NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 00:31 Összes olvasás: 31471| 206. | [tulajdonos]: ... | 2020-11-30 15:12 | „(…) sokszor van úgy, hogy amit nappal meglátok, ahhoz visszamegyek sötétedéskor.” – nyilatkozta Litauszki Tibor, ifjú természetfotós, az Állatok a környezetben c. fotópályázat egyik idei finalistája. Képének címe: Az egérke hajléka. Nem tudom, mi tetszik annyira ebben a mondatban. Tegnap sötétedés után láttam meg, és most nappal visszajöttem hozzá.
„A mediális ige (közép ige)”, olvasom, „olyan történést, állapotot, állapotváltozást vagy képességet fejez ki, amely független az igealany akaratától, szándékától, tevékeny közreműködésétől. A mediális ige alanya olyan személy vagy dolog, amellyel történik valami, amely elvisel, átél valamilyen állapotváltozást, ill. valamilyen állapotban van. Ide sorolhatjuk a létigéket is.” (Wacha Balázs: az igeaspektusról.)
Kristálytisztább, hazugságmentesebb(nek tűnő), föld- és égközelibb romantikus amerikai filmet, mint a Mielőtt felkel a Nap, életemben nem láttam. Ezt is a középső fiam kedvéért néztük végig. Sok utalás történik benne a házasságra, gyanítom, hogy ezért tolta olyan ellentmondást nem tűrően az orrunk alá. (De azt a tömérdek háborús filmet talán csak nem ugyanazért!? ) Már az első negyedórában beleszerettem mind a két szereplőbe, a Boticelli-festményt idéző szőke lányba és a vagánynak látszó, mégis komoly srácba -- egyaránt. Ez a film kellett ahhoz, hogy 56 évesen rájöjjek: biszexuális hajlamokkal rendelkezem. Me too! Me too! (Vigyázat: „én is”, nem „engem is”, hiába van tárgyas esetben az „én”, ez itt most alanyi élmén(y).) Kiderült, hogy van folytatása is a filmnek, a kritika szerint nem is rossz. Nem olvastam végig a kritikákat, csak a hangulatukba szagoltam bele. Nem akarom, hogy befolyásoljanak, amíg nem láttam a trilógia másik két részét. Mielőtt lemegy a Nap. Mielőtt éjfélt üt az óra. Az utóbbit szerintem láttuk már egyszer, akkor is felfigyeltem rá. Meg voltam győződve, hogy egy Wim Wenders-filmet látok. Azok szoktak ilyen beszélgetősek lenni. A film tk. nem szól másról, mint hogy két ember átbeszélgeti az éjszakát, és én szájtátva hallgatom őket, időnként felnevetek. Nem azért, mert olyan vicces, hanem mert annyira életszerű. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
