NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 18:10 Összes olvasás: 125790| 247. | [tulajdonos]: A klón - I. rész | 2018-04-04 09:42 | Első fejezet
— Apu! A csir az egy állat volt?
— Nem tudom, fiam, az életben nem hallottam ezt a szót. Te honnan szedted?
— Ezen a dobozon, amiben a kaja volt. „Ez a termék 100% csirkecombklónból készült” — aztán még azt írják: „Hidrogénvillanással tartósítva. Felbontatlanul korlátlan ideig megőrzi minőségét. Felbontás után a maradék veszélyes hulladékként kezelendő!” — Na, hát innen vettem a csirt. Gondolom, a csirke a becézés, olyan, mint a „kompi” a holdkompnál… Az, hogy állat, abból gondolom, hogy combot írtak. Az algáknak meg nincsen combjuk, igaz?
A férfi felnevetett.
— Hatéves korodra elég jó logikád lett, fiam! Negyedikben már tanultok logikát?
A gyerek büszkén kihúzta magát. Jól esett neki, hogy apja megdicsérte.
— Szóval, a csirke — így, a „ke”-vel együtt — valóban egy állat volt. Azt hiszem, rezervátumokban még akad belőlük néhány.
— És az AMCF-nél sincs belőle? Akkor hogy csinálják?
— Az Animal Meat Cloning Food a az utóbbi ötven év alatt a Föld — illetve a Naprendszer — legnagyobb vállalatává nőtte ki magát. Évtizedek teltek el, mire a kisebb húsklónozó vállalatokat tönkretette és felvásárolta, míg végül a világ legnagyobb ilyen jellegű vállalatóriásává lett.
Ekkorra már rendelkezett az összes ehető állat teljes génállományával, és azok klónozásának teljes technológiájával.
Ahogy feltűnt a piacon egy cég, amelyik veszélyeztette volna monopóliumát, azonnal megindult ellene a totális hadművelet.
Az AMCF gazdasági hatalmával ugyanis együtt nőtt a politikai is.
Profi lobbycsapata pillanatok alatt nyomást gyakorolva a törvényhozásra elérte, hogy olyan szigorú technológiai előírások szülessenek, aminek egy kisebb tőkével rendelkező vállalat képtelen volt megfelelni.
Végső fegyverként pedig mélyen lement az árakkal, legalábbis annál a néhány terméknél, amikkel a konkurens jelentkezett.
Volt olyan is, hogy a kis cégnél egyedül azt az „agyat” vette meg, akinek az újításaira építették a vállalkozást. Volt akkora összeg, amennyiért már bárki átállt. Geomilliókat tudtak áldozni erre az AMCF—nél. Persze, ilyenkor a koponya nélkül maradt kis cégnek csak két választása lehetett; vagy nyom nélkül széthullt, vagy hagyta, hogy „felszippantsa” az óriás.
Tudod, vagy száz éve az emberek még állatokat ettek. Egyszerűen azért tenyésztették azokat, hogy majd levágva megehessék.
Az ősember — tudod, tanultátok, a barlangrajzok — még vadászott. Felkutatta a vadon élő állatot, megölte, és azt ette az egész törzs.
Igaz, semmi garancia nem volt arra, hogy nem a vadállat győz. A ragadozó állatok más állatok húsát ették, és ebben nem különbözött az állattól az ember. Aki nyert, az evett.
Aztán később az ember az elejtett felnőtt állatok kicsinyei közül néhányat hazavitt — no nem azért, mert megsajnálta, hanem mert egy kis állaton nem nagyon volt mit enni —, felnevelte, és utána ette meg…
Aztán rájött, hogy meg is szelídítheti, szaporíthatja is az állatokat, így kényelmesebb volt. Ettől kezdve nem volt kiszolgáltatva a vadászat bizonytalanságának és veszélyeinek.
— Mi volt veszélyes egy vadászatban? A hidrogénsugár mindent átlukaszt! Szííííí…. és már kész is! — utánozta a fiú a plazmafalon látott filmekből ismert sugárvető hangját, és azt a mozdulatot, ahogy azt ott használták. — Nem lehetett olyan erős állat, amelyiket ne tudtak volna átlukasztani!
— Igen ám, de akkor még nem volt hidrocső! Kihegyezett botokkal, később kövekből formázott éles eszközökkel mentek az állatokra, és a régészek szerint voltak olyan állatok is, amiknek ezek a primitív eszközök meg se kottyantak! Ezeket viszont csellel mindenféle gödrökbe, csapdákba csalták. Egyszóval, izgalmas, de bizonytalan volt az élet akkoriban.
— És a gyerekek? Akkor milyen volt az iskola?
— Nem kellett kétéves kortól kezdve minden reggel leülni a holoteacher elé, ha arra gondolsz... És nem kellett havonta egyszer konzultálni sem az Életmesterrel. Ők születésüktől kezdve tanultak, egészen halálukig — ami legkésőbb húsz-huszonötéves korukban bekövetkezett! Te akkor végzel a primary school-on… A rosszabb tanulók persze előbb elpusztulhattak, mert akkor naponta vizsgázni kellett, és nem volt pótvizsga. Mindenki tanár volt, és mindenki tanuló. Amit valaki jobban tudott, megtanította a többieknek. Aki többet tudott, tovább volt képes vigyázni a saját, és a társai életére.
— A gyerekek nem is játszottak?
— Dehogynem! Csak akkor a játék volt a tanulás. Amikor birkóztak, versenyt futottak, az mind a tanulást jelentette.
Ugyanúgy csinálták, mint az állatok. Vannak régi filmek — az olyan, mint a holomo, csak kétdimenziós —, amiken kisrókák — na ez meg egy kisebb ragadozó állat volt — ott birkóznak, harapdálják egymást az előtt a földbe vájt gödör előtt, amiben laknak. Látszik, hogy milyen jókedvűek, milyen boldogok. Anyjuk meg vigyáz rájuk. Viszont ezek akkor tanulták meg a későbbi élet-halálharc fogásait. No, az emberek ugyanezt csinálták.
— Akkor mi most miért nem a hidrocső használatát tanuljuk? És miért nem tanuljuk a biro… birokzást?
— Azért, mert nekünk már nem kell vadásznunk. Nálunk nem az él tovább, aki erősebb, vagy ügyesebben megöli a másikat. (Dehogynem — gondolta —, csak most nem bunkóval ölnek, hanem pénzzel, befolyással…) — A mi korunkban az a fontos, hogy az ember minél jobban alkalmazkodjon a mostani körülményekhez, és munkájával, ötleteivel hozzájáruljon a Föld gazdagodásához.
— Jó, ezt már milliószor hallottam! De hova lettek az állatok?
— Na, az előbb odáig eljutottam, hogy az ember belefogott az állatok tenyésztésébe. Ez eleinte úgy történt, hogy az állatokat csoportban tartották — ilyen volt a nyáj, a gulya, a ménes, a csorda —, és valaki vigyázott rájuk, legeltette azokat. Tulajdonképpen az állatok jól érezhették magukat, hiszen bizonyos korlátok között azt tettek, amit akartak. Ettek, ittak, leheveredtek, párt választottak maguknak — aztán időnként levágtak közülük annyit, amennyire éppen szükség volt.
Jobb soruk volt, mintha szabadon lettek volna, mert így mentesek voltak az örökös harctól, biztosítva volt az élelmük, és a haláluk sem járt annyi szenvedéssel, mint amikor egy falkányi ragadozó halálra marcangolja őket.
Persze azért érdekes lett volna kikérni az állatok véleményét is… De az emberre, fiam, mindig is az önzés volt a jellemző! Képes volt csak azért más embereket is állatként kezelni, mert más volt a bőrük színe, vagy a kultúrájuk!
Kirívóan ritka volt az, amikor egy ember egy állatot képes volt pusztán szeretetből ellátni, tartani! Ezeket úgy hívták, hogy hobbiállatok. Kutyák, macskák, lovak, néhány tetszetős hal vagy madár.
Azután pont ez indította el a változást.
Voltak olyan országok, ahol élelemnek tekintették azokat az állatokat, amiket máshol kedvtelésből tartottak.
A kínaiak megették a kutyát. Az olaszok a macskát. Néhol majmot is ettek.
Ráadásul jöttek a zöldek. A vegetáriánusok. Meg azok, akikben volt legalább egy kis jóérzés.
Jöttek azok, akik úgy gondolták, hogy az ember a Földet közösen lakja az állatokkal, és semmi nem jogosítja fel arra, hogy lakótársait ilyen mértékben ki- és felhasználja.
Azért, mert erősebb? No, hosszú lenne a listája azoknak az állatoknak, akik erősebbek az embernél.
Azért, mert okosabb? Akkor bármelyik tudós megehetné a nála butábbakat?
Azért, mert nem ugyanahhoz a fajhoz tartoznak? Még a virágok génállománya is majdnem felerészben megegyezik az emberével…
Ekkoriban már ismerték a klónozást.
— Azt már tudom mi! Azt már tanultuk! Amikor teljesen lemásolnak valakit. És amikor Anyu meghalt, miért nem lehetett klónozni? Most itt lehetne velünk!
— Azért, mert a klónozással csak a testet lehet lemásolni, a lelket nem! Most itt lenne velünk egy nő, de nem neki udvaroltam, nem ő nevelt téged — nem lett volna közös múltunk. Az nem Anyu lenne.
Igaz viszont, hogy minden szerve, minden sejtje azonos lenne Anyuéval.
Pont ebből adódtak aztán gondok.
Előfordult, hogy egy családban a gyerek gyógyíthatatlan vesebajban szenvedett, és nem találtak számára donort. Nosza, az anyja kihordott egy csecsemőt, aki a beteg gyerek klónja volt, pusztán azért, hogy az egyik veséjét átültethessék „testvérébe”.
Előfordultak ennél borzasztóbb dolgok is, de ráérsz akkor foglalkozni velük, amikor nagyobb leszel. Lényeg a lényeg: — teljesen jogosan betiltották az ember klónozását.
Foglalkoztak viszont a gondolattal, hogy csak szerveket klónozzanak!
Azért itt már nem voltak olyan súlyos etikai problémák. Máj kell? Itt van! Vese? semmi gond, mennyi kell? Ma már agyvelőt is tudnak lombikokban növeszteni.
— Jó, de hova lettek az állatok?!
— Szóval az állattenyésztés más irányt vett, mint régen. A hatékonyság, a célszerűség és a gazdaságosság vált fő szemponttá.
Kiszámolták, hogy mennyit mozoghat egy állat ahhoz, hogy ne dolgozza le a belenyomott tápot. Megnézték, hogy a tápnak mit kell tartalmazni ahhoz — függetlenül az ízétől —, hogy az állat a leggyorsabban elérje a vágósúlyt. Milyen vitaminokat, gyógyszereket kell belekeverni. Milyen szereket ahhoz, hogy a természetes igényeket, vágyakat kiölje belőle.
Vajon szükségesek-e az ivarszervek? Hiszen csak felesleges ösztönök dolgoztak miattuk az állatokban!
Gyakorlatilag egy állat úgy nőtt fel, hogy életében nem tudott megfordulni a keskeny ketrecben; elöl futószalagon jött a táp, hátul futószalag vitte el a trágyát, életében nem került fizikailag kontaktusba egyetlenegy fajtársával sem… És emberrel is csak egyszer, amikor az a halántékára tette a sokkolót…
Vajon mi jogosítja fel egy bolygó egyik lakóját arra, hogy így bánjon a többivel?
A Világkormány úgy döntött, hogy minimálisra kell szorítani az állattartást, és ki kell dolgozni az alternatívákat.
Hiába dolgoztak rengeteget a szójával foglalkozó tudósok, hiába kísérleteztek a gombások — a húst teljes mértékben kihagyni nem lehet.
Ekkor rukkolt elő az ötlettel egy maroknyi csapat, akik az emberi szervek klónozásában szereztek rutint: — állati szerveket kell növeszteni!
Az első pont a csirke volt.
Akkoriban sokat foglalkoztak a vér koleszterinszintjével, és úgy találták, hogy a szárnyasok húsa kevesebbet tartalmaz ebből, az akkor még károsnak hitt vérösszetevőből. Így aztán a csirkére esett a választás.
Először nem is combot, hanem májat állítottak elő, hiszen az emberi szervek között is az volt a legkelendőbb.
Aztán jött a többi „alkatrész”, és jött a többi húsállat is, így a sertés, a marha, a kenguru, a kecske, a homár — és így tovább.
Hatalmas tartályokban nőttek a szervek, bonyolult csőrendszereken érkeztek a feldolgozókba, és mindenből pont annyit állítottak elő, amennyi kellett.
Hol van már az, az idő, amikor panaszkodtak, hogy egy csirkének csak két combja van? — nevetett az apa.
— Jó, de hova lettek az állatok!? — a gyerek már pityergett, mert ez az egész már egyre kevésbé érdekelte, de kérdésére még mindig nem kapott választ.
— A rezervátumokba vitték azokat — persze csak azután, hogy az élelmiszeriparban hasznosíthatóknak a génállományát lementették. Az emberi hanyagság azonban itt is csak előjött, kimaradt az osztriga például, egyszerű figyelmetlenségből. Sok osztrigatelep létezett, azt hitték, biztonságban vannak, de a felmelegedés során sorban kipusztultak. Mire észbe kapott a sok nagyokos, már csak a felborult klíma sérültjei maradtak életben, genetikailag értékelhetetlenül. Így pusztult ki a dajkacápa, a vanessa nevű pillangó, de még az oposszum is.
Igazság szerint azokat az állatfajokat is nehéz lenne újra összerakni, amiket nap-mint-nap fogyasztunk, hiszen az AMCF-nél sem a komplett génállomány van forgalomban, hanem a szerveké… Arra már ki a csuda emlékszik, hogy azok milyen arányban szerepeltek egy-egy állatban?
A fiú már egyáltalán nem figyelt az apjára. Hiába volt a huszonötödik század gyermeke, kétszer akkora agykapacitással és tízszer akkora tudással, mint huszonegyedik századi kortársai, ő is csak arra tudott figyelni, ami lekötötte.
— És a ló?... Az erősebb volt, mint az ember?... — de a választ már nem várta meg.
Elaludt. | |
| 246. | [tulajdonos]: jaj, Baltazár! | 2018-04-02 16:26 | Igazság szerint én sose haragudtam kutyákra. Még a harapósakra sem. Mindig a gazdájuk volt az, akit felelősnek tartottam kutyájuk viselkedéséért.
Haragszom-e Tónira? Tulajdonképpen nem. Bosszant, amit csinál, de teljesen érthetőnek tartom. Ő olyan amilyen, nem is lenne vele semmi gond. A baj az, hogy valaki bemagyarázta neki, hogy tulajdonosként előjogai vannak.
No, itt bukik ki a gazdi, Tamás sunyisága és felelőssége!
Sunyi? Az, hát! Az a bejegyzés is tanúsítja, amire most reagálok. Álmélkodik, rosszall. Haragszanak Tónira! Még magyarázatot is keres rá, mintha nem lenne hozzá semmi köze!
Ott világlik rá ebben az esetben is a sunyiság, hogy bejegyzésében nem nevesít meg senkit, általánosít, kerüli a személyes konfliktust. Sebaj Tamás, tudom, hogy egyik érintettként rám gondolsz. Tudom, hogy te is tudtad, hogy magamra veszem.
Most már mindenki tudja, hogy te szabadítottad a Dokkra ezt az ámokfutót, sőt, te magad írtad, hogy azért tetted, hogy ellensúlyozza azokat, akik másképpen képzelik el a Dokkot, mint Te.
Mint tulajdonos, nem tudtad érvényesíteni akaratodat a többi tulajdonossal szemben. Kisebbségben maradtál. Ilyenkor egy normális világban a döntést tudomásul szokták venni, egész jó helyeken a vesztesek - elismerve a többségi akaratot - kifelé azt képviselik, amit a többiek. Ha valaki emberileg gyenge, az még mindig elvárható tőle, hogy legalább csendben marad, ha kérdéses dolgok jönnek szóba, de egyébként végzi a dolgát.
A gyengék pedig... Nem ismerik el, hogy kisebbségben maradnak, "majd én megmutatom!" - kiáltással kibasznak azokkal, akik véleményük szerint cserben hagyták őket.
Tamás! Nem általánosítok, rólad beszélek! Fogtad Tónit - aki egyébként sima tagként, legyen akármilyen egyszerű észjárású, korántsem tudott volna ennyi kárt okozni -, felpumpáltad tulajdonosnak, hamisan azt éreztetted vele, hogy a tulajdonnal ész és tehetség is jár, na meg jogok, és magad helyett belökted középre. Azt nem tudom, hogy közben kiáltottad-e hogy - Fogjad! Csibész! -, de Tóni így viselkedett.
Még nem jött rá, hogy becsaptad, hiszen a tulajdonrésszel, amíg a tied volt, te se mentél semmire, pedig te okos és tehetséges ember vagy, ő meg ugye olyan, amilyen. Én azért a helyedben tartanék attól a pillanattól, amikor rájön. Gondold el, neked köszönhette, hogy sokan haragszanak rá, többen kinevetik, számosan sajnálják, ez mind kimaradt volna az életéből, ha te tökösebb vagy, és magad vívod meg a saját harcodat.
Látom, gyűlik az oldaladon a feldolgozatlan üzenetek száma.
Gyanítom, itt is szemezgetsz, mint a veréb a lószarban, ami kényelmetlen a számodra, azt nem teszed ki. Nemrégiben számon kértél rajtam valamit, én beláttam, hogy tévedtem, bocsánatot kértem tőled. Olvastad, hiszen megszűnt, mint feldolgozatlan, mégsem tetted ki. Még jó, hogy volt egy spurim, és a saját naplómba is kitettem, azonos időben. De te inkább tetszelegsz a mártír szerepében. Valami becsületrendre hajtasz?
Azért egy dolgot megkérdezek:
- Te, Filip Tamás, egyetértesz azokkal a sületlenségekkel, melyekkel Tóni traktál itt minket? Sokat elárulna rólad tőled szokatlan, nyílt állásfoglalás!
| |
| 245. | [tulajdonos]: Csizma az asztalon | 2018-03-30 20:16 | Bátai Tibi barátom írta:
"A(z elvileg) kampánymentes Nagypéntekről és Húsvétról pedig említés se essék..."
Minden szavad igaz, Tibikém!
Ma reggel a Kossuthon is ezt hallottam. | |
| 244. | [tulajdonos]: Kelj fel, Lázár! | 2018-03-30 16:42 | Ezt még 2002-ben írtam. Hát, versként elég gyenge... Viszont azóta egy-két szakasszal kiegészíteném.
Intolerancia
Arabok közt zsidó vagyok,
feketék közt sárga.
Máskor testi hibám miatt
taposol a sárba.
Gyűlölsz apám múltja miatt.
Biztos vagy magadban!
Emberré csak Te válhattál,
én - állat maradtam.
Arról, amit együtt látunk,
- más jut az eszembe.
Ha virággal megyek feléd,
- karóval jössz szembe.
Mocskolod, mi fennkölt nekem.
A hóhérom - papod.
Ami kívül reked Rajtad,
durván megtagadod.
Mihez kezdesz majd egyedül,
ha csak Magad leszel?
Cserepekké rúgott tükör,
- Neked csak az felel... | |
| 243. | [tulajdonos]: Tóni! | Pálóczi Antal: NEM SZABAD! | 2018-03-28 20:07 | Tóni! (ez azért még te vagy?)
Utoljára jelentettem meg bármelyik felületemen írásodat.
Úgy veszem ki, hogy megbántottalak valamivel.
Nos, szarok rá, hogy téged mi bánt! Mikor voltál te tekintettel arra, hogy kit, hogyan bántasz meg? (nem is csupán a neveddel, hanem azzal a nyilvánvaló erőszakkal, a mindenre való rátelepedéseddel, ami süt minden mondatodból!)
Te voltál az, aki Karaffát következetesen Krasznainak hívtad. Én vagy húsz éve olvasom Karaffát, itt tudtam meg, hogy mi az eredeti neve. Tőled. Hozzá kell tennem, nem okozott lelki törést. Az, hogy erről - vagy bármi másról mi a Te véleményed, az meg annyira nem érdekel, hogy már gyöngyvirág.
Hagyd békén a naplómat, az üzifalamat! Be ne tedd ide a lábad!
Most különösen haragszom rád, mert az előbb olvastam Mészáros Laci haikuját, már kezdett visszatérni a hitem az irodalomban, erre megint ideszartál nekem az orrom alá. Takarodj vissza a saját birtokodra! Ott, ha nem akarom, nem látlak. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 242. | Pálóczi Antal: NEM SZABAD! | 2018-03-28 19:45 |
Ja, igen! Baltazar naplója emlékeztetett rá:
Nem szabad a Dokk-on és a sajtóban Szabó Antalként emlegetni, hiszen már évek óta Pálóczi Antal néven jegyzem a verseimet, novelláimat és az újságcikkeimet.
Ez nálam az áruvédjegy - "mint akármely mosóporé".
A Szabó Antal (bácsi) hadd meg a gyerekeimé a nevelőintézetben!
Nem kell azzal terhelni a netet, hogy nevelőjük, írói néven, erotikus verseket is ír. (Még szép!)
Itt az Élet és Irodalomban történt "debütálásom" Pálóczi Antal ként, de előtte - 1995-től - már újságíróként is Pálóczi Antalként ismert a szakma. Tájékoztatásul itt az egyik irodalmi újságcikkem is.
Megértésedet köszönöm!
https://www.es.hu/kereses/szerzo/Pálóczi%20Antal
https://www.irodalmijelen.hu/05242013-1540/nyugat-most | |
| 241. | [tulajdonos]: Rubik-kocka | Frady Endre: tömör Titanic | 2018-03-27 15:28 | Kedves Szepy!
Mint Csák Norrisz vetélytársa, szeretnék dicsekedni!
Ha ő kockát csinálna belőle, azt én pontosan ugyanannyi idő alatt raknám ki, mint az eredetit!
A másik gondolatom az, hogy jó, a jéghegynek ellenállna. De ha a jéghegyet is összegyúrná, akkor mi van?!
Tudom, vannak, aki azt állítják, hogy a víz összenyomhatatlan.
De ők nem ismerik Csák Norriszt!
Mit gondoltok, ki csinálta a nehézvizet?! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 240. | Frady Endre: tömör Titanic | [tulajdonos]: jajló jéghegy | 2018-03-27 15:18 | A Titanic valódiságát sem megerősíteni, sem megcáfolni nem kívánom, viszont egy kis matematikával (azon belül térgeometriával) segítek elképzelni.
Tehát: 53 000 tonna, az 6751,6 köbméter acél, azaz ha pl. Chuck Norris fogná a Titanic-ot és tömör fémgalacsinná gyúrná, akkor egy 23,4 m átmérőjű gömb keletkezne. Ez kicsivel alacsonyabb, mint egy tízemeletes panelház. Ha történetesen Rubik-játék alakúra passzírozná, akkor egy 18,9 m élhosszúságú kocka jönne létre. Nem nagy, igaz?
Ez így már ellenállna bármilyen jéghegynek, csak az a baj, hogy anélkül is baltaként süllyedne el. Lám, mire jó a levegő?! :) | |
| 239. | [tulajdonos]: jajló jéghegy | 2018-03-27 10:50 | Kedves Szepy!
Miklós meózta a jéghegyes versedet, naná, hogy rákattintottam, tényleg haláli (vizihaláli) jó!
...De nem hiteles. A vers szereplői igaziból nem létezhettek. Mint a jánosvitézben az óriások, vagy a kormányprogram. Nem is tudom még elképzelni sem őket. Jó, az óriásokat mondjuk igen.
Itt van a Titanic. Néztem a gúgliban, ötvenháromezer tonna.
Az mennyi? De vegyünk csak ezer tonnát, az mennyi? Hány teherautó szociális tűzifa? Ha húzok egy vonalat a járdán, mennyit lépjek a másik vonalig, hogy annyi legyen? Úgy gondolom, hogy egy hegy lehet annyi. Az meg el se tud süllyedni, leér a lába. Mondom, hogy csak mese.
A jéghegy meg még nagyobb, mert olvastam, hogy a Titanic csak térdig ért neki. Jézusom... Sok jeget csak akkor láttam, amikor a jégeső elverte nálunk a parlagfüvet. Nem is haragszom a jégesőre, semmi bajt nem csinált. A szomszédnak bezzeg a palántáit verte el. Nálunk a jégeső megvalósította a kommunizmust, egyenlők vagyunk, most már neki sincs semmije.
Hány jégeső egy jéghegy? Elég lenne az egész falura? Minden ember egyenlő lehetne. Kommunista falu.
Ja, és csak a tizede látszik! Olyan, mint a korrupció, abból még annyi se. Tudjuk, hogy van, de senki se látja. Jó nagy az is, ami látszik, ki menne le tízszer olyan mélyre, hogy megnézze a többit, az már veszélyes!
Na, aztán hány tonna egy jéghegy? Ezt csak viccből kérdeztem, úgyse tudnám elképzelni! Olyan, mint mondjuk ezermillió forint... Bazmeg, az mennyi lehet! Az már az űrből is látszik! De akkor meg hogy a faszba fér el zsebbe... Vagy valakinek a pofájára. Persze, ha nagyképű, akkor talán.
Szóval, a Titanic az csak egy mese. Kitalálták, a fantázia szüleménye. Akkora szereplők igaziból nem létezhettek. Mutassatok akár csak egy embert, aki látta, és megesküszik, hogy úgy volt! Naugye!
Így lehet ezzel a korrupciós bulival is. Annyi pénz, amin ha parizert veszek, az elérne a Holdig, szintén csak a mesében lehet! Itt se tudnátok olyan embert előhozni, aki látta!
Vagy mégis? Várok.
| |
| 238. | [tulajdonos]: Bocsánat! | [tulajdonos]: a tehetségről | 2018-03-27 05:47 | Kedves Tamás!
Hadd kezdjem a közepétől.
Nem utasítok el MINDENT, ami Tőled származik. Sőt, nagyon örülnék, ha szerkesztőként meóznál! Emlékeim szerint mindig tanulhattam meóidból, amit tudok a versekről, az írásról, jó részben köszönhetem Neked, hozzászólásaidnak.
Éppen ezért haragszom rád! Ha egy közömbös, ismeretlen emberrel kapcsolatban rosszat tapasztalok, leszarom, nem foglalkozom vele. Rád azért haragszom, mert csalódtam! Jó ideig mentségeket kerestem magamban a számodra, míg be kellett vallanom, nem félreértésről, nem valami véletlenről van szó, valóban olyan irányban tevékenykedtél, ami elfogadhatatlannak tartok.
Az elméleti vitát nem kísértem figyelemmel, ha négy sornál hosszabb egy bekezdés, már nincs türelmem végigolvasni, ha nem érdekel különösebben. Tapasztalataim szerint ilyenkor a vitázók bekapcsolják a második monitorukat is, vagy előveszik a tartalék laptopot, az egyiken érvelnek, a másikon szedik össze a Netről azokat az cikkeket, melyek az ő álláspontjukat támasztják alá.
Egy biztos, ha vezérelvek csatáznak, nem lehet megúszni sérülés nélkül. Nincsen olyan vezérelv, amivel az ember száz százalékig egyetértene, viszont a vitában rákényszerül, hogy azt a részt is érvként használja, amit nem vall magáénak. Hamisan védeni a mundért pedig... Ilyenkor már saját magát felsebzi, erre jön, amit a másiktól kap.
Nos, nem tudtam, hogy az a néhány sor egy hosszasabb vita része. Akkor viszont érvnek alkalmatlan.
Egy csoportot, akár védek, akár támadok, szerintem nem lehet egyedi példákkal sem erősíteni, sem gyengíteni.
Ha Te egy támadással szemben így akartad megvédeni a fehéreket stb., kinyitottál egy kaput az ellenkező példáknak, és abból is lenne számtalan! Akkor az nyer, akinek gyorsabb a Netje?
Nem tudom, kivel vitáztál, melyik vezérelv oldalán, nem is igazán érdekel, tudva, hogy egyik oldalnak sem lehet maradéktalanul igaza (persze, hát az nekem van!), de azért, mert az általam idézett sorok miatt rasszistának mondtalak, elnézésedet kérem! Figyelmetlen, és méltatlanul goromba voltam.
Nem tudom, mikor tehetem fel ezt a Dokkra, egy darabig Dokk nem volt, nálam meg már negyven perce nincs Net - 23:30 óta -, ha már elaludnék, mire visszajön, akkor csak délelőtt. Mindenesetre a Baltazárra és a Gyurcsi-naplóra is elküldöm, ezen a két fórumon sértettelek meg.
...Marad azért még számtalan dolog, amiben nagyon nem értünk egyet, nem szorulunk rá a félreértésekre is.
Üdvözlettel
Gyurcsi
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
