NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 00:16 Összes olvasás: 31469| 202. | [tulajdonos]: ... | 2020-11-27 14:37 | | „Valentin”, szólt a Hang, mintha egy vásott kölyköt kellene rendre intenie, és hozzátette: „jobb bele se kezdeni”. Álmomban matektanár voltam. Egy loknis, szőke hajú tanárnőt kellett helyettesítenem, úgy, hogy ő is jelen volt. Nagyon sokat készültem az órára, de amikor kiálltam az osztály elé, nem jutott eszembe semmi. Szervusztok, mutatkoztam be, én fogom nektek tartani a mai órát, de mivel nem vagyok matektanár, kénytelen leszek használni a puskámat. És elővettem a „puskát”: három sűrűn telegépelt oldalt. El akartam olvasni az első mondatot, mintha csak azon múlt volna, hogy minden eszembe jusson, de akárhogyan forgattam a lapokat, nem találtam az elejét. A diákok türelmesen vártak. Az igazi tanár, akit helyettesítettem, tüntetően előrébb lépett, egyet, mintegy jelezve, hogy nekem mögötte a helyem. Ez nagyon égő, gondoltam. Cselhez kellett folyamodnom. Kezdjük azzal az órát, ajánlottam a diákoknak, hogy felelevenítjük, ki, mire figyelt fel az előző órán, mi volt számára újdonság, egy-egy mondatban. Sutyorgás futott végig az osztályon, nem értettem belőle semmit. Már azt hittem, ez sem működik, amikor egy okos tekintetű, fekete göndörhajú fiú jelentkezett. Nekem az volt az új, mondta, és belekezdett egy hosszú mondatba, amiből csak annyit értettem, hogy a „szögek tágulnak”. Megjelent előttem egy szögekkel, körívekkel, képletekkel teli bonyolult ábra. Döbbenten néztem a fiúra: hát, ez nekem is új, motyogtam. Össze kellett szednem magam. Folytatnom kellett az órát, de fogalmam sem volt, hogyan. A tanárnő, akit helyettesítenem kellett volna, mint egy karmester, felemelte a kezét. Nem találom az elejét, mentegetőztem a papírjaimat forgatva. A diákok már nem figyeltek rám, kezdett teljesen szétesni az óra. Ekkor a szögekkel, körívekkel és képletekkel teli ábra vitorlás hajóvá változott, és már tudtam, mit fogunk csinálni. Kedves diákok, kiáltottam, meg fogjuk jeleníteni a szögtágulást! Kötelekre lesz szükségünk, szóltam magabiztosan a tanárnőnek, és egy kerek asztal köré tereltem a diákokat. Akkor vettem észre, hogy Eszel, a volt gimnazista osztálytársam nincs köztük. A szemét, gondoltam, ellógja az órát. Álmomban nem jutott eszembe, amit ébren tudok, hogy Eszel évek óta halott. (Sebész orvos volt. Egy éjszaka „valamitől” örökre elaludt.) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
