NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 10:42 Összes olvasás: 127048| 431. | [tulajdonos]: értékek | 2018-07-07 23:35 | Baltazar írja:
"Egy másik napló értetlenkedő tulajdonosának annyit, hogy vallástalanság esetén sem nagyon tudja kivonni magát az ember a kereszténység kulturális és erkölcsi vonatkozásai alól, hiszen olyan országban él, ahol ezer éve megszakítatlanul (bár a kommunisták erősen rajta voltak az ügyön) van jelen ez a vallás. "
Az ezer évről annyit, hogy én abból vagy 940-et nem éltem.
Hat éves koromig otthon voltam, nagyon beteges lévén, nem járhattam óvodába. Lakásunk a Hungária Villamosremízzel egybeépített házban, a BESZKART (az akkori BKV) szolgálati lakásai közül volt egy. Szüleim nem voltak vallásosak, bátyám sem.
Az általános iskola első két osztályát a MÁV-telepi Általánosban jártam ki, alapvetően nagyon szegény gyerekekkel, volt köztük sok cigánygyerek, sőt, volt három olyan osztálytársam, akinek úgynevezett gépben volt a lába, gyerekparalízis miatt.
Vallásról szó sem esett, de tudtam, hiszen nem volt titok, hogy vagy öten-hatan az órák után mentek hittanra. Ennek senki nem tulajdonított jelentőséget, ha mentek, akkor mentek, kész.
Azt tudom, hogy bár kicsik voltunk, sokat nem tudtunk segíteni, de ha valaki bajban volt, összetörtük magunkat az igyekezettől, segítettünk a nehezen járóknak, titokban adtunk az uzsonnáinkból annak, akinek - bár nem szólt, de a szemén láttuk, hogy - erre nem futotta.
A két év alatt egyszer fordult elő, hogy szinte az egész osztály nem akart játszani azzal a gyerekkel, aki azt mondta az egyik cigánygyereknek, hogy "cigó". Pedig biztos csak otthon hallotta, tőlünk nem.
Aztán Lágymányosra költöztünk, ahol alsóban kisdobos, felsőben pedig úttörő voltam.
Sem a kisdobosok 6, később az úttörők 12 pontja nem tartalmazott olyat, amit a mai napig ne vállalnék, és ne vállalhatna bármelyik vallás gyakorlója.
A vallások egymáshoz való viszonyáról.
Minden vallás gyakorlói között vannak normális, toleráns, együttérző emberek, és vannak degeneráltak, fundamentalisták, és olyanok, akik a vallást csak felhasználják céljaik megvalósítására.
Fiatalkoromban hosszú időket töltöttem szinte minden észak-afrikai országban, Imádtam egyedül csatangolni, így többnyire akár az utcán, akár az üzletekben vagy éttermekben, kocsmákban egyedül voltam európaiként.
Annak ellenére, hogy egy szót sem beszéltem arabul, eleinte még angolul sem, rengeteg barátot szereztem, még olyat is, aki a bazárban - látva, hogy a kötelező alkudozás sem megy még - lealkudták helyettem az árat. Soha egyik sem akart becsapni, kézzel-lábbal mutogatva néztük végig a fényképeket családjainkról, dicsértük egymás országát, nekem eszembe se jutott volna disznóhúst kínálni nekik és ők sem akartak rábeszélni arra, hogy nősüljek meg háromszor.
Aztán Törökország, Bartin. Egy kisváros a tengertől vagy 20 kilométerre, taxival jártunk be. Én voltam éjjel őrségben, látom, hogy jön egy taxi.
Kiszáll belőle egy török, kiabál, hogy Dezső, Dezső, mutogatja a gyűrűsujját, meg a kezével úgy csinál, mintha a nemlétező nagy hasát simogatná.
Megértettem, hogy az egyik géptisztet keresi, akinek tudtuk, hogy állapotos a felesége.
Dezsőt meg sem kíséreltem felkelteni, hiszen előtte egy órával érkezett meg egy másik taxival, olyan részegen, hogy egyedül ki sem bírt szállni.
Kiderült, hogy este valahol együtt ittak ezzel a törökkel. Dezső előtte bevásárolt, de aztán beült valahova inni, és úgy jött vissza a hajóra, hogy az összes csomagját ottfelejtette. Ezeket hozta meg a török. Több hajót végigjárt, mire megtalált minket. Nem engedte a taxit sem kifizetni. Arkadas, kardes - mondogatta. Az nem lehet, hogy a terhes feleség otthon várja az ajándékokat - magyarázta el az egyik öreg matróznak, aki már beszélte az úgynevezett levantei nyelvet, ami arab, török, olasz, görög és más, helyi nyelvek keverékéből állt, amit aztán később én is úgy-ahogy elsajátítottam.
Közben nem volt szó sem Jézus, sem Mohamed tanításairól.
Aztán jártam orosz kikötőkben, német, olasz - több, mint százban voltam -, Malajziában, Tájföldön, Szingapúrban, Hátsó-Indonéziában, Sri-Lankán, Fülöp-szigeteken, sehol nem került szóba, hogy kinek mi a vallása, de a rendes emberek között mindig találtam barátot, a csibészeket meg együtt vetettük meg a helyiekkel.
Az, hogy én - szerintem joggal - úgy gondolom, hogy rendes, törvénytisztelő ember vagyok, egyik vallásnak sem köszönhetem.
Kikérem magamnak, hogy személyiségem kialakulását bármilyen vallás a maga érdemének tekintse!
Igenis felháborít, hogy bizonyos értékeket, melyeket én is magaménak vallok, bármilyen vallás kisajátítsa, és szembeállítsa velem vagy bárki mással!
Baltazar külön kiemeli az irgalmas szamaritánus példabeszédet. Nem is értem, hogy kerül ez ide. Nem akkor élünk, hanem a jelenben.
Abban a jelenben, amelyikben hivatalos helyeken kijelenthetik, hogy idegen kultúrák be sem tehetik a lábukat, ahol polgármesterek megtilthatják, hogy városukban mecset épülhessen, ahol csóri Fekete Pákóra rendőrt hívnak. Ahol, ha megtudják, hogy egy hivatalos engedélyekkel, így minden joggal felruházott családot vendégül látót megfenyegetnek, autóját megrongálják, és ahol az erről értesülő miniszterelnök ezt érthetőnek és jogosnak tartja. A kereszténység védelmében. Ja, és a pápa is Soros kottájából játszik, legalábbis a kereszténységére büszke egyik kormánypárt szerint.
Én büszke vagyok a saját értékrendemre.
Nagyon örülök, hogy ezek egy részét a kereszténység is a magáénak vallja. Ők is büszkék lehetnek rá. Ne engedjék, hogy azt állítsam, hogy a becsület, a szolidaritás, az adott szó értéke, a hűség, és így tovább kizárólag Gyurcsi-értékek! Ha ezt mondanám, nyugodtan kérjék ki maguknak!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
