NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 14:48 Összes olvasás: 127083| 1041. | [tulajdonos]: Kórházi életkép | 2022-06-15 09:12 |
A vigyorgóból hárman becsörtetnek a belgyógyászati kórterembe, odaszarnak a sarokba, aztán a produktumot szétkenik a lázlapokon.
Aztán az egyik büszkén kijelenti:
- Na, ez kellett ezeknek! Lám, hogy felélénkültek!
| |
| 1040. | [tulajdonos]: kalapács | 2022-06-12 22:34 | kalapáccsal a kezedben
tele van a világ szöggel
bőgő szarvasbika körül
csupa csodás ünő szökell
könyvelőmnek minden szám vagy
egy bevétel vagy egy költség
tollam fogva várom hogy az
üres papírt rímek töltsék
egy gyereknek minden játék
vagy cukorka rossz esetben
egy kamasznak álmaiban
minden női mell fedetlen
muzsikusnak minden hangra
fejben csendülnek a tercek
itt van egy toll megy egy papír
hol vannak róla a versek
az építész házakat lát
minden poros üres telken
hadvezérnek nincsen város
amelyik bevehetetlen
egy orvos csak beteget lát
egy zsarunak bárki tettes
egyedül az én papírom
és tollam nem engedelmes
*
unom már a kalapácsot
sehol egy szög amit verjek
fakardokkal körbe véve
unatkozik már a gyermek
a bika csak bánatosan
bőgi el hogy oly’ magányos
a zsarunak semmi dolga
bűntelen az egész város
nem inspirál semmi senkit
kényelmes az unott közöny
egyszerűbb ha a világhoz
nincsen többé semmi közöm
tollat akkor fogok ha az
leesik és fel kell venni
a papír csak akkor szép ha
fehér és nincs rajta semmi
*
néhány percig nem figyeltem
töltöttem a poharamba
úgy érzem a szomjúságtól
vagyok mostanában bamba
*
de most látom poharamba
belecsöppent néhány rím is
ha borom van jöhet közöny
vagy világrengető krízis
| |
| 1039. | [tulajdonos]: Vicc | 2022-06-12 09:33 |
Ezt a viccet több, mint ötven éve hallottam, de most valamiért eszembe jutott.
A tanítónéni kihívja a nebulót.
- Na, mtasd a füzetedet, leellenőrzöm, hogy leírtad-e büntetésből ötvenszer, hogy "Nem hülyézem le többet a tanitónőt"... Na, lássuk!... Én ötvenszer mondtam, miért írtad le százszor?!
- Hát, hogy örűjjé, te kis hülye! | |
| 1038. | [tulajdonos]: Vértesszőlős | 2022-06-11 02:12 | Vértesszőlős
Nekem mostanában ez jutott eszembe, vagyis az, amikor egy fán landoló siklóernyős egészségesen és vidáman várta az ilyenkor megszokott, erre kiképzett és rutinból dolgozó segítséget, amikor megjelent – kéretlenül – a Katasztrófavédelem héttonnás helikoptere.
A későbbi áldozat és az összes szakember könyörgött, hogy húzzanak el a picsába, nem kérnek segítséget, de ők a szabályokra hivatkozva maradtak, egész addig, míg sikerült a halálba taszítani a sportolót. Még az az orvos is kórházba került, aki segíteni próbált rajta.
De hát ők csak segíteni akartak! És igazuk volt, hiszen ők minden képzést megkaptak, kívülről fújták a protokollt, a szabályokat, mindenki más amatőr és gyenge matéria.
Aztán Vértesszőlős behívott még egyet, Samut, az előembert.
Biztosan okos volt, akkoriban a hülyék nemigen érték meg a felnőttkort. De az is biztos, hogy nem észérvekkel, empátiával, kompromisszumkészséggel tette stabillá törzsbéli státusát, akkortájt erőből intéztek mindent. Akkor volt igaza, ha lebunkózta a más véleményen levőket..
Néha úgy érzem, hogy kimaradt háromszázötvenezer év.
Más.
Egy – magát dokkernek valló – betűvető azzal dicsekszik, hogy ő más, és erről papírja is van.
Már a dokker szótól is undorodom, egy magyar irodalmi honlapon visszatetszőnek érzem az -er képzőt, de ez itt most csak egy mellékszál.
Azt mondja, ő más.
Minden másságot tolerálok, sőt, nem érdekel, még sőtebb, hogy mást se kéne, hogy érdekeljen. Nem kívánom senkitől, hogy adja fel entitását, és ilyen megközelítésből senkit nem tartok értéktelenebbnek magamnál. Emiatt legalábbis nem.
De mire véljem azt, aki engem degradál, mert hozzá képest más vagyok? Kiderült, hogy én a bolsevizmust tanultam el a legolvasottabb magyar írótól, kiderült már régebben, hogy gyenge matéria vagyok, hiszen számomra az emberi értékek és kapcsolatok is fontosak, hogy nekem még jogalapom sincs kritizálni egy képzett szakembert, mivel se kötetem, se végzettségem.
Tényleg más vagyok, legalábbis remélem. És megvédem identitásomat. Ehhez nekem vannak fegyvereim, Samuval ellentétben nemcsak bunkóm, kőbaltám, hanem gondolataim is.
Én nem tartom magam költőnek, igaz, már őt is egyre kevésbé. Viszont amit tudok, azt könnyen és jókedvűen tanultam meg, se máson, se magamon nem kellett erőszakot elkövetnem hozzá. Én nem nyalatom másokkal a seggemet, nem használom ki mások sebezhetőségét, nem szaglik minden versem az izzadságtól, és még a magyar nyelv szabályaival is aránylag tisztában vagyok. Nem baszom el egy vers lemásolását háromszor is, mert tisztelem a költőt. Meg magamat is annyira.
Ez most csak egy kis színes: „levegőt nem kap kegyelmet se kap” – ez így pontos. A másik variációt, amit samuszabású szerzőnk – figyelmeztetés ellenére – írt, nem vagyok hajlandó még idézni se.
Nincs a Dokkon korrektor, pedig mindenhol van? Lófaszt, aki hivatásos betűvető volt, ráadásul magyartanár is, az tanuljon meg tisztességesen írni, de legalábbis figyeljen oda, ha ír valamit!
Azt hiszem, Sándor György mondott valami olyasmit, hogy akinek a térde plezúros, annak a fejében sincs rendbe’ minden. Azt már én mondom, hogy aki egy irodalmi honlapra képes hanyagul írni, az se magát, se másokat nem tisztel.
És most megkérem lelkem cizelláltabbik felét, hogy ne figyeljen egy picit.
Ha én bolsevik vagyok, akkor te meg húzz a francba!
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1037. | KMara: :) :) | 2022-06-10 14:27 | Ez most egy nagy lájk, merthogy az sem működik, kösz kedves Gyurcsi, jól szórakoztam, két szójátékhoz még visszamegyek, hátha meg tudom jegyezni :) :)
üdv.
mara | |
| 1036. | [tulajdonos]: kapcsolat | 2022-06-10 11:37 | Felvettem a kapcsolatot a Mikulással.
Na, nem most, még december ötödikén. Ezt írtam neki:
„Kedves Mikulás!
Érdekes egybeesés, hogy a kabátod is piros, és a Marutim is az. Meg olyan egyidősek is lehettek, csak te jobban tartod magad.
Érdekes még, hogy a szánodat rénszarvasok húzzák, a Marutit meg rém szar vasból eszkábálták össze, talán ezért nem hajlandó a 480-as benzint elfogadni, pedig a forgalmi és az állampolgárság is rendben.
Azt sajnos nem tudom, hogy a Maruti hogy van törökül, én az egricsillagokból tudok csak néhány szót, és Dobó korában még nem volt autó, igaz, ettől Maruti még lehetett volna, mert sokak szerint nem számít autónak.
Egyébként tudtad, hogy a törököknél van egy névadóbrigád?
Időnként összeülnek, sorra veszik a világ alkatrészeit, és elnevezik azokat.
Egyik alkalommal – egy hosszú, fárasztó nap végén – lazításként vízipipázgattak, beszélgettek, iszogattak még kicsit. Sokat tettek aznap, elnevezték az összes hegyet, sőt, a kisebb dombok közül is sokat, meg még egy csomó dolgot, ami éppen eszükbe jutott. Jó, egy kicsit csaltak is, a bordót, a betont, az árpát meg a sapkát a magyarokról koppintották, de ennyi belefér.
Egyszer csak elébük csámpázott egy feketerigó. Önfeledten csipegette a földről a szétszóródott magokat.
- Mi a csudát szedeget itt ez az …izé? – kérdezte az egyik.
- Valami magot. Tényleg, annak már van neve?
- Asszem nincs, de úgyis kéznél van a magyarszótár, nézzünk abból ki valamit!
- Na, itt van egy jó, rögtön az elején. Legyen árpa a neve!
- Oké, de a madár megvolt már?
- Jé. még az sincs! De most hagyjuk a magyarokat, legyünk önállóak!
- Oké, akkor legyen „fekete tyúk”!
- A fekete az világos – illetve sötét -, de mi az a tyúk? Olyan még nem volt!
Nem számított. Aznapra már végeztek. A tyúkhoz jóval később kerestek madarat.
De a lényeg, hogy legközelebb, ha jössz – számításaim szerint holnap -, feltétlenül hozzál nekem olcsóbb benzint a Marutiba, én pedig megzenésítem a Mikulás című versemet!
Mikulás, ha holnap
erre hoz a szánkód,
bejöhetsz az ajtón,
nincsen rajta számkód!
Szép piros kabátod
nem lesz csupa korom.
Versemet törökül
Neked eldalolom!
Én leszek a szóló,
még két fő a kánon.
Hidd el, hogy őszinte
minden szó a számon!
Gyere mindenképpen,
ne gondolkozz sokat!
Ha válaszolsz, ha nem
- ez már egy kapcsolat.”
Persze, a Mikulás – törökül Noel Baba - baszott hozni olcsó benzint a Marutiba, de azt hiszem, mégis respektált valahol, mert virgácsot se hozott.
| |
| 1035. | [tulajdonos]: méltó nekrológ | 2022-06-09 11:42 |
Igazad van furim, nemcsak röhögni lehet itt, de sírni is.
Nem lehetnek sokan azok, akik betöltötték az ötvenet, több közük van az íráshoz annál, hogy betűtésztával eszik a paradicsomlevest - és nem olvastak Moldovától semmit.
Érdekes egyébként, P. helyreigazít, volt a Dokkon megemlékezés, hiszen egy olyan szerző, aki a Dokkra is ír, egy kommentjében a Fészen írt róla.
Igaz, ennek az írásnak semmiféle méltató jellege nem volt, sőt. De mégis szinte szégyellem magam, hogy nem olvastam, és nem tudtam be méltatásnak.
És kitől kaptam a helyreigazítást? Attól, aki úgy minősíti Moldovát, hogy állítása szerint semmit se olvasott tőle. Még akkor se, amikor ő még a Népszabadságba írt.
De igaza volt, hogy nem olvasta Moldovát, így legalább nem tanulta el a bolsevizmust!
Mert az úgy működik, hogy az ember azzá válik, amit olvas. Én például így lettem hajógép, őrtorony egy lágerben, szafari Dél-Amerikában, én vagyok a nagy hal Hemingway-nél, de ugyanígy vagyok kisbolygó vagy termeszhangya. Vigyázni kell ezzel az olvasással, és előre tudni kell, hogy mi nem akarok lenni, nehogy elolvassam a Beszélő disznót, mert még bolsevik leszek.
Egry Artúr kiegészített egy nekrológot, amit sajnos nem olvastam, de ő szemmel láthatólag megadta a módját, ragaszkodott a „halottról vagy jót, vagy semmit” elvéhez.
Én nem vagyok ilyen finomlelkű irodalmár, talán azért nem rondítok bele sose a kegyeletbe, nem szarom le mások gyászát. Pedig elhihető, hogy haltak már meg olyanok, akiket nem kedveltem, de azokkal akkor vitáztam, amikor még tudtak védekezni.
Aki ezzel kivár… Mit mondjak, nem kell hozzá nagy bátorság.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1034. | furim: re | [tulajdonos]: fintor | 2022-06-06 23:41 | Te viszont megemlékeztél, Gyurcsi, amit jól tettél.
Más: én nem csak röhögni járok a dokkra, van itt azért más is, ha körülnéz az ember. | |
| 1033. | [tulajdonos]: fintor | 2022-06-06 22:58 | Azt hiszem, hogy az olyan témával, amiről most akarok írni, a szociológia foglalkozhat.
Nem tudom pontosan ennek a szónak a meghatározását, sose tanultam, de lusta vagyok megnézni a definíciót, ha tévednék, na bumm, írtam én már nagyobb faszságot is, másokról nem is beszélve.
Szóval, már egy ideje csak röhögni járok a Dokkra, kevesen maradtak – már az aktívak között -, akiket szívesen olvasok, viszont érdemes figyelni a folyamatokat.
Például, akiket egyébként különböző okok miatt nem kedvelek, megtalálják egymást, összeborulnak, egymás sebeit és hátsóját nyalogatják. Ez nem lehet véletlen, egyre többre becsülöm a saját értékrendemet.
Én többnyire jellemhibái miatt nem kedvelek valakit, és az, hogy ők egymásnak könnyedén elnézik az ilyet, csak igazolja antipátiámat.
De azon, amit eddig írtam, nem lehet jót röhögni.
Viszont amikor egymásnak esnek! Az ilyenre mondják, hogy minden pofon jó helyre megy! :D :D
Más téma.
Egy olyan ember hunyt el a napokban, akinek már akkor jelentek meg írásai, amikor én még olvasni se tudtam, és nem sokon múlt, hogy a másik szélén az életnek is túllógott volna rajtam.
A legolvasottabb magyar író volt, ez egy olyan díj, amit nem egy zsűri szavaz meg, hanem az olvasók.
A naplómban írtam róla néhány sort, kíváncsiságból megnéztem, közel százhúszán kattintottak rá.
Egy irodalminak mondott portálon senki nem tartotta fontosnak, hogy legalább néhány gondolattal méltasson egy olyan írót, akinek a magyar irodalomban elévülhetetlen érdemei vannak, aki a – még papíralapú - olvasást generációkkal kedveltette meg?
Ezen egyébként sajnos nincs nevetnivaló, sőt. Így meg tényleg alig maradt valami, amit érdemes itt figyelni.
| |
| 1032. | [tulajdonos]: Moldova | 2022-06-05 07:32 |
Nyolcvankilencévesen állva halt meg. Soha senki vagy semmi nem téríthette el (vagy meg).
A legtöbbet tőle olvastam. Negyvennyolc könyve van meg, sajnos még nem mindet olvastam – igaz viszont, hogy némelyiket többször is.
Azt hiszem, életében nem pihent egy napot sem, szokatlan lehet neki mostantól. De az is lehet, hogy csak anyagot gyűjt a következőhöz!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
