NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 15:33 Összes olvasás: 127092| 1048. | [tulajdonos]: a tanításól | 2022-06-23 16:31 |
A Nagyítóba szánom, de oda nem való. Megpróbálom betartani – legalább ebben – az illemet.
Nyugdíjas vagyok, ráérek, meg egyébként is kíváncsi voltam, megnéztem hát, hogy az utolsó nagyítós vershez ki szólt hozzá elsőnek, és hogyan.
Nem meglepő, Tóni volt az. Megfuttattam a szövegét a Word-ben, a statisztika szerint 1087 karakter a saját méltatásáról szólt, 951 pedig a versről.
Aztán még ahogy csak a klavja bírta, hirdette a szakmát kommentről kommentre, pedig saját bevallása szerint sem kedveli a rímes verset, szerintem inkább nincs hozzá érzéke. Meg a ritmus zavarhatja némileg.
Gyanítom, hogy tud kottából olvasni – azt meg lehet tanulni szorgalommal -, csak a játék mehet nehezen, látom magam előtt, amikor valaki úgy játszik, hogy a kottán kipipálja azokat a hangokat, amiket megtalált.
És akkor itt osztja az észt a rímekről.
Én egyébként is nehezen olvasom értekezéseit, tele vannak hivatkozásokkal, idézetekkel.
Aki folyamatosan elismert emberekre hivatkozik, az nem biztos a saját ítéletében, szakértelmében. Szerintem.
Aki folyamatosan idéz, annak kevés saját gondolata van. Szerintem.
Aki saját régebbi írásaiból idéz, az abban bízik, hogy pusztán az idézés, mint olyan, felemeli a szöveget olyan értékessé, mint a többi idézete, melyek valóban értékes gondolatokat tartalmaznak.
Aki egy internetes fórumon unos-untalan megismétli a saját, elsőre is hablatyminőségű kinyilatkozásait, az
1. – Vagy nem képes felmérni, hogy a Net nem felejt, elég valamit egyszer leírni
2. – Azt hiszi, hogy értelmes embereknél is működik a sulykolás, ha valamit sokszor hallanak vagy olvasnak, azt elhiszik.
De most akkor egy kicsit a főcsapásról, a szabadverstanról.
Amikor Tóni éppen az antológia ötletét dúlta szét, ő egyetlenegy értékmérőt volt hajlandó csak elfogadni – és ebből nem engedett -, hogy ki hány maradót írt.
Nyugdíjas vagyok, ráérek, megnéztem.
Nekem 68 maradóm van, és abból csak 18 rímes.
Neki meg cakpakk 36 maradója.
Aki tudja, az csinálja, aki meg nem, az taníccsa?
Na, az én szabadverstankönyvem nem lenne túl hosszú. Ha az ember érzi, hogy írnia kell, egyébként valami elpattanna a lelkében, akkor írjon. És ha másnap, amikor újra elolvassa, elbőgi magát, akkor az egy jó vers. Ha más is elbőgi magát, akkor meg kúrvajó. Aztán értékelhet bármilyen szakember, ha nem tetszik neki, írjon magának egy másikat.
De tegyük fel, tényleg ért hozzá.
Ezt nem tudom felmérni, mert én biztos, hogy nem, viszont úgy vagyok vele, hogy akit egyszer már hazugságon fogtam, annak attól kezdve nem tudom, hogy mennyire hihetek.
De mégis tegyük fel. Mert, ha csak egy olyan könyvet olvasott, ami a szakmáról szól, az pont eggyel több, mint amennyit én. És hát ő napjában többször is hivatkozik szakemberekre, biztosan falta az ismereteket. Ezért megelőlegezem, hogy sokat tud a témáról.
De tanítani?!
Tóni tagadja a kiegyensúlyozott emberi kapcsolatok hasznát a költők között, sőt, úgy érzem, ártalmasnak véli. Persze, lehet, hogy a szőlő savanyú, nem tudom.
De egy tanár-tanítvány viszony nem működik úgy, hogy a nebuló ne nézzen tisztelettel a mesterére!
Tóni leragadt a poroszos módszernél – másold le háromszor, magold be, holnap kikérdezem -, pedig már az én gyerekkoromban is voltak tanárok, akik érdekessé, izgalmassá, játékossá tudták tenni az óráikat. Például volt egy budapesti biológiaverseny, ahol az első három díjat egy osztályból vitték el,
pedig akkoriban nem voltak elitiskolák, a lakóhely szerint kerültek a gyerekek az iskolákba.
Imádtuk a biosztanárunkat, szórakozva tanultunk, voltak lógósok, akik csak a bioszra jöttek be. A fél osztály orvos akart lenni – ahogy tudom, ketten országos hírűek is lettek.
Mindenki elhiheti, hogy egy tanóra nem arról szólt, hogy a tanárnő milyen okos, hogy hányan támadják, hogy milyen vitái voltak máshol, máskor más tanárokkal. Ja, és kedves ember volt, ennek ellenére jó szakember. És nem bombázta a diákokat minden fórumon a biológiával, hagyta, hogy maguktól érdeklődjenek.
Most abbahagyom, mert dolgom van. Sok értelme úgysincs annak, amit írtam.
| |
| 1047. | [tulajdonos]: Samu | 2022-06-19 20:38 |
Vértesszőlősről már írtam - most nem nézem vissza, annyira én se szeretem a saját írásaimat -, de úgy rémlik, hogy két témában volt a helységnév aktuális.
Az egyik asszem az volt, hogy a „szakemberek” addig segítettek egy sportolón, míg az bele nem halt, a másik meg Samu, az előember, aki vagy háromszázezer évvel ezelőtt élhetett.
Gonoszkodó megjegyzés: - hozzá képest mindenki migráns kies hazánkban…
Szóval Samu maga elé vezettette a törzs renitensét. A többiek már alig bírtak magukkal, talkumozták a tenyerüket, hogy jobb legyen a fogás a bunkón. Ilyenkor mindig porhanyósra szokták klopfolni a delikvenst – a nyereg alatti puhításról akkoriban még csak nem hallottak -, még az asszonyok is gyülekeztek hátukon csimpaszkodó csecsemőikkel – bár az egyik visszament a barlangba a kupongyűjtőért -, mindenki izgatottan készült, nem volt az ilyen túl gyakori.
- Hé, skacok! – szólt ekkor Samu, persze, nem ezekkel a szavakkal, akkoriban szerintem még nem tudtak beszélni az emberek. Illetve az előemberek. Nem tudom, szavaik voltak-e, talán előszavaik, de az is lehet, hogy a nonverbális kommunikációt részesítették elő-nyben.
- Hé, skacok! Az éjjel megjelent az új törvény a Kőzlönyben – akkor a zlönyök nem papírból készültek, hanem kőből -, hogy mostantól a renitenseket nem verjük pépesre, hanem kiállítjuk kőzépre, és mindenki elmondja, hogy ki mit szeret benne!
- Én a máját! – mondta rögtön az egyik.
- Én meg a combját! Bár akkor mégis klopfolni kéne előtte egy kicsit, mert mozog az egyik agyaram, fáj, ha rágok.
- Nem így gondoltam! Mint ember, milyen?
- Lófaszt, hát ez csak előember!
- Akkor az ítélet is csak előítélet?
- Na jó, kezdjük! Te például – mutatott az egyikre – mit szeretsz benne?
- Én azt, hogy lassú. Én mindig gyorsabban érek a döghöz, mint ő. Mire odaér, én már jól is laktam.
- Én meg azt, hogy buta! Még azt se vette észre, hogy összejöttem az asszonyával! Nem látja, hogy az előgyereke rám hasonlít!
- Mi?! Te képes voltál megcsinálni azt a rusnyaságot, pedig neked nem is muszáj?
- Igen. Szerintem még híres lesz, ő találta fel az előjátékot!
- Oké, haladjunk! Még valaki?
- Én azt szeretem benne, hogy nagy kő-ltő! A múltkoriban, amikor egy mamutra mentük, elő se vette a bunkóját, helyette egy verset üvöltözött, a mamut meg jól elszaladt.
- De ezzel elbaszta a vadászatot, akkor meg minek örültél?
- Hát a mamut közben letaposta az anyósomat.
- És mi az, hogy vers?
- Én igaziból nem is tudom. Azt mondta, ha valaki komoly pofát vág, és monoton hangon beszél össze-vissza, az egy szabadvers.
- Ő akkor mit mondott?
- Valami olyasmit, hogy mamut, mennyé haza, és rámold meg a jó szőrös – ez fontos állítólag! – tehenedet, egyébként kihaltok a picsába.
- Na, jól néznénk ki! Akkor ki taposná szét az anyósokat?!
Na, lényeg a lényeg, Samu látta, hogy az új törvény a gyakorlatban nemigen működik, hiába vésték kőtáblába. Visszatértek a jól bevált gyakorlathoz, kinek a mája jutott, kinek a combja, a szabadverstanra meg hát várni kellett vagy háromszázezer évig.
| |
| 1046. | [tulajdonos]: kötetem | 2022-06-18 16:34 |
Elhatároztam, hogy elviszem a kakas-páva-metamorfózisos prózámat egy magánkiadóhoz. Telefonon hívtam őket. A faszi hamar a lényegre tért.
- Uram, szeretettel várjuk a művet! … forint (nem írom le az összeget, nekem olyan harminc tankolás), ezért mi kiagyusztáljuk, megy a nyomdába, intézzük a hivatalos dolgokat, aztán viheti!
- De még nincs kész! Hiányzik a fele, mert a pávatáncot kiegészíteném, hogy lesz hattyúk a kéttyúkból, hogy mitől lesz a gúnár rútkacsa meg ilyenek… És tele van hejesirási hibával, a borítóra kell egy fotó, írni kell szinopszist, jó lenne egy kritika, …
- Nyugi, semmi baj! Van fotónk egy kacsáról… hol is van… jaj, ez nem jó, ez egy kórtermi kacsa, sebaj, a Gúgli képkeresőjével lövünk egy ingyenes clip-artot, annyi! Aztán a pénzből telik lektorra, korrektorra, bérkritikusra, sőt, afroamerikai íróra is, aki megírja a hiányzó részeket. Magának csak annyi dolga van, hogy helyesen írja le a nevét, és rendezze a számlát! Uram, gratulálok! Önnek egyenesbe került az élete, mostantól ön egy kötetes szerző, nyugodtan hivatkozhat rá, ahányszor akar! A mi kiadónk hírét már nem tudja rontani! Köszönjük, hogy minket választott!
Elbúcsúztam, de közben már elsötétedett a kijelző, újra fel kellett kapcsolnom a mobilt, ezalatt hallottam, hogy az illető még odaszólt a másiknak.
- Janikám, addig jó, míg akadnak ilyen gyenge matériák! Ha még kettő bejön, abból megvan a nyaralásunk családostól, nem is akárhova!
| |
| 1045. | [tulajdonos]: korrekció | 2022-06-18 13:38 |
Nem páva. Hattyú.
Bassza meg a szent, most írhatok egy másikat.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1043. | [tulajdonos]: érdekes | 2022-06-16 17:10 |
A kakas egyszer elaludt.
Nem csoda, előző nap nagyon kifáradt, órákon át gyakorolt a tükör előtt, mivel egyszer látott egy pávát, és szentül hitte, hogy ő is az, csak mások valamiért ezt nem látják rajta, biztosan rosszul csinál valamit.
Leültette hát két tyúkját azzal, hogy figyeljék minden mozdulatát, jelezzék, ha jól csinál valami, és főként dicsérjék, a szcientológia szerint a tudat visszahatással van a valóságra, egyébként is ő nem egy wog - mint a többi kakas - itt az udvarban.
Kidüllesztette a mellét, kérdőn nézett a tyúkokra.
- Na, látszik már, hogy páva vagyok?
- Persze, hogy látszik, hiszen nyilvánvaló! Sokkal szebb vagy, mint más kakasok!
Aztán a farktollait tárta szét
- Na, milyen?
- A szívem facsarodik belé, olyan szép vagy! – kárálta az egyik. – Nekem meg a zúzám! – tromfolt a másik. – De ugye mi is pávatyúkok vagyunk?
- Hát persze! Annyi csak a dolgotok, hogy nézzétek meg, milyen tojást tolnak a pávák, és másoljátok le legalább háromszor!
És ez így ment órákon át. Hol a járásának a peckességét dicsértette, hol a nézésének a határozottságát, aztán megint a mellét düllesztette, újra jöttek a farktollak, néha megtoldotta egy kis szárnysuhogtatással.
Nagyon elfáradt. Utolsó erejével nagy nehezen felrepült egy fára – a pávák fákon alszanak -. aztán mély álomba merült.
Álmában mindenki őt csodálta, őt irigyelte. Gyerekek húzták anyjukat a szoknyájuknál fogva a közelébe, és csak nézték, gyönyörködtek benne tágra nyílt szemmel. A tyúkok úgy ragadtak rá, hogy zsilettpengével kellett őket lefejteni róla.
Nem csoda, hogy ragaszkodott az álomhoz. Már esteledett, amikor felébredt.
- Hú, basszameg, nem kukorékoltam!
De ekkor meghallotta egy bagoly huhogását, és abban a pillanatban felkelt a Hold.
- Egyszer nem figyelek, erre jön egy másik, egy holdkóros madár. Muszáj kukorékolnom, különben sötétben marad a Világ! …De attól én még páva vagyok, hiszen erről papírom van, és a tyúkok is megmondták!
| |
| 1042. | [tulajdonos]: nem fog rajta | 2022-06-16 06:18 |
Úgy emlékszem, Bödőcs beszélt arról, hogy minden családban van olyan legendás öreg, akire hivatkoznak a családi beszélgetések alkalmával.
- Itt van a nagypapa. Kilencvenhárom éves, de még minden nap biciklizik. Igaz, nem tudja, hogy miért és hova, de biciklizik…
| |
| 1041. | [tulajdonos]: Kórházi életkép | 2022-06-15 09:12 |
A vigyorgóból hárman becsörtetnek a belgyógyászati kórterembe, odaszarnak a sarokba, aztán a produktumot szétkenik a lázlapokon.
Aztán az egyik büszkén kijelenti:
- Na, ez kellett ezeknek! Lám, hogy felélénkültek!
| |
| 1040. | [tulajdonos]: kalapács | 2022-06-12 22:34 | kalapáccsal a kezedben
tele van a világ szöggel
bőgő szarvasbika körül
csupa csodás ünő szökell
könyvelőmnek minden szám vagy
egy bevétel vagy egy költség
tollam fogva várom hogy az
üres papírt rímek töltsék
egy gyereknek minden játék
vagy cukorka rossz esetben
egy kamasznak álmaiban
minden női mell fedetlen
muzsikusnak minden hangra
fejben csendülnek a tercek
itt van egy toll megy egy papír
hol vannak róla a versek
az építész házakat lát
minden poros üres telken
hadvezérnek nincsen város
amelyik bevehetetlen
egy orvos csak beteget lát
egy zsarunak bárki tettes
egyedül az én papírom
és tollam nem engedelmes
*
unom már a kalapácsot
sehol egy szög amit verjek
fakardokkal körbe véve
unatkozik már a gyermek
a bika csak bánatosan
bőgi el hogy oly’ magányos
a zsarunak semmi dolga
bűntelen az egész város
nem inspirál semmi senkit
kényelmes az unott közöny
egyszerűbb ha a világhoz
nincsen többé semmi közöm
tollat akkor fogok ha az
leesik és fel kell venni
a papír csak akkor szép ha
fehér és nincs rajta semmi
*
néhány percig nem figyeltem
töltöttem a poharamba
úgy érzem a szomjúságtól
vagyok mostanában bamba
*
de most látom poharamba
belecsöppent néhány rím is
ha borom van jöhet közöny
vagy világrengető krízis
| |
| 1039. | [tulajdonos]: Vicc | 2022-06-12 09:33 |
Ezt a viccet több, mint ötven éve hallottam, de most valamiért eszembe jutott.
A tanítónéni kihívja a nebulót.
- Na, mtasd a füzetedet, leellenőrzöm, hogy leírtad-e büntetésből ötvenszer, hogy "Nem hülyézem le többet a tanitónőt"... Na, lássuk!... Én ötvenszer mondtam, miért írtad le százszor?!
- Hát, hogy örűjjé, te kis hülye! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
