NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE
Legutóbbi olvasó: 2025-07-12 12:51 Összes olvasás: 38452| 311. | [tulajdonos]: prześciżonych liczebnie | 2021-02-05 12:00 |
„Kicsit már meguntam/ anyáim-nagyanyáim, dédanyáim perverzióját./ Nézzünk fel a férfiakra, hogy lenézhessük őket./ Fel-le, fel-le, fel-le, fel-le, fel-le, fel-le./ Én csak nézni szeretek.” (Bánki Éva: A szél ötven árnyalata)
„A haza védelmében állított szavak azért hasznosak, mert ez történik velük…”, ébresztett a Hang az eddigi leghosszabb (de befejezetlen) mondatával, amire emlékszem. És ha én azt most le tudnám írni, mit láttam ébredés előtt! Lehetetlen vállalkozás, de ha Tom Cruise neki tudott ugrani a Mission Impossible-nek, én sem nyavalyoghatok. A csatamező (ha az volt) egy hatalmas, teleírt könyvlap volt;felülről láttam, mintha egy őrtoronyban álltam volna. De talán csak a házunk erkélyéről néztem le kertre. Csúcsos betűtornyok magasodtak a odalent százával, ezrével, mintha katonai sátrak lettek volna, vagy sáncok. És ha csak vakondtúrások voltak? Egy szemtelen állat az éj leple alatt feltúrta a betűveteményt. Nagy bosszúság, de félelemre ad okot, ha csak nem katonai sátrak vagy sáncok álltak ott mégis százával, ezrével. A kertben, vagy a csatamezőn. Ha így volt, elkezdhetek félni, mert nagy a túlerő. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
