NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 09:49 Összes olvasás: 127035| 435. | [tulajdonos]: The Shadows | 2018-07-10 01:26 | Kedves Miklós!
Az üzifalamon akartam válaszolni beírásodra. Írtam vagy egy oldalnyit, szép, kalligrafált betűkkel, szórtam rá talkumot, tapperral végigsimítottam, még illatosítót is permeteltem rá. Aztán nyomtam egy "mehet"-gombot.
Ekkor a Chrome kiírta, hogy a szerver nem található.
Általában a hosszabb bejegyzéseket a Wordban szoktam megírni - hejesírásellenőrző, nagyobb betűk, nem száll el menetközben, stb. -, most nem tettem, azt hittem, csak egy rövid bejegyzés lesz, de szokás szerint rámjött a szájmenés...
Bár néhány bejegyzéssel előbb taglaltam, hogy nem vagyok vallásos, ezt követően azonban néhány isten neve felsorolásra került.
Az analitikusom nem vette fel a telefont. Persze, idegességemben elfelejtettem elrejteni a számomat. Ekkor duzzogtam egy kicsit, majd ledőltem pihentetni a szemem. Már nem láttam rendesen olvasni a mozaikosra repedezett képernyőn.
Nemrég felébredtem, most már teljesen higgadtan felhoztam egy másik monitort a pincéből, aztán visszamentem egy másik billentyűzetért is, mert a régiről valahogy eltűntek az Esc, a tabulátor és a Ctrl billentyűk, és most itt tartok - de már a Word-ben.
És mondatonként mentek.
Bejegyzésedben írtál a pompeji és a hirosimai kezdetleges fotókról.
Bátyámék sráckorukban előadták, hogy nyár elején a strandon az első napozáskor papírból kivágott női profil sziluettet vizesen a mellükre simítottak, azon a részen persze fehér maradt a bőrük. Aztán dicsekedtek másnap a haveroknak, hogy becsajoztak a strandon. Szóval, a senkinek is lehet árnyéka...
A The Shadows-ról.
Gyerekkoromban vettem egy nagyon használt TERTA magnót. Hát persze, hogy szalagos, persze, hogy még csöves. Úgy lehetett orsózni rajta, hogy azt a tengelyt kellett nyomva tartani, amerre tekerni akartam.
A tengelyében nyolcas volt, mert amikor az egyik kezemben lógott a tizenöt kilós magnó, a másikkal kormányoztam a biciklit, lementem a járdáról, a magnó meglendült, én meg akkorát estem hogy a fal adta a másikat. A csöveket kellett visszadugni a helyükre, és semmi baja se lett a magnónak, csak a tengelye görbült el egy kicsit. Aztán egy másik alkalommal kiegyenesedett, de azt majd egy másik dolgozatomban fogom ismertetni.
Szóval, nyávogtak rajta a szalagok. Még azok is nyávogtak volna, melyek nem voltak még megnyúlva. Mert meg voltak, hiszen az ember ezen a magnón kétszer visszatekert egy szalagot, biztosan nyúlt tekercsenként vagy egy métert. Különösen a tekercselés megindításakor rántott nagyot a még álló orsón. Ha kerestem egy szám elejét, elég sokszor indítgatni kellett, magyarul, a szalag annyira volt egyenletes, mint egy rakottszoknya.
Nos, ilyen szalagokról és ezen a magnón hallgattam ájulásig a sokadszor átmásolt Shadows számokat. Talán emiatt vettem meg első használt gitáromat is. Egy héthúros volt, de a húrtámaszt átreszeltem, és csak hatot fűztem fel.
Érdekes, az előzmények ellenére nem az acélgitárosok egyik számát, hanem a felkelő nap házát pötyögtem el először. Nem csoda, mert a környezetemben mindenki csak azt tudta. Meg az is sokat nyomott a latban a szám kiválasztásakor, hogy tudtam, hogy enimelsznek kell mondani a zenekar nevét, nem győztem kijavítani a sok suttyót, akik a-val mondták. Ja, és én már azt is tudtam, hogy állatokat jelent.
Ha véletlenül nem került volna szóba, addig terelgettem a témát, míg végre meg tudtam csillantani tudásomat.
Ja, a felkelő nap házát a mai napig nem tudom angolul.
Viszont a sugárbébiláv-ot egyedül én tudom úgy, hogy szahar gyévocska jubitty! :D
Na, befejezem, mert ez a monitor meg vibrál. Majd holnap felhozok egy másikat. Ennyit a Sedózról.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
