NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 18:04 Összes olvasás: 126570| 1182. | [tulajdonos]: Bocsánatot kérek 2. | 2023-08-27 22:35 |
Előző bejegyzésemet folytatom.
A jövőben nem lesz szükségem újabb bocsánatkérésre.
Azok az emberek, akik a Dokk eddigi működése alatt résztvevői voltak bármilyen veszekedésnek, egytől-egyig érett emberek, nézeteik hosszú évek alatt alakultak ki. Ebben része volt neveltetésüknek, környezetüknek, saját tapasztalataiknak, a hozzájuk eljutott információknak.
Semmi esély arra, hogy egy stabil vélemény megváltozzon egy vita alkalmával, hiszen a vitapartnerek ellenérveit is már milliószor hallották - sok esetben általuk hitelesebbnek tekintett emberektől -, most pedig egy ellenségesen viselkedőtől olvassák, ennek semmi értelme.
Mégis belementünk a vitákba – bár belül éreztük, hogy értelmetlenül -, mert ott van még egy szempont, egy nyilvános vitában a közönséget a magunk oldalára szeretnénk állítani, biztosan lesznek egyre többen, akik nekünk adnak igazat, de ez illúzió, az erővonalak már régen kialakultak, aki engem kedvel, már akkor döntött ebben, amikor a vita igazán még el se indult.
Akkor marad még az egység összekovácsolásának szándéka, ugye, hogy leiskoláztuk ezeket? De ezzel vége is, mindkét fél őszintén hiszi, hogy neki van igaza, és ő áll jobban a vitában.
A drukkerek pozíciója változatlan, az addig semlegesek pedig elkönyvelik, hogy ezek már megint balhéznak, a vita pedig igazán nem is érdekli őket, sokszor nem is tudják, hogy miről szól.
Viszont minden aktív résztvevő szegényebb lett egy kicsit.
Én elfogadom, hogy egy felnőtt ember már megkötött, mint az Epokitt, és ahogy a vallását, a nemi identitását, a haja színét sem vitatom, úgy a világnézetét sem.
Ha valaki az Istenről ír verset, nem kívánom ateistaként elvitatni ezt a jogát, én is felháborodnék, ha más kikezdene ilyenért valakit. Ugyanígy jár szerintem ez a mentesség a világnézetnek is, és ez nem olyan, hogy „csinálja otthon, a négyfal között”, életünk része, és amíg nincsen cenzúra, szerintem írhatunk ilyen témában is, nem kell egyetértenünk egy szerzővel, de kinevetnénk azt az órást, aki elvitatná Dali jogát, hogy egy órát elfolyóra fessen, joga van mindenkinek a másiktól eltérő világlátáshoz.
Aki másként látja a világot, mint mi, az nem azért teszi, hogy minket bosszantson, jóhiszeműen gondolkodik máshogy, ő mirólunk véli, hogy tévedésben vagyunk. És még az is lehet, hogy egyikőnknek sincs igaza.
Pár ígéret, ezeket mostantól kötelezőnek tekintem magamra!
- Nem írok megjegyzést más írásaihoz, hacsak nem támogatva azt, és addig veszek részt egy párbeszédben, míg az várhatóan negatív irányt nem kezd váltani, akkor – „külön értesítés nélkül” – eldugulok.
- Nem írom le többedszer ugyanazt, akkor sem, ha valaki rólam butaságot ír, de nem először, és arra már régebben reagáltam.
- Nem ugrok provokációra.
Ha komolyan veszem, hogy a Dokk egy alkotói műhely, akkor az írások irodalmi értékeiről kéne, hogy szóljon a dolog, és nem a szerzők személyéről! És ilyen szempontból persze, hogy van helye a vitának, tizenéve csodákat olvastam a Nagyító egy-egy versénél, érdekes, hogy szakmailag néha késhegyre mentek az értékelők, de más szempontok sose kerültek elő.
A lényeg a lényeg, a fenteket magamra nézve kötelezőnek szánom, másoknak csak javaslat, és ha eddigi vitapartnereim elfogadják, sok bosszankodást takaríthatunk meg magunknak. Ha meg valaki visszaél azzal, hogy nem védekezem, akkor – bár tudom, hogy ettől senki nem szedi szaporábban a levegőt – érvénybe lép a „külön értesítés nélkül” …
Más.
Tamás, nekem a fb-on – most megnéztem – 143 ismerősöm van.
Sokan kisgyerekkoriak, még az Általánosból, velük pártállás nélkül voltunk gyerekek és barátok, aztán a későbbi iskolák – az eddigiek mindegyike több, mint ötven éves barátság.
Aztán a tengerészek, velük együtt voltunk szimplán magyarok a Világ sok-sok országában, negyvenöt-ötvenéves kapcsolatok ezek is. És akkoriban senki se gondolta, hogy lehet Magyarországon egyszer más állapot is.
Vannak a rokonok, ők születésük óta azok, sajnos már nem írhatom, hogy valaki az én születésem óta lenne rokonom, én vagyok a legöregebb.
És vannak az újabb ismeretségek, szomszédok, barátok, sőt, egyre több az internetes ismerős is.
Ismeretségem tehát sokfelől állt össze, és egy biztos, hogy a pártállás sose volt szempont, még rokonaim mindegyikéről se tudom, hogy milyen világnézetű – de igazán nem is érdekel.
Akkor most arról, hogy kik és mit lájkolnak nálam.
Van olyan, akinek első kérésre odaadnám a vesémet, és ez kölcsönös. És ha az ördögűzésről írnék, akkor is lájkolna, és elárulom, ha ő azt írná egy kommentben, hogy szarjunk a miniszterek asztalára, akkor is járna egy ölelés-emoji, de neki, és nem annak, amit írt.
Megtehetjük, magunk között vagyunk, hiszen csak az olvas minket, aki kíváncsi ránk, akinek tetszik, az nevessen, akinek meg nem, az csapkodja a sapkáját a földhöz, egyébként, ha idegesít valakit, hogy az idővonalára felugrik a bejegyzésem, ott a három pont, egy kattintás, a kérdés megoldva. Így még az ismeretséget se kell felrúgni.
Tamás, nem szekta az, ha százvalahány ismerősből tízegynéhány lájkot kapok, ezek egy része a barátságnak, a szeretetnek szól, de megjegyzem, hogy ennyi lájkot lehet, hogy a te ismerőseid között is kapnék, hiszen ők is sokfélék.
Egy órája tettem fel képeket arról, hogy miként javítottam meg egy egykezes szorítót, ezalatt összejött öt lájk és egy megosztás, ettől ugyanúgy nem lesz lakatosműhely a fészes oldalam, mint szekta.
Aztán pár szó a vendégségről.
Azt írtad, hogy Tibor vendége vagyok.
Nem, és sose voltam Tiboréknál, ő se nálunk, bár én sokat kérleltem telefonon, hogy jöjjön el, talán rémlik, hogy neked is, na, az lett volna a szó klasszikus értelmében vendégség, akik eljöttek, meséltek is róla, biztosan emlékszel.
De a Dokk az nem vendég-vendéglátó viszony. Még akkor sem, ha Tibornak tulajdonrésze van, a részarányok miatt Busznyák Imi vendége lennék, de ez se igaz, mi kitöltöttünk egy szerződést, már nem emlékszem, miket kellett kipipálni, de minden feltöltött versnél két pipa, most nem lapozok oda, de legalább az egyik arról szól, hogy lemondok valami jogomról, ilyen vendégségben még sose voltam, viszont, ha valamit elvesznek tőlem, az másképpen úgy hangzik, hogy én adok, akkor a Dokk az én vendégem.
De ezekről szót se többet, egyikünk se tudna újat hozzátenni, a legfontosabb, hogy ne fordulja le a székről, a szobámban 28,3 fok van, kint pedig már csak 24, kinyitom az ablakot!
| |
| 1181. | [tulajdonos]: Bocsánat! | 2023-08-27 07:17 |
Bocsánatot kérek Bátai Tibortól!
Bocsánatot kérek mindenkitől, aki naplómat olvasta azért, mert olvasni voltak kénytelenek azt a méltatlan veszekedést, amire semmi szükség nem volt!
Most – megelőzve a kánikulát – lemegyek a műhelyembe, ha majd elviselhető lesz fent is a hőmérséklet, folytatom, van még mit írnom.
| |
| 1180. | [tulajdonos]: nemá! | 2023-08-26 19:44 |
Tamás, hülyeségekkel provokálsz nyilvánosan. Kibaszottul unom. Ha valamit akarsz, hívjál fel!
| |
| 1179. | [tulajdonos]: vége a közvetítésnek | 2023-08-26 17:35 | Hát, gyerekek…
Az egyik leszektáz engem meg az ismerőseimet, aztán kiakad a Tomikán. Lehet, hogy be van baszva?
De a másik kispajtás utolsó bejegyzéseiből is le lehet vonni következtetéseket…
Rosszak voltatok, nem mesélek nektek, hallgassátok Halász Judit meg az Alma együttes lemezeit, és olvassatok, olvassatok, olvassatok sokat – magatokban!
| |
| 1178. | [tulajdonos]: Tibike, Tomika | 2023-08-26 14:31 |
Gyerekek, Gyurcsi bácsi most nem ér rá, nézi a ketrecharc-közvetítést Szingapúrból - mert ott közel azonos szintűek mérik össze erőiket -, addig szórakoztassátok egymást, ha vége lesz és még ébren lesztek, akkor megélek nektek!
Ne halljak rosszat rólatok, mert hátrakötöm a sarkaitokat! | |
| 1177. | [tulajdonos]: egy videóra | 2023-08-26 07:49 |
A kilencvenes évek elején egy közel tízezer tagot számláló üzleti vállalkozás keretében vagy száz előadást tartottam meg, volt vagy fél év ebből, amikor minden este más városban, akkoriban nyolcvanezer kilométert vezettem emiatt. Nulláról kezdve a teljes létszám negyede nálam volt a végére, a legeredményesebb divíziót vezettem, és már nem csupán a saját embereim jöttek az előadásaimra, de a konkurens vezetők is az hozzám küldték az embereiket, sőt, alkalmanként a főnökeim is képesek voltak Debrecenbe, Dunaújvárosba stb. levezetni, hogy beülhessenek egy-egy ilyenre.
Éjszakákat dolgoztam azon, hogy az előadás szövegében minden szó a helyén legyen, a hazautak órái alatt is arról beszéltünk, hogy egy-egy szót le kéne cserélni egy másikra, vagy a hangsúlyozáson kellene javítani, a lényeg, hogy a dolog egyértelmű, logikus, kikezdhetetlen legyen, és aki először hallja, annak spontánnak, természetesnek tűnjön, ebbe bőven belefért, hogy időnként látszólag keresgéltem a szavakat, analógiákat vettem elő, ilyesmi.
És akkor most Orbán beszédéről, senki ne gondolja, hogy a „nem tudom, hogy helyes-e a kifejezés” egy spontán dolog, Orbán igenis átgondolta előre minden szavát, sőt, annak hatásait is.
És az ott ülők egyike se pattant a Wikipediára, hogy pontosan utánanézzen, vajon az „antropológia” -szónak van-e olyan értelmezése is, ami szalonképessé tehetné Orbán szavait.
Viszont ezek a szavak kiválóan alkalmasak arra, hogy Orbán táborában erősítse az elkülönülést, a felsőbbrendűségi érzést, világítótornyot nyújtott a tájékozódáshoz, kapaszkodót a csalhatatlanság érzésének az erősítéséhez.
Akik antropológiailag különböznek, azok között nincs, és nem is lehet átjárás. Vagyunk a „mi”, és vannak az „ők”. És amíg mi egységesek vagyunk, ők hiába sokfélék, nyugodtan tekinthetőek egy masszának, ők a közös ellenség. Mindegy, hogy azok milyen alapon különböznek tőlünk, ha politikai, ha erkölcsi, ha vallási, ők a ballipsik, akik ráadásul nem is ingyen csinálják. Csak félve jegyzem meg, hogy ide tartozik már a Jobbik is, de alkalmanként is bővül a csapat, kiábrándul volt Orbán-miniszterek, -tanácsadók, hosszú ideig elkötelezett oligarchák, funkcionáriusok, médiamunkások, de például Pesty Lászlóról még nem tudni, hogy egy gondosan megtervezett koreográfia lépéseit járja-e, vagy előbb-utóbb ballipsi lesz belőle is.
Az antropológia mindenesetre egy újabb ásónyom az árok mélyén, de őszintén, rizikó nélküli mozzanat, Orbán bizton számíthat a szervilis, önálló gondolatokra képtelen Bátaifélékre, akik fáradhatatlanok, ha vállalhatatlan dolgokat kell megmagyarázni, egyébként feleslegesen, az ilyen dolgok kies országunkban bár réges-rég nem lépik át az ingerküszöböt, vagy, ha igen, a szétforgácsolt ellenzék nem alkalmas az összehangolt gondolkodásra.
Az antropológia becsempészése az Orbán-beszédbe egy végtelenül sunyi aktus volt, és nem véletlen, hogy ezt a jellemzőjét pont Bátai nem vette észre – vagy csak nem akarta. Bátai egyébként kiszámítható, mint az, hogy vajon ki nyer el egy EU-s útépítési tendert, nagy összegben mertem volna fogadni, hogy milyen reakciója lesz naplómra, mint ahogy az előzőnél is volt, az utolsó-utolsó szó mindig az övé, most is így lesz, azért még megjegyzem, hogy a mások helyetti primerszégyen számomra értelmezhetetlen, bár Tibor barátom biztos talál valami utalást valamelyik lexikonban, hogy mégis van ilyen.
Még annyit, hogy az ilyen megmagyarázós tempó ismerős még a rendszerváltás idejéről, például amikor a szélsőjobb előkapta az árpádsávos zászlót, akkor is voltak, akik lelkesen mentegették az akkori fasisztatanoncokat - történelmi zászló, nincs is rajta nyilaskereszt -, de mindenki tudta, hogy miért kerültek ezek elő, már akkor se számított, hogy hány emberre hozzák a rémületet.
Ja, még egyet: - Az utóbbi másfél évtizedben bővítette Orbán a hittel az arzenálját, pedig emlékezhetünk még a „térdre, csuhások!” – időszakra, akik hisznek benne. nem akadnak fel azon, hogy nincsenek igazán tervek, hogy komoly ellentmondások annak a szuverenitás kérdésében, a migrációban, az infláció kezelésében, hogy belátható időn belül államosítunk és privatizálunk, nem sorolom, akik hisznek, azokról levette a gondolkodás terhét, azok nem kritikusak, nem kételkednek, és az egyéni problémák elviselhetőek a nagy, közös jó elérése érdekében. Ami egyébként mindig a következő negyedévben, évtizedben stb. jön el, hiszen minden idők legnagyobb lépéseit tesszük meg emiatt az örökös harcban valami vagy valakik ellen, természetesen a békepártiság jegyében.
És akkor most jöhetnek a GIF-ek, az idézetek, a videók, az intellektuálisnak álcázott, de végtelenül primitív és sunyi reakciók, ja, és azok a bizonyos „ezzel befejeztem!” – nyilatkozatok. Pontosan tudom, hogy érdemi – és pláne önálló gondolatot igényló – reagálás most se lesz egy se, viszont én egyre mélyebbre kerülök egy antropológiai dögkútban, sebaj, kívül büdösebb.
| |
| 1176. | [tulajdonos]: antropológia | 2023-08-25 20:05 |
Ebben a pillanatban láttam a TV-ben azt mondja az ember a szájával, hogy antropológiai különbség van a bal- és a (jo) őközöttük.
Megyek felvarrni... A sárga csillag már foglalt. Ötlet?
| |
| 1175. | [tulajdonos]: én / mi | 2023-08-25 19:51 |
A kirekesztés problémáját kirekesztői oldalról tényleg nehéz lehet megérteni. No meg azt is, hogy egy közjegyzői jövedelem tizedéből élő családnak olyan gondjai lehetnek, amikről képtelen megfeledkezni, ébrenlétének minden pillanatában szembesül velük.
Tamás, ahogy én képtelen vagyok felfogni, hogy egy tanult, és az információktól legfeljebb önkéntesen elzárt ember hogy lehet ennyire beszűkült, te az én gondolataimat nem érzed át. Szerintem ne is kísérletezz, és próbáld ki, milyen lehet, ha elfogadod legalább azt, hogy közöd nincs ahhoz, hogy miről írok? Ilyen vagyok, így érzek, amióta írok, magamat adom, ha az írásaimmal bajod van, akkor velem van bajod, az meg nekem nem okoz álmatlan éjszakákat.
| |
| 1174. | [tulajdonos]: re - DEKÓDOLT | 2023-08-22 14:09 | Hiába no, egy tanult, diplomás ember vitakészségével szemben én fegyvertelen vagyok!
Én mindössze csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy rendszeresen élsz az intelligencia álcája mögé bújtatott bunkósággal, közben elégedetten dörzsölgetve a kezeidet, várod a hatást, ugrik-e rá valaki, kapsz-e dicséretet valamelyik elvtársadtól? Már mennyi ész kell ahhoz, hogy a neked nem tetsző szerzőknek egy – esetleg két - nullát küldesz? Ilyen - Arany Jánost is megszégyenítő - szókinccsel nem csoda, hogy verhetetlennek és káprázatosan éleselméjűnek képzeled magad!
1. Érvelni csak … A tények azok érvek?
2. Galambokkal… Igazi toposz! Már annyian éltek vele, hogy én a szavak mágusaként szégyelleném elővenni!
3. Párbeszélgetni azzal lehet, aki képes egy felvetésre konkrétan reagálni, és nem valami stencilről kisilabizált általános faszságot elővezetni. Az első konfrontációnk óta tudom, hogy erre képtelen vagy, így nemhogy nem siránkozom egy párbeszédért, hanem tudom, esély sincs rá.
4. Vádak és koncepciós toposzok. Csak annyira, mint a szorzótábla. Ha a tényekhez neked nincs átjárásod, az nem valóság hibája. Ha bármelyik állításomat hamisnak gondolod, és esetleg szóvá is teszed, az lehetne akár egy értelmes vita is, de ilyenről szó sincs, eddig se volt. Helyette jönnek a GIF-ek, képek, általánosságok, elzárkózások, én erre a szintre nem alacsonyodom le-jellegű zárások.
Tibi, ennél azért többre tarthatnál, de magadat is!
Tudom, hogy mint egy dacos kisgyereknél, a tied lesz az utolsó szó, de most élek a tőled megszokott fordulattal, részemről a téma lezárva!
Utóirat, ezt már Tamásnak, hajnalban elfelejtettem:
- Ne fáradj a szekunderszégyennel, van annál közelebb is tennivalód!
| |
| 1173. | [tulajdonos]: Bátai Tibinek | 2023-08-22 09:08 |
Tibor barátomtól a tőle elvárható, gondosan megfogalmazott, érvekkel kellően alátámasztott, elegáns válasz jött, bár némileg degradáló, hogy míg Gyula egy alkalommal két nullát is kapott, nekem csak egy jutott. Van még dolgom.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
