NAPLÓK: DE MI LESZ A NOVELLÁKKAL? Legutóbbi olvasó: 2026-01-10 23:38 Összes olvasás: 6823| 39. | [tulajdonos]: KÉSZÜL A NOVELLÁSKÖTET | 2022-07-29 14:18 | Pálóczi Antal:
A SZEREP
A magas, karcsú, fekete hajú lány szinte suhant az asztalok között. Ismert fiatal színésznő volt és a kávéházban minden tekintet feléje fordult attól a pillanattól kezdve, amint az üvegajtón belépett. Nem nézett se jobbra, se balra, egyenesen a galériára vezető lépcsőhöz sietett. Csak azon felfelé lépkedve, a szeme sarkából vetett futó pillantást a többi vendégre, nincs-e közöttük lesifotós, majd eltűnt a magasban.
Odafent, az elegánsan megterített asztalokkal esti, költekező vendégeit váró galéria még üres volt. Csak az egyik asztalnál ült egy nagydarab, középkorú férfi. A színésznő megállt, hogy terepszemlét tartson. A férfi ekkor diszkrét mozdulattal intett, mire a nő odament az asztalához és leült.
Szótlanul nézték egymást. Még sohasem találkoztak személyesen. A színésznőt a férfi a színpadról, a lapok címoldalairól és a Bear-boy című férfimagazinból ismerte. A színésznő a férfit néhány neki elküldött verséből és novellájából. Először járt a Centrál kávéházban. Nem tudta, hogy a férfi pár évvel korábban a feljárati lépcső melletti nagy tükör előtt tartotta utolsó szerzői estjét. Az elsőt pedig – még korábban –, éppen abban a teremrészben ahová leültek, amely akkor még közfallal elkülönített kártyaszoba volt. Végül, a közfal lebontása után, az egész galériát a kávéház éttermévé rendeztette be egy milliomos nagyvállalkozó. S a kávéház azóta törzshelyévé vált a párt politikusainak, amellyel a milliomos rokonszenvezett. A színésznő ezt sem tudta, de nem is érdekelte volna. A férfi tudta, de őt sem érdekelte. Őt a felújított kávéházban csak régi szerzői estjeinek az emléke érdekelte és most ez a színésznő, aki új novellák, új filmforgatókönyvek írására ihlette őt, és akit levélben hívott meg a beszélgetésre. Nem köszöntek, csak nézték egymást, miközben arcvonásaik felengedtek és a szájsarkaikban megjelent a másik elfogadásának élveteg kifejezése. Végül a férfi törte meg a csendet.
– Megdughatlak? – kérdezte minden átmenet nélkül.
A nő hirtelen hátra rántotta a felső testét és megkövült tekintettel meredt rá. Egy pillanatig azt lehetett hinni, hogy rögtön fölugrik, ám a férfi ekkor nevetésben tört ki. Hangtalan nevetésben, nehogy lent meghallják, de a roham erejétől az egész teste rázkódni kezdett s már-már becsúszott az asztal alá. A nőt ez a fordulat még jobban meglepte, de közben önkéntelenül maga is elhúzta a száját.
– Édes drága Johanna – mondta a férfi, még mindig a rekeszizmával küszködve – ezt nem én kérdezem! Ez egy szerep! A főhős ezzel a mondattal provokálja barátnőjét az első randevún!
– És mi a válasz? – kérdezte a színésznő megkönnyebbült, de még hitetlenkedő mosollyal.
A férfi erre egy ugyanolyan mozdulattal hőkölt hátra, mint az előbb ő, majd a nem hivatásos előadók tökéletlen hanghordozásával mondta:
– Nagyon hülye vagy! Azt nálam előbb ki kell érdemelni!
– Nagyon hülye vagy! Azt nálam előbb ki kell érdemelni! – ismételte most a színésznő tökéletes hangütéssel, azonnal életre keltvén a szituációt. A szerző hirtelen támadt elragadtatásában most megfogta és a szájához emelte a kezét: hosszan, finoman csókolta meg s közben a nő felragyogó szemébe nézett. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
