NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2026-03-17 11:33 Összes olvasás: 43753| 391. | [tulajdonos]: twój-drogi-pamiętnik | 2021-03-11 13:06 | Drága Etzel Mark Bartfelder-naplód!
((((Prológus: Bevallom neked, hogy én pedig a férfiakat tapasztalom izgalmasabb és eredetibb személyiségeknek, mint a nők döntő többségét, akár szereznek szimfóniát, akár nem. Sőt, talán még szeretniük sem kell a szimfóniát mint műfajt, bár ebben nem vagyok biztos, mert ha belegondolok a hozzám jelenleg (szellemileg) legközelebb álló férfiak szinte kivétel nélkül mind szeretik a klasszikus zenét. Meg másfajtát is. És bevallom, „ezek” mind „fehér” férfiak (főleg a lelkületüket illetően, már amennyiben nem sötét lelkűek.) A legjobb barátom, „Czégé”, maga is zenész, zeneszerző. Mindamellett verbalitásban is verhetetlen. A nyelvi játékok mestere. Mások a falra másznak tőle, én napokig boldog, ha vele beszélgethetek. Nem is tudom, miért nem keresem többet. Vagyis tudom, de az most nem tartozik ide. Két hete hívott bennünket, amikor letettem a telefont, azt éreztem, mait mindig szoktam: hogy a világban egyensúlya helyrebillenthető, és bármilyen reménytelennek tűnik, az ember (!) mégiscsak képes kirakni a részekből valamit, amit teljességként élhet meg.)))))
A nők és a férfiak különbségeiről való BESZÉLGETÉST (hadd nevezzem annak – én a magam részéről legalábbis arra törekszem) Baltazar naplóbejegyzése indította el. Rácsodálkozott a Mezzo TV Woman&Music-programjára (ami praktikusan – utánanéztem – a nőnap kiterjesztése egy hónapra: március 1-e és 31-e között olyan programokat kínálnak a klasszikus zenében, a táncban és a jazzben, amelyekben valamilyen szempontból a nőké főszerep), és feltette a kérdést: „De mire jó ez az egész?” Aztán maga részéről meg is válaszolta: „Arra, hogy eszembe juttassa, amire amúgy nem szoktam gondolni. A nők és a zene viszonyában a nőknek gyakorlatilag csak az előadói oldalon van szerepük. A megszólaló zene szinte kivétel nélkül fehér férfiak műve.”
Én is eltűnődtem a kérdésén, és a magam részéről arra a megállapításra jutottam, hogy „Nekem például arra jó egy ilyen válogatás, hogy ne mindig a férfiakban találjam meg a példaképeimet. Nő létemre. Ha lányaim lennének, együtt ülnék le velük a Mezzo TV elé, amelynek létezéséről eddig mit sem sejtettem. A női zenészek és táncosok szépek és elegánsak. Nőiesek. Sokat lehet tőlük tanulni.” Ezt írtam. Mert azt gondolom, hogy az átszellemülten mozgó, szép női testek, testtagok, kezek, szájak látványa és a hangok, amelyeket e mozdulatokkal előcsalnak magukból és a hangszereikből, semmilyen veszéllyel nem jár sem a bináris, sem a nem bináris társadalomra nézve, akkor sem, ha az egy hónapig tartó program mögött valaki genderpolitikát vél felfedezni.
A Woman&Music nem fekete rapperek hatalmas kocsiját, házát, lemezszerződését, kukiját, tengernyi fehér háremhölgye keblét, stukkerét készül bemutatni, akik a strukturális rasszizmus áldozataként gondolnak magukra, akik macsók és áldozatok akarnak lenni egyszerre. Ehhez a gondolathoz (gondolom) a „fehér férfiak” hívószón keresztül jutottunk el.
Tudnék még sokat fecsegni. Ahhoz értek. De most be kell fejeznem, mert vége az ebédszünetnek a Heller Ágnes emlékére rendezett konferencián.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
