NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2026-09-03 08:54 Összes olvasás: 48105| 83. | [tulajdonos]: ... | 2020-09-27 19:14 | Dwa tysiące dwadzieścia, wrzesień, dwadzieścia siedem
Óvodamadárka – ezzel ébresztett ma a Hang. Álmomban tele volt vendégekkel a ház, családos nőkkel, férfiakkal, gyerekekkel. Hordtam eléjük az ételt, amit én főztem, jól megrakva mindenkinek a tányérját. Nem szóltak, hogy nem éhesek, mégsem evett senki egy falatot sem. Mit töröm itt magam, néztem szégyenkezve a férjemre. Meg sem kellett szólalnia, a tekintetéből olvastam ki a választ: „Azt hiszik, megöltél valakit.” Ééén?
Furcsa viselkedésű fiatalemberrel találkoztam ma az erdőben, és életemben először féltem igazán, pedig találkoztam már futás közben mindenféle alakkal, köztük a mutogatós öregúrral, akiről először azt hittem, mobiltelefont tart a kezében, vagy egy kulcscsomót, bármit, aminek értelme van.
A Csacsi rétig futottam ma. A kacskaringós belső ösvényt választottam visszaútnak, amelyiken régebben kilószámra lehetett a somot gyűjteni, ezen a nyáron alig találtam pár szemet a bokrokon. Már majdnem kiértem a széles útra, amikor egy fekete inges, szemüveges fiú jött velem szemben. Amikor meglátott, megtorpant, és usgyi, elkezdett visszafelé futni, abba az irányba, ahová én is tartottam. Hátra-hátra pislogott, mint aki ellenőrizni akarja, hol tartok, vigyorogva nézett rám, amikor beértem. Nem tudtam értelmezni a viselkedését. Ez ijesztett meg, jobban, mintha bottal fenyegetőzött volna. Majdnem visszafordultam, de vártak itthon az ebédhez, nem jöhettem haza kerülőúton. Végül nem történt semmi. Talán csak képzelődtem.
Óvodamadárka lengyelül: żłobek-ptak.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
