NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 22:58 Összes olvasás: 31466| 351. | [tulajdonos]: ... | 2021-02-25 23:24 | Mennyit olvastam a gyerekeknek az Alice csodaországban-t! Pedig tudtam, hogy a szerzőjére rásütötték, hogy pedofil volt.
Ha egy homoszexuális hajlamokkal rendelkező, felcseperedő fiatal nem talál olyan történeteket, amelyek azonos neműek szerelmi kapcsolatát ábrázolják, előfordulhat, hogy olyan ábrázolt kapcsolatokba látja bele a homoerotikus vonzalmat, ahol egy heteroszexuális beállítottságú ember számára erőltetettnek tűnik az ilyesmi.
Számomra például erőltetettnek tűnik, hogy a Tüskevár „a homoszexuális beavatás regénye” (lásd Baltazar naplója). De el tudom képzelni, hogy valaki, aki máshonnan tekint az ilyen történetekre, belevetíti a homoerotikát.
Önmagunk – elgondolásaink, hajlamaink stb. -- belevetítése a jelenségekbe folyamatosan zajlik, senki sem kivétel alóla. Lásd a legutóbbi Nagyítót, mennyire különböző olvasatalehet ugyanannak a szövegnek.
Géa, meleg költő (a férjem másodunokatestvére) írja le megindító szépséggel (sajnos, nem emlékszem már melyik versében), milyen elveszettnek érezte magát kiskamaszként, amikor nem tudott azonosulni a mesehősökkel. Egy nemrégi interjúban is megfogalmazza ezt (nem költői eszközökkel): „Gyerekkoromban minden mese, amit felolvastak, minden regény, amit később magam olvastam, minden film, amit láttam, heteroszexuálisokról szólt. Körülöttem is mindenki heteroszexuális volt. Ezer példakép. Mégsem akartam se kiskirályfi, se Csipkerózsika lenni. Nem sikerül felidéznem, mióta tudom, hogy léteznek melegek – buzik, ahogy mindenki nevezte őket –, de körülbelül ugyanakkor szerezhettem róluk tudomást, mint arról, hogyan kell gyereket csinálni. Az iskola első éveiben. Akkor még csak azt tudtam, hogy a buziság valami förtelmesen mocskos, undorító és taszító dolog, és ha néha hallottam, hogy valaki így káromkodik, azt is érzékeltem, hogy buzinak lenni még a kurvánál is megvetendőbb. Traumatikus alap, minden meleg innen indul.”
Géával minden évben találkozom -- legalább egyszer -- az édesanyja névnapi ünnepségén (a gyerekeket is beleszámítva kb. 50 ember szokott öszegyűlni). Az összes rokon közül vele szeretek legjobban beszélni. Nem csak irodalomról, fordításokról, filmekről és más kultúrdolgokról, van, hogy receptet cserélünk: isteni tiramisut tud készíteni! A baconbe göngyölt aszaltszilva-falatkáitól hacsak rá gondolok is összefut a számban a nyál. Bizalommal vagyok minden iránt, amit tesz, mert kedvelem. Nem féltettem tőle soha a fiaimat, pedig, amikor kicsik voltak, ő vigyázott rájuk, amíg én a felnőttekkel beszélgettem. Egészséges, heteroszexuális ember nem lát a homoszexualitásban fenyegetettséget.
Én a Balatont hol férfinak, hol nőnek látom, anyának, magzatvíznek, csintalan gyereknek, haragvó istennek, máskor üvegtengernek, zenekarnak, a legritkábban egy hatalmas víztömegnek. Egy fehér vitorlás a titkos szerelmem. (Pasiként gondolok rá.) Hűségesen vár rám, amíg meg nem érkezem. A Hold is. Nekem hímnemű. Ettől még másnak lehet nőnemű. Mint Hemingway-nek a tenger, „la mar”, pedig az nyelvtanilag „el mar”.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
