DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2835 szerző 37423 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szokolay Zoltán
  Z
Új maradandokkok

Tóth János Janus: alkonyi csend
Tálos Barbara: Folyók
Szakállas Zsolt: izzó pecsét marasztal
Bártfai Attila Márk: COVID-19
Vajdics Anikó: A Vajdics Anikó-menet/Being Vajdics Anikó
Csapó Angéla: Világszép
Sági Ferenc Dénes: a vágyról
Vajdics Anikó: Így se, úgy se
Vezsenyi Ildikó: (hat perc)
Kiss-Teleki Rita: Egyensúly
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 13 órája
Ötvös Németh Edit 17 órája
DOKK_FAQ 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Nagyító 1 napja
Tálos Barbara 2 napja
Konta Ildikó 2 napja
Karaffa Gyula 3 napja
Valyon László 3 napja
Seres Sándor 4 napja
Kiss Anna Mária 4 napja
Kiss-Teleki Rita 4 napja
Vezsenyi Ildikó 4 napja
Albert Zsolt 5 napja
Bártfai Attila Márk 8 napja
Varga Árpád 8 napja
Józsi Gyöngyi 9 napja
Szakállas Zsolt 9 napja
Oláh Imre 9 napja
Pálóczi Antal 10 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 3 perce
az utolsó alma 16 órája
mix 1 napja
EXTITXU-UXTITXE 1 napja
Baltazar 1 napja
Zúzmara 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Vendég 1 napja
PIMP 1 napja
A VERS LEGYEN VELETEK 2 napja
Gyurcsi 2 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 2 napja
nélküled 2 napja
az univerzum szélén 3 napja
Ötvös Németh Edit naplója 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE
Legutóbbi olvasó: 2020-12-04 09:37 Összes olvasás: 8625

Korábbi hozzászólások:  
206. [tulajdonos]: ...2020-11-30 15:12
„(…) sokszor van úgy, hogy amit nappal meglátok, ahhoz visszamegyek sötétedéskor.” – nyilatkozta Litauszki Tibor, ifjú természetfotós, az Állatok a környezetben c. fotópályázat egyik idei finalistája. Képének címe: Az egérke hajléka. Nem tudom, mi tetszik annyira ebben a mondatban. Tegnap sötétedés után láttam meg, és most nappal visszajöttem hozzá.

„A mediális ige (közép ige)”, olvasom, „olyan történést, állapotot, állapotváltozást vagy képességet fejez ki, amely független az igealany akaratától, szándékától, tevékeny közreműködésétől. A mediális ige alanya olyan személy vagy dolog, amellyel történik valami, amely elvisel, átél valamilyen állapotváltozást, ill. valamilyen állapotban van. Ide sorolhatjuk a létigéket is.” (Wacha Balázs: az igeaspektusról.)

Kristálytisztább, hazugságmentesebb(nek tűnő), föld- és égközelibb romantikus amerikai filmet, mint a Mielőtt felkel a Nap, életemben nem láttam. Ezt is a középső fiam kedvéért néztük végig. Sok utalás történik benne a házasságra, gyanítom, hogy ezért tolta olyan ellentmondást nem tűrően az orrunk alá. (De azt a tömérdek háborús filmet talán csak nem ugyanazért!? ) Már az első negyedórában beleszerettem mind a két szereplőbe, a Boticelli-festményt idéző szőke lányba és a vagánynak látszó, mégis komoly srácba -- egyaránt. Ez a film kellett ahhoz, hogy 56 évesen rájöjjek: biszexuális hajlamokkal rendelkezem. Me too! Me too! (Vigyázat: „én is”, nem „engem is”, hiába van tárgyas esetben az „én”, ez itt most alanyi élmén(y).) Kiderült, hogy van folytatása is a filmnek, a kritika szerint nem is rossz. Nem olvastam végig a kritikákat, csak a hangulatukba szagoltam bele. Nem akarom, hogy befolyásoljanak, amíg nem láttam a trilógia másik két részét. Mielőtt lemegy a Nap. Mielőtt éjfélt üt az óra. Az utóbbit szerintem láttuk már egyszer, akkor is felfigyeltem rá. Meg voltam győződve, hogy egy Wim Wenders-filmet látok. Azok szoktak ilyen beszélgetősek lenni. A film tk. nem szól másról, mint hogy két ember átbeszélgeti az éjszakát, és én szájtátva hallgatom őket, időnként felnevetek. Nem azért, mert olyan vicces, hanem mert annyira életszerű.

205. [tulajdonos]: ...2020-11-29 19:47
2020. november 29.

Két éves volt Ulab, amikor egy hónapra tanulmányi ösztöndíjjal Lisszabonba utaztam. Nem volt rossz dolga, két hétig a húgom vigyázott rá a barátjával, a másik két hetet a Balatonon töltötte. Akkor még élt a dédnagyapja, az enciklopédikus tudású református, aki nem csak lelkész volt, de szenvedélyes kertész is volt. Fiatal korában vitorlás versenyeket nyert Eretnek nevű hajójával. A dédnagymamája is élt, a kiváló humorérzékű, egészséges lelkületű asszony. Vigyáztak rá, gondoskodtak róla. Mégis, amikor a repülőtéren meglátott Ulab, úgy tett, mintha nem léteznék. Sosem felejtem el, ahogyan ott állt, körülötte a rengeteg beton. Sovány kisfiú volt, vékony szálú, világosszőke haja, ami gimnazista korára fekete bozonttá sűrűsödött, még törékenyebbnek mutatta. A húgommal, annak barátjával és az apjával állt csak szóba első nap, velem nem. Nem erőltettem. Egy 10-15 centiméter átmérőjű nautilus-házat hoztam neki ajándékba, amit egy souvenirboltban vettem az utolsó lisszaboni napomon, aránytalanul drágán, elverve az összes maradék pénzemet. Azt hazudtam neki, hogy ha füléhez teszi, hallani fogja az Atlanti-óceán hangját, amit én élőben hallottam a Roca-fokon állva. A Róka-fokon: így ejtettem, magyaros hangsúllyal, hogy otthonosabban hangozzék számára a hely, ahol jártam, de aztán hozzátettem, hogy a roca jelentése magyarul szikla. A csigapolipház azóta is megvan. Ulab legutóbb, amikor még nem vezették be az on-line oktatást az ELTÉ-n, bevitte az egyik órájára a Fibonacci-sorozat szemléltetőeszközeként. Az aránytalanul drágán vásárolt szuvenírrel illusztrálta az arányosságot.

204. [tulajdonos]: ...2020-11-28 15:35
2020. november 28.

Fogva tartotta az érdeklődésemet az Ameddig a lábam bírja című film. Nem akartam elhinni, amikor véget ért, hogy egy két és fél órás filmen vagyok túl. Nem mentes a túlzásoktól, és a szájbarágós üzenetektől (muszáj volt pl. egy zsidó emberrel kimenttetni a Szovjetunióból Iránba a Német Birodalom egykori katonáját, akinek addigra már 14 ezer kilométer van a lábában, miután megszökött egy szibériai Gulágról, észak felé, a semmibe haladva, mert nyugaton azonnal lekapcsolták volna). A vége is bosszantóan hiteltelen. Egy asszony, aki gondolatban ezerszer eltemette a férjét, nem borul az első percben zokogva a nyakába egy kísértetnek, aki pont Szentestére talál haza. Nagytotál, csöpögős zene, jaj, fiúk, sajnálom, de ezt nem veszi be a gyomrom, akkor sem, ha a forgatókönyv igaz történet alapján készült. Maria Braun házassága (Fassbinder filmje) és a Halottember (Háy János darabja) bizalmatlanná tesz engem az ilyen érzéketlen (!) befejezésekkel szemben. Makk Károly mestermunkája, a Szerelem, a maga elegáns, visszafogott érzékiségével százszor elfogadhatóbb megoldást kínál. Ezt a tizenkilencéves fiamnak is elmondtam, akinek a kedvéért a filmet megnéztük (cserébe hamarosan meg kell nézni a Fassbinder- és Makk Károly-filmet), hozzátéve, hogy egy percig nem unatkoztam közben, fogva tartott az Ameddig a lábam bírja.

Celebek. A női példaképeim azok a „száz(91/100/104/109)éves” nem menstruáló emberek, akik hosszú téli estéken azzal kötik le magukat, hogy újszülötteknek kötnek babaruhát. Dottie Brown, Mazie Ford, Ruth Byrnes, Kathleen Kit Connell, Margaret Seaman.

Azokra a dolgokra fókuszálni, amelyekre befolyásom van, elfogadni azt, amin nem tudok változtatni -- egyfajta távolságtartást igényel, ami kívülről tűnhet közönyösségnek, én egyfajta belső derűként élem meg. Csak így tudom magam megkímélni az irányíthatatlan érzelmektől, a folyamatos nyugtalanságtól. Így marad időm és energiám, hogy arra figyeljek, amire érdemes. Van, ami elkerülhetetlenül bekövetkezik. A sztoikusok szerint az a legjobb, ha a legrosszabb forgatókönyvet képzeljük el („premeditatio malorum”)… Hát, ez nekem még nem megy, és valószínűleg nem is fog soha, de hogy mindig minden az én szempontomból alakuljon jól, olyan vágyam nincsen. Alain Delon sem szeretnék lenni.

Olvasói hozzászólások nélkül
203. tulaj: nip-up2020-11-27 15:28
"The acceleration of the angular expansion between legs and trunk develops angular momentum in the legs."


202. [tulajdonos]: ...2020-11-27 14:37
„Valentin”, szólt a Hang, mintha egy vásott kölyköt kellene rendre intenie, és hozzátette: „jobb bele se kezdeni”. Álmomban matektanár voltam. Egy loknis, szőke hajú tanárnőt kellett helyettesítenem, úgy, hogy ő is jelen volt. Nagyon sokat készültem az órára, de amikor kiálltam az osztály elé, nem jutott eszembe semmi. Szervusztok, mutatkoztam be, én fogom nektek tartani a mai órát, de mivel nem vagyok matektanár, kénytelen leszek használni a puskámat. És elővettem a „puskát”: három sűrűn telegépelt oldalt. El akartam olvasni az első mondatot, mintha csak azon múlt volna, hogy minden eszembe jusson, de akárhogyan forgattam a lapokat, nem találtam az elejét. A diákok türelmesen vártak. Az igazi tanár, akit helyettesítettem, tüntetően előrébb lépett, egyet, mintegy jelezve, hogy nekem mögötte a helyem. Ez nagyon égő, gondoltam. Cselhez kellett folyamodnom. Kezdjük azzal az órát, ajánlottam a diákoknak, hogy felelevenítjük, ki, mire figyelt fel az előző órán, mi volt számára újdonság, egy-egy mondatban. Sutyorgás futott végig az osztályon, nem értettem belőle semmit. Már azt hittem, ez sem működik, amikor egy okos tekintetű, fekete göndörhajú fiú jelentkezett. Nekem az volt az új, mondta, és belekezdett egy hosszú mondatba, amiből csak annyit értettem, hogy a „szögek tágulnak”. Megjelent előttem egy szögekkel, körívekkel, képletekkel teli bonyolult ábra. Döbbenten néztem a fiúra: hát, ez nekem is új, motyogtam. Össze kellett szednem magam. Folytatnom kellett az órát, de fogalmam sem volt, hogyan. A tanárnő, akit helyettesítenem kellett volna, mint egy karmester, felemelte a kezét. Nem találom az elejét, mentegetőztem a papírjaimat forgatva. A diákok már nem figyeltek rám, kezdett teljesen szétesni az óra. Ekkor a szögekkel, körívekkel és képletekkel teli ábra vitorlás hajóvá változott, és már tudtam, mit fogunk csinálni. Kedves diákok, kiáltottam, meg fogjuk jeleníteni a szögtágulást! Kötelekre lesz szükségünk, szóltam magabiztosan a tanárnőnek, és egy kerek asztal köré tereltem a diákokat. Akkor vettem észre, hogy Eszel, a volt gimnazista osztálytársam nincs köztük. A szemét, gondoltam, ellógja az órát. Álmomban nem jutott eszembe, amit ébren tudok, hogy Eszel évek óta halott. (Sebész orvos volt. Egy éjszaka „valamitől” örökre elaludt.)

Olvasói hozzászólások nélkül
201. tulaj: mémfurim: ...2020-11-26 12:23
Köszönöm, Furim!

Tájékoztatom az ifjúságot.

A.

Olvasói hozzászólások nélkül
200. furim: ...2020-11-26 12:15
Egy Móra novellában olvastam, régen, régen. :)
Nem pontosan így emlékeztem, csak nagyjából. :)

"Azért szipa, mert szipákolják - fűzte tovább a polémiát Helmetzy. - Az nem igaz, a tubákot igen, azt szipákolják, de ezt szívják - felelte Vörösmarty -, tehát legyen a neve szivar. Ez megint a finom ízlésű Császár Ferencnek nem tetszett, mert varon végződik, az pedig igen póri dolog, hanem inkább legyen szivola, mert ebben a szóban költészet van és kéjgyönyör. Széchenyi maga is nyelvújító volt ugyan - az ön szót is tőle kaptuk a durva kend és a rideg maga helyett -, azonban a szivart egy darabig ő se tudta bevenni, hanem cigarrónak nevezte.)"

(a mek-en megtaláltam)

Olvasói hozzászólások nélkül
199. tulaj: kieg.2020-11-26 11:56
Utánanéztem a "szivola" szónak. Feleslegesen. Mert kiderült, hogy a fiam a South Park-ban használt jelentésére gondolt, nem arra, ami a szlengszótárban szerepel. Megnyugodtam. A fiúk XY tanárnő órája után szünetben nem az orális szexszel kapcsolatban küldenek egymásnak video-üzeneteket.

Olvasói hozzászólások nélkül
198. furim: re[tulajdonos]: ...2020-11-26 11:38
Nem a szivar régi neve?

197. [tulajdonos]: ...2020-11-26 11:24
2020. november 26.

Ha igaz, hogy álmunk összes szereplője, mi vagyunk, akkor én most Vezsenyi Ildikó és Bártfai Attila Márk vagyok, mert róluk álmodtam. Márkról duplán. Gondolom, az Etzel Mark Bartfelder napló miatt.

Annuska járt a fejemben ébredés után. Hogy magányában és unalmában folyton mások életével foglalkozott. Hozta, vitte a híreket. Ki, mit mondott. Ki, kivel, mikor, hol, hogyan, mettől, meddig, mit csinált, vagy mit nem csinált. Mint a hajtogatós játékban, amit annyira szerettünk gyerekkorunkban játszani a húgaimmal és az unokahúgaimmal. Lánytöbbség volt a családban mindenféle tekintetben (három nagynéni jutott egy nagybácsira apai és anyai oldalon egyaránt). A férfiak úgy tettek, mintha nem léteznének, aztán időnként mégis eszükbe jutott létezni, kardot, ostort, pálinkás üveget csörtetve bevonultak a színre, elmondták a tutit, aztán újra eltűntek. Annuska viszont mindig jelen volt, egyszerre több helyen is, mindent hallott és mindent látott. A mindenhez éppen csak egy kicsit tett hozzá mindenütt. A kékhez egy kis narancsszínt, a piroshoz egy kis zöldet, a sárgához egy kis lilát. Így lett minden szép barna. A kedvenc színe. Donald Trump Zsuzsikával éjfél után a padláson négykézlábra ereszkedve karaokézik? Hohó. Vajon mi történhet még azon a padláson? Éjfél után? És vajon ki lehet az a Donald Trump? És mit jelent az, hogy karaokézni? Hümm-hümm. Annuska fantáziájának kimeríthetetlenségét az anakronizmusok sem csökkentették.

(Utánanéztem: az anakronizmust illetően tévedek. Donald Trump 46-ban született, ugyanabban az évben, mint Annuska menye, Zsuzsika, az első karaoke-gépet pedig 1967-ben találta fel Shigeichi Negishi. Szóval, az a közös karaokézás,és miegymás, akár meg is történhetett volna. Csak az én fantáziám szegényes.)

Közben berontott a kisebbik fiam (szünet van), és vigyorogva megkérdezte, tudom-e, mit jelent az a szó, hogy szivola?


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-11-26 09:17 lista
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-12-04 09:36   Napló: Hetedíziglen
2020-12-04 08:47   Napló: Hetedíziglen
2020-12-03 19:56   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2020-12-03 16:56   Napló: az utolsó alma
2020-12-03 16:51   Napló: Hetedíziglen
2020-12-03 16:16   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2020-12-03 16:08       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth Gabriella dicsértessék
2020-12-03 12:30   Napló: az utolsó alma
2020-12-03 10:31   Napló: Hetedíziglen
2020-12-03 10:31   Napló: Hetedíziglen