NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-04-28 15:14 Összes olvasás: 126180| 1177. | [tulajdonos]: egy videóra | 2023-08-26 07:49 |
A kilencvenes évek elején egy közel tízezer tagot számláló üzleti vállalkozás keretében vagy száz előadást tartottam meg, volt vagy fél év ebből, amikor minden este más városban, akkoriban nyolcvanezer kilométert vezettem emiatt. Nulláról kezdve a teljes létszám negyede nálam volt a végére, a legeredményesebb divíziót vezettem, és már nem csupán a saját embereim jöttek az előadásaimra, de a konkurens vezetők is az hozzám küldték az embereiket, sőt, alkalmanként a főnökeim is képesek voltak Debrecenbe, Dunaújvárosba stb. levezetni, hogy beülhessenek egy-egy ilyenre.
Éjszakákat dolgoztam azon, hogy az előadás szövegében minden szó a helyén legyen, a hazautak órái alatt is arról beszéltünk, hogy egy-egy szót le kéne cserélni egy másikra, vagy a hangsúlyozáson kellene javítani, a lényeg, hogy a dolog egyértelmű, logikus, kikezdhetetlen legyen, és aki először hallja, annak spontánnak, természetesnek tűnjön, ebbe bőven belefért, hogy időnként látszólag keresgéltem a szavakat, analógiákat vettem elő, ilyesmi.
És akkor most Orbán beszédéről, senki ne gondolja, hogy a „nem tudom, hogy helyes-e a kifejezés” egy spontán dolog, Orbán igenis átgondolta előre minden szavát, sőt, annak hatásait is.
És az ott ülők egyike se pattant a Wikipediára, hogy pontosan utánanézzen, vajon az „antropológia” -szónak van-e olyan értelmezése is, ami szalonképessé tehetné Orbán szavait.
Viszont ezek a szavak kiválóan alkalmasak arra, hogy Orbán táborában erősítse az elkülönülést, a felsőbbrendűségi érzést, világítótornyot nyújtott a tájékozódáshoz, kapaszkodót a csalhatatlanság érzésének az erősítéséhez.
Akik antropológiailag különböznek, azok között nincs, és nem is lehet átjárás. Vagyunk a „mi”, és vannak az „ők”. És amíg mi egységesek vagyunk, ők hiába sokfélék, nyugodtan tekinthetőek egy masszának, ők a közös ellenség. Mindegy, hogy azok milyen alapon különböznek tőlünk, ha politikai, ha erkölcsi, ha vallási, ők a ballipsik, akik ráadásul nem is ingyen csinálják. Csak félve jegyzem meg, hogy ide tartozik már a Jobbik is, de alkalmanként is bővül a csapat, kiábrándul volt Orbán-miniszterek, -tanácsadók, hosszú ideig elkötelezett oligarchák, funkcionáriusok, médiamunkások, de például Pesty Lászlóról még nem tudni, hogy egy gondosan megtervezett koreográfia lépéseit járja-e, vagy előbb-utóbb ballipsi lesz belőle is.
Az antropológia mindenesetre egy újabb ásónyom az árok mélyén, de őszintén, rizikó nélküli mozzanat, Orbán bizton számíthat a szervilis, önálló gondolatokra képtelen Bátaifélékre, akik fáradhatatlanok, ha vállalhatatlan dolgokat kell megmagyarázni, egyébként feleslegesen, az ilyen dolgok kies országunkban bár réges-rég nem lépik át az ingerküszöböt, vagy, ha igen, a szétforgácsolt ellenzék nem alkalmas az összehangolt gondolkodásra.
Az antropológia becsempészése az Orbán-beszédbe egy végtelenül sunyi aktus volt, és nem véletlen, hogy ezt a jellemzőjét pont Bátai nem vette észre – vagy csak nem akarta. Bátai egyébként kiszámítható, mint az, hogy vajon ki nyer el egy EU-s útépítési tendert, nagy összegben mertem volna fogadni, hogy milyen reakciója lesz naplómra, mint ahogy az előzőnél is volt, az utolsó-utolsó szó mindig az övé, most is így lesz, azért még megjegyzem, hogy a mások helyetti primerszégyen számomra értelmezhetetlen, bár Tibor barátom biztos talál valami utalást valamelyik lexikonban, hogy mégis van ilyen.
Még annyit, hogy az ilyen megmagyarázós tempó ismerős még a rendszerváltás idejéről, például amikor a szélsőjobb előkapta az árpádsávos zászlót, akkor is voltak, akik lelkesen mentegették az akkori fasisztatanoncokat - történelmi zászló, nincs is rajta nyilaskereszt -, de mindenki tudta, hogy miért kerültek ezek elő, már akkor se számított, hogy hány emberre hozzák a rémületet.
Ja, még egyet: - Az utóbbi másfél évtizedben bővítette Orbán a hittel az arzenálját, pedig emlékezhetünk még a „térdre, csuhások!” – időszakra, akik hisznek benne. nem akadnak fel azon, hogy nincsenek igazán tervek, hogy komoly ellentmondások annak a szuverenitás kérdésében, a migrációban, az infláció kezelésében, hogy belátható időn belül államosítunk és privatizálunk, nem sorolom, akik hisznek, azokról levette a gondolkodás terhét, azok nem kritikusak, nem kételkednek, és az egyéni problémák elviselhetőek a nagy, közös jó elérése érdekében. Ami egyébként mindig a következő negyedévben, évtizedben stb. jön el, hiszen minden idők legnagyobb lépéseit tesszük meg emiatt az örökös harcban valami vagy valakik ellen, természetesen a békepártiság jegyében.
És akkor most jöhetnek a GIF-ek, az idézetek, a videók, az intellektuálisnak álcázott, de végtelenül primitív és sunyi reakciók, ja, és azok a bizonyos „ezzel befejeztem!” – nyilatkozatok. Pontosan tudom, hogy érdemi – és pláne önálló gondolatot igényló – reagálás most se lesz egy se, viszont én egyre mélyebbre kerülök egy antropológiai dögkútban, sebaj, kívül büdösebb.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
