, édes, a füst odalenn rólam
tekereg, mint Isadora sáljai, félek,
egy sál beakad a kerékbe, megszorul.
Az ilyen baljós, sárga füstnek
önálló léte van. Ez nem száll fölfelé,
csak gördül a világ körül,
megfojt öreget, jámbort,
jászol-
beli gyerekpalántát,
szellemorchideát,
felfüggeszti a függőkertet,
ördöngős leopárd.
Fehérre szívta a sugárzás,
egy óra alatt széthasadt.
Mint a hirosimai hamu, zsírosan
tenyészik a hűtlen férfiak ölén.
A bűn. A bűn.
Drágám, én egész éjszaka
fellobogok, ellobbanok.
Az ágy nehezül, mint a buja csók.
Három nap. És az éjjelek.
Citromos víz, csirkehús,
víz, folyton víz. Öklendezek.
Túl tiszta vagyok hozzád. Mindenkihez.
A tested
fáj nekem, mint Istennek a föld. Lámpás vagyok -
fejem japán
papírhold, bőröm végtelen kényes, végtelen
drága vertarany.
Mondd, téged nem lep meg a hőség. És a fény.
Én magam lettem óriás kamélia,
izzadok, az áram át-meg-átjár.
Most úgy érzem, fölindulok.
Valami fölemelne-
tüzes fémgyöngyök szállnak, és én, drága, én
tiszta acetilén
szűz vagyok
rózsák kerítenek,
csókok, kerubok,
akármi ez a sok hús-szín dolog.
Nem te, se nem ő,
és nem ő, se nem ő
(énjeim, ócska ringy-rongyok lefoszlanak) -
az Édenkertbe.
Gergely Ágnes |
