Aki a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség számára adományoz legalább ötezret, annak elküldök egy boldogi rózsafánksütőt!
Hogy ne legyen zsákbamacska, az alábbi videón bemutatom, hogyan készítem a sütőt.
Miután vasból van, hacsak nem tartják szabad ég alatt kitéve az elemek kénye-kedvének, nyugodtan tekinthető maradandónak! Nincs, ami elromoljon benne, én előbb megyek a stiglickertbe, minthogy egy ilyet kikezdjen az idő!
Aki a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség számára adományoz legalább ötezret, annak elküldök egy boldogi rózsafánksütőt!
Egyre nagyobb bajban vannak. Tegnapi hír, hogy egy iskolát be is kellett zárniuk, a tanároknak hónapok óta nem tudtak fizetni. Ebben az iskolában negyven településről fogadtak halmozottan nehéz sorsú gyerekeket, ők nem csak oktatást és különös törődést, de talán a napi egyetlen meleg ételt is itt kapták.
Nekem pénzem nincs, csak a munkámmal tudom támogatni őket, ezért van a fenti felajánlásom.
A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség adományszámlájára elutaltam 10 ezer forintot, természetesen a te nevedben, hiszen én kapok valamit a pénzemért. (Saját adományozás is megoldva.) Ám akkor is ez egy nagyon jó kezdeményezés, és hála neked érte.
A két boldogi rózsa árkülönbözetét természetesen megadom még neked.
Tanuld meg ezt a versemet, mert meddig lesz e könyv veled? Ha a tied, kölcsönveszik, a közkönyvtárban elveszik, s ha nem: papírja oly vacak, hogy sárgul, törik, elszakad, kiszárad, foszlik, megdagad vagy önmagától lángra kap, kétszáznegyven fok már elég - és mit gondolsz, milyen meleg egy nagyváros, mikor leég? Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemt, mert nemsokára könyv se lesz, költő se lesz és rím se lesz, és autódhoz benzin se lesz, és rum se, hogy leidd magad, mivel a a boltos ki se nyit, s kivághatod a pénzedet, mert közeleg a pillanat, mikor a képernyőd kép helyett halálsugarat közvetít, s mert nem lesz, aki megsegít, ráébredsz, hogy csak az maradt tiéd, mit homlokod megett viselsz. Ott adj nekem helyet. Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet, és mondd el, mikor kiöntenek a lúgtól poshadt tengerek, s az ipar hányadéka már beborít minden talpalat földet, akár a csiganyál, ha megölték a tavakat, s mankóval jön a pusztulás, ha fáján rohad a levél, a forrás dögvészt gurguláz, s ciánt hoz rád az esti szél: ha a gázmaszkot felteszed, elmondhatod e versemet.
Tanuld meg ezt a versemet, hogy elkísérjelek. Lehet, s túléled még az ezredet, s pár kurta évre kiderül, mert a bacilusok dühödt revánsa mégse sikerül, s a technológia mohó hadosztályai több erőt mozgatnak, mint a földgolyó - memóriádból szedd elő s dúdold el még egyszer velem e sorokat: mert hova lett a szépség és a szerelem?
Tanuld meg ezt a versemet, hadd kísérlek, ha nem leszek, mikor nyűgödre van a ház, hol laksz, mert nincs se víz, s gáz, s elindulsz, hogy odút keress, rügyet, magot, barkát ehess, vizet találj, bunkót szerezz, s ha nincs szabad föld, elvegyed, az embert leöld, s megegyed - hadd bandukoljak ott veled, romok alatt, romok felett, és súgjam neked: tetszhalott, hová mégy? Lelked elfagyott, mihelyst a várost elhagyod. Tanuld meg ezt a versemet.
Az is lehet, hogy odafenn már nincs világ, s te odalenn a bunker mélyén kérdezed: hány nap még, míg a mérgezett levegő az ólomlapon meg a betonon áthatol? s mire való volt és mit ért az ember, ha ily véget ért?
Hogyan nyújtsak néked vigaszt, ha nincs vigasz, amely igaz? Valljam meg, hogy mindig reád gondoltam sok-sok éven át, napfényen át és éjen át, s bár rég meghaltam, most is rád néz két szomorú, vén szemem? Mi mást izenhetek neked? Felejtsd el ezt a versemet.
Azt mondják, vénülsz. Szíved sűrű vére – ha van szíved – majd egy napon megáll. Mondd, pogromok fekete denevére, nem volna jó magadhoz térni már? Lelked mélyén rohasztó gyűlölet forr, s holnap kinő feletted a moha: nagyságra törni késő már ilyenkor, de jónak lenni nem késő soha. Vagy nem gondolod, földi léted estjén, hová úgy jövünk, akár a lelenc, hogy hol van tőled ama sok keresztény, János apostol, Assisi Ferenc, kinek szeme sugárzó, tiszta kék volt és farkasokat ültetett ölébe, vagy Szent Tamás, ki mint a kristály égbolt borult elámult hívei fölébe? Mind-mind különb volt nálad s többre vitte, habár nem váltott bankszámlát a hitre. Vagy gondoltál a sok konok magyarra, ki úgy virult mint bimbózó magyalfa, ki nem törődött záporral és széllel, de néma büszkeséggel tört a jobbra, mert érces mellel s tiszta homlok-éllel már életében lett önmaga szobra? Ha rád pillantok, megborzongok s fázok, bár jól tudom, hogy balga, aki fél: örökké állnak a magyar akácok s téged elvisz, mint szellentést, a szél. De hogy még jókor érjen lényed bére s elébb mint érted a halál izen: hadd tűzzelek tollam kemény hegyére, melyből nyugtod nem lesz a sírban sem. Mert szennyes folt lettél a nagy penészből, melyet csapásnak küldött ránk az Ég, minden szavad dögbűz a sáskavészből, amelytől elpusztul egy nemzedék; jó darvaink más tájakon keresnek szállást s az ország holtfakóra vált, a föld kinyílt, mint bőrtelen, veres seb, ahol hazát a zsellér nem talált, innét szalad a száműzött szabadság, s te azt rugdosod, kit a jog se véd, s mivel hazánkat rossz pénzért eladják, te is eladod, hitszegő szemét. Éretted szenvedjük a poklok kínját s a honfibánat minden szégyenét, tőled tántorog a munkás a járdán – az éhség táncoltatja, nem a bor –, amíg kurjongó kém lettél a vártán s pimasz döglégy, kit táplál a nyomor, és pudvás szád szünet nélkül zsidózik, míg ellened száll hadba, aki hős; s hogy tudja ezt a boldogabb utód is, kinek neved nem lesz már ismerős: ha eljön majd a láncot oldozó nap, s a nép felosztott földeken tapos, hadd hallják meg, ki volt Csilléry András s minden nyilas, hozzá hasonlatos – miközben téged, lent a föld alatt a féreg fúr, a nyálkás, sose renyhe – ezért, hogy ott is égessen e vád kellett nékem ma nem-múló rímembe szőnöm neved múló gyalázatát. Hadd fújják egykor drága iskolások a sok jövendő, magyar reggelen, avagy hazamenőben, ha a fázós alkony kékes lidérce megjelent, boldog, nyugalmas, békés estidőn, mikor a kereszt többé nem lesz horgos s csupán az őszi szél üvölt bedőlt sírod füvén, te nyomorult fogorvos.
