NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 23:56 Összes olvasás: 125845| 286. | [tulajdonos]: május 1 | 2018-05-01 14:23 | Ezt 15 éve írtam. Eszembe jutott, kerestem, megtaláltam. Már alig emlékeztem rá, arra voltam kíváncsi, vajon aktuális-e még?
Én apám nyakában ültem.
Az én nyakamban ült - fiam.
Az ő nyakába nem ül senki.
Most mi van?
Nyakunkba, gyerekeink helyett,
szar borult egy nagy adag.
Akkor egy párt szívta vérünk,
- most egy sáskahad.
Szarral nyakamban minek vonuljak?
A tribünről hány Kádár integetne?
Nemcsak vonulástól, az élettől is
elmegy már az ember kedve...
| |
| 285. | [tulajdonos]: megálló | 2018-04-30 11:40 | Bori kolléganőm volt, adminisztrátorként dolgozott ugyanabban a gyárban, ahol én.
Nagyon csinos volt.
Csinos. Egy egyszerű harmincas férfi számára ez mit jelentett? Most, már vén fejjel tudom, vagy legalábbis sejtem, hogy a csinosság azt jelentheti, hogy valaki ízlésesen, jól öltözik. Én akkoriban (sem) ezt értettem alatta, a mai srácok egyszerűen annyit mondanának, hogy "sunáznám". A csinos alatt azt értettük, hogy egy jó nő, akin valamilyen ruha van.
Borika is harmincas évei elején járt, Hefner már elküldte volna a Házból, de nagy tömegek várták volna a kapu előtt. Hatalmas szemek, babaarc, kedves mosoly, a szemeit egyébként ismeretségünk elején nem is nagyon láttam, tekintetem elakadt mellein, komoly erőfeszítésbe került elszakadni tőlük.
Csinos volt? Egy farmerszoknya, magas sarkú szandál, meg egy világos atlétatrikó. Meg valami hajcsat. Ja, melltartó, az meg nem. Nem is kellett neki, ha csak egy melle lett volna, akkor is szerelmes lett volna bele a fél gyár. Meg lehet, hogy néhány nő is. De kettő volt neki, ha most látnám őket (azokat), szonetteket írnék nekik, de akkoriban nem a költői vénám telt meg látványuktól.
Most már tudom, hogy az atlétatrikó sem az volt, hiszen mindenféle hímzések, csipkék, strasszok díszítették, viszont feszes volt, nemhogy sejtettük, mi van alatta, TUDTUK!
Bori olyan szép volt, hogy a buszmegállóban várakozó melósok még füttyentgetni is elfelejtettek, megkezdett szavakat hagytak félbe, gesztusok merevedtek ki, csak a fejek fordultak utána, mint Észak Koreában a díszszemlén a Szeretett Vezér felé. Szerintem Bori távozása után is nehezen indult újra a beszélgetés.
Nekem már akkor volt autóm. Nem, egy Trabantom volt. 15eFt-ért vettem, egy kombi. Akkoriban még nem volt minden családnak egy-két kocsija, sőt, a többségnek egy sem. Egy újpesti tízemeletes tömb minden kapuja előtti 5-6 parkoló nem is volt mindig tele. Pedig vagy harminc lakás volt kapunként. Én marha büszke voltam a Trabira, nekem nem a márkája vagy az állapota jelentett valamit, hanem valamilyen függetlenség-érzést kaptam tőle.
Bori félúton lakhatott akkori lakásom és a gyár között, naná, hogy felajánlottam, minden reggel szívesen felveszem, ne kelljen fáradnia a tömegközlekedéssel.
A buszmegálló közelében, attól néhány méterre szokott várni rám. Ez számára is biztonságot adott, ha valamiért nem mentem, fel tudott szállni a buszra.
Már az első alkalmakkor észrevettem a megállóban várakozó melósok irigykedő és elismerő pillantásait, amikor Bori beszállt hozzám, pláne, hogy puszival üdvözölt. Ez persze nem jelentett semmit, legalábbis neki nem, ismerősök voltunk, ennyi.
Én értékeltem, hogy a melósok nem szemtelenkedtek, nem tettek ilyenkor szokásos megjegyzéseket, szerintem Bori, mint jelenség, már fölötte volt ennek.
Kis cinkosság alakult ki bennem a srácok felé. Aljas módon legközelebb már nem Bori mellett álltam meg közvetlenül, túlmentem, majdnem a megállóig.
Bori azt a néhány lépést sietve, szinte futva tette meg a kocsiig, és közben fent taglalt mellei önálló életre keltek.
Ha azt mondtam előbb, hogy szonettet írnék hozzájuk, hát ilyenkor már szonettkoszorút.
Amikor a fiúk kibökték, hogy ilyetén megállásom nem véletlen, hanem tudatos és rendszeres, felszaporodott a megálló törzsközönsége. Szerintem azok, akik két megálló között laktak, és eddig a másikat részesítették előnyben, némileg átszervezték bejárási szokásaikat.
Bori nyaralni ment két hétre.
Mentem dolgozni, és megállás nélkül elhajtottam a háza előtt, a melósok értetlensége közepette.
Következő alkalommal ketten is leléptek a járdáról, intve, hogy álljak meg.
- Mi van a lánnyal? Beteg? elköltözött? - komoly aggódással kérdezték.
- Nyugi, srácok, két hét nyaralás!
...És két hétig a megállóban csak a normál törzsközönség várakozott a megállóban, de nem mulasztották el, hogy mosolyogva, régi ismerősként oda ne intsenek, mikor elmentem előttük.
| |
| 284. | [tulajdonos]: Jégeső | 2018-04-29 18:35 | Ebben a pillanatban veri el a jég a meggyemet, az őszibarackomat, a fosókát meg a kopaszbarackot.
Hogy miért nem jégretket ültettem?! | |
| 283. | [tulajdonos]: a munka ellenértéke | 2018-04-27 10:31 | | Most olvastam, hogy annyival EMELKEDIK a lépviselők fizetése, mint öt közmunkás TELJES havi bére. | |
| 282. | [tulajdonos]: Balogh Krisztiánnak | 2018-04-24 22:22 | Kedves Krisztián!
Bejegyzésedből idézek:
"Azt làtva, hogy egyes tagok profiljuk törlèsèt òhajtanàk, de mindhiàba, mìg màsokat önkènyesen eltüntetnek - nem szeretnèk regisztràlni. Ha vàllalhatònak vèlek majd valamit, naplòba rakom, hàtha nem tűnik el..."
Nos, sajnálom. Én egy rigolyás vénember vagyok, amíg nem tudom, hogy valójában kicsoda valaki, nem látom verseit, nincs róla véleményem, a naplóban nem hozom nyilvánosságra.
Eredményes alkotást, Krisztán! | |
| 281. | [tulajdonos]: Köszönöm! | blues: búék! | 2018-04-24 18:36 | Kedves Kriszta!
Köszönöm jókívánságaidat! :)
Más részről viszont mélységesen felháborított, amit a Pechről írtál. Egyértelműen tanújelét adtad elfogultságodnak, hiszen művem elolvasása előtt már megelőlegezted, hogy a vers jó.
Tessék előbb elolvasni, hosszan töprengeni rajta, ízlelgetni, magadban ütköztetni a mellett- és ellenérveket, hová tettél volna Te vesszőt vagy pontot, hol hagynád el azokat, és csak utána jöhet az agyba-főbe! Ja, és kéretik mellétenni egy felsorolást, hogy milyen más szar versek lettek maradóak és kitűnőek hulltak el, és egyébként is toll a fülibe minden alkalmatlan szerkesztőnek!
Na, ha ezzel végeztél, akkor talán mérséklem haragomat az irányodba... Addig ne is lássalak!!
Egyébként egyre boldogabb a névnapom, köszi! :) Még néhány óra a gép előtt, és meg is boldogulok. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 280. | blues: búék! | 2018-04-24 18:06 | Boldog névnapot Gyurcsi! :)) A pech meg biztos jó, elolvasom.
| |
| 279. | [tulajdonos]: Pech - nemoda 2 | 2018-04-24 17:37 | Kedves nemoda!
Most megint két eset van.
- Vagy én nem azt írtam le, amit gondoltam - én ennél azért egyszerűbb lélek vagyok, absztrahációs képességem nulla -, vagy
- te nem azt érted a leírtak alatt, amit mondani szándékoztam.
Nem tudom, melyik mondatomból érezted, hogy fel vagyok háborodva? És melyikből azt, hogy bejegyzésed mélyen sértett? Miért bántana, hogy nem egyezik véleményed Jánossal?
Aki ilyen mértékben beleláthat mögöttes gondolatokat a leírtakba, igazán a versem mögé is gondolhatott volna mélyebb mondanivalót!
Én mindössze azért értetlenkedtem, hogy egy negatív visszajelzés nem tartalmaz semmiféle indoklást, amit egy ilyen műhelyféle portálon joggal elvárhatnék.
Amit most másodjára írtál, miszerint
" Lássuk be, hogy ez csupán egy négy sorba tördelt egyszerű megállapítás, nem vers."
ezt is keveslem. Ettől nem lettem okosabb. Olvastam itt már háromszavas, három sorba tördelt verset is, amitől megborzongtam - Fodor Ákos -, vagy olyan haikukat tizenhét szótagban, hogy rendszeresen visszatértem hozzájuk.
Te nem kritikát írtál az üzifalamra a versem mellé, hanem a naplódba szántál neki gondolatokat, és egyszerre kétfelé ütve. Egyszer Jánosnak egyet, miszerint meója nem érte el azt a szintet, melyet te valamilyen jogon elvársz, egyszer meg nekem, hasonló elképzeléssel. Mindezt valódi felháborodással, és valóban sértve érezve magad.
Kedves nemoda! Ugyan a százkörüli múló versem mellett hányszor olvastál tőlem olyat, amiben vitattam a minősítést? Igaziból olyat inkább, amiben én javasoltam a kukázást.
Az sem okozott volna lelki törést életemben, ha a Pech múlik. Van olyan, aki továbbgondolja, és valóban lát benne valamit, van, aki átsiklik fölötte. Van, aki a kék színt kedveli, és van, aki a sárgát. Semmi gondom ezzel, csak ne legyen nekem is kötelező bármelyik is.
Az ízlés nem vitaalap. Van számos olyan világhírű regény, film, festmény, ami nekem nem tetszik. Nem írom viszont alá, mellé vagy bárhova, hogy az nem lehet jó, mert én nem kedvelem. Ha valami konkrét hibát látnék benne, azt egy róla szóló beszélgetés során talán elmondanám, tudva, hogy se jelentősége, se következménye nincs szavaimnak.
Te nem vallasz velem azonos elveket, nem a versnél, hanem naplóban írtad kategorikus véleményedet, mint egy ítéletet, semmi gond. Kevés ez ahhoz, hogy felháborodjak.
Nem tudom, ki vagy, nem tudom megnézni verseidet - no nem, mintha különösebben vágynék rá, csak -, hogy lássam, mi emel olyan erkölcsi vagy művészi magaslatokra, amitől felkenve érzed magad az ítélethozatalra.
Írtad, egy gyenge idézetbe csomagolva, hogy igyak még egy pohárral.
Nem értem ezt a súlyos korlátozást! Miért csak egy pohárral?! Nem vagyok darukezelő, pilóta, ma már nem vezetek, nem akarok gyermeket fogantatni, annyit iszom, amennyit elegendőnek tartok arra, hogy ilyen szintű vitába egyenrangú félként belemenjek. Józanon már az előző bejegyzésemet is méltatlannak érezném.
Jelezd, ha folytatni akarod, mert akkor nem teszem el az üveget!
| |
| 278. | [tulajdonos]: Pech - nemoda | 2018-04-23 23:23 | Kedves Dokkot Látogató Irodalomkedvelők és Egyéb Erre járók! (szándékosan nem Dokkereket írtam, mert ezt a szót megutáltatták velem.)
Most jöttem meg szomszédomtól, akivel összevont Béla- és Györgynapot tartottunk. Ritkán szoktam felfüggeszteni közismert mértéktartásomat, no, ez az ilyen alkalmak közé tartozik.
Személyesen nem ismertek engem, barátaim, ismerőseim szerint ilyenkor végtelenül barátságosra és toleránsra iszom magam, telve derűvel, optimizmussal, bárkinek odaadom utolsó falatomat, kortyomat, még a szerszámaimat is kölcsönadom, pedig ez józanon elképzelhetetlen.
Várakozással nyitottam meg a Dokkot, jé, a baloldal teli van baszva pirossal (ja, elfelejtettem mondani, hogy ilyenkor közismert visszafogottságom is háttérbe szorul), a bírálandók oldalszáma is csak kettő, szép a világ, minden oké, hol a poharam.
Gyurcsi, maradandó lett a Pech. Na, visszaköltözött a jóízlés a Dokkra, eszem is valamit, ne aludjak el már közben. Olvasom pfj meóját, aranyos, mit kell itt túlmagyarázni. Hozzá kell tennem, ugyanilyen derűvel olvastam volna, ha múlik, volt már ilyen, tízből kilenccel így járok, sose felejtem el, megnéztem a banki elszámolásokat, abban a hónapban is ennyi volt a nyugdíjam, amikor mind múlt.
Aztán olvasom nemoda naplóját. Nem érti, miként lehet, amikor ennél jobb versek is múlnak.
Itt még azért az én, ilyenkor méltán csökkentett üzemmódban működő agyam is zökken egyet.
Mitől rossz ez a vers?
Melyik és mitől jobb vers múlt helyette?
Eddig egy hasonló minősítéssel találkoztam, érdekes módon ugyanennél a versnél, a 7toronyban, Szilágyi Erzsi akadt ki, ő sem vette a fáradságot arra, hogy érdemben minősítse a verset, csak kijelentette, hogy méltatlan a megjelenésre.
Most három dolgot látok valószínűnek:
- A Pech című vers két embernél okoz becsípődést.
- A két ember ugyanaz, csak Erzsi itt nemoda néven naplózik.
- A Pech igaziból egy jó vers, hiszen rábír embereket, hogy - bár naponta tízesével kerülnek publikálásra ennél jobb és rosszabb versek, tízesével kerülnek minősítésre ilyen vagy olyan irányba, mégis csak ennél veszik a fáradságot, és nyilvánítanak ilyen karcos véleményt.
Kedves Erzsébet, kedves nemoda!
Én úgy leszarom, hogy egy-egy versem melyik fiókban végzi, hogy az már gyöngyvirág. Ugyanúgy, mint azt, hogy a ti verseitek melyikben végzi. Ha egy versem tetszik valakinek, legyen az szerki vagy szimpla olvasó, annak örülök, mert tudom, hogy örömet szereztem. Ha nem tetszik, hát nem kötelező olvasni. Huszonvalahány éve írok különböző irodalmi portálokra, sehol nem volt titok, hogy én vagyok én, aki nem szereti, amit írok, nem olvassa. Itt azért vagyok, mert olvasom a meókat, a hozzászólásokat. Ezeket úgy értékelem, hogy tanulok-e belőlük, vagy sem.
Egy sommás vélemény számomra értékelhetetlen. Abból nem tanulok.
Most, ilyen felemás állapotban azt is elárulom, hogy nemcsak a sommás véleményt, hanem annak megalkotóját sem tudom semmire értékelni.
Ha ez bárki számára sértő lenne, mentségemre szolgáljon, hogy némileg módosult tudattal írom, de holnap, ha józanabbul úgy érezném, hogy másképp kellett volna megfogalmaznom, hát inkább megint inni fogok.
Puszi, ölelés, kézfogás, hűvös biccentés, az illető lekicsinylő végigmérése, mindenkinek igényei és érdemei szerint -
Gyurcsi
| |
| 277. | [tulajdonos]: Megoldás! | Frady Endre: szubjektív fiókok | 2018-04-19 21:37 | Kedves Szepy! Itt a megoldás!
A Múlók helyére ragassz "legjobb verseim" címkét, a maradókra meg "közepes szösszenetek"-et! Én meg olvasom mindkettőt, és sikítozom a röhögéstől.
Gyerekkoromban csináltam egy nyílpuskát. Befogtam egy satuba, belelőttem egy rajztáblába, és ahol talált, oda rajzoltam a tízes kört. Innentől garantált volt a sikerélmény. Ha egy amatőr költőnek nem célja verseiből megélni, megengedheti magának, hogy olyanokat írjon, ami neki tetszik. Az a tízes. És azt szenvedés nélkül tudja. Ha meg mindenáron a szakma elismerésére vágyik, akkor meg tanuljon, ne nyavalyogjon!
Amikor szinte gyerekfejjel lementem az első hajómra deckboynak (hajóinas), néhány öreg matróz megengedte, hogy ledolgozott munkaidőm után nézzem, hogyan dolgozik. Nem mindegyik engedte meg, mert, ha neadjisten kiderülne, hogy ügyesebb vagyok nála, később én kapnám a könnyebb vagy tisztább melókat, mint ő. Amit a matrózmunkáról megtanultam, azt nem iskolában, képzéseken, tanfolyamokon ismertem meg, hanem ellestem az öregektől.
Nagyon hízelgett egyébként, amikor az újak később tőlem kérdeztek.
Itt nem "ellesni" kell az írást, szerencsére vannak tapasztaltabbak, hozzáértőbbek, és főleg olyanok, akik valóban segíteni akarnak. Kitől többet, kitől kevesebbet, kitől egyszerűen mást lehet megtanulni.
Itt nem szednek tagdíjat, senkit nem kényszerítenek ide, minden önkéntes. Szerintem javasolni meg olyat érdemes, amit az ember önmaga is képes beadni a közösbe. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
