NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2025-04-25 18:45 Összes olvasás: 137265| 1809. | [tulajdonos]: Nagy László 259. | 2025-04-16 22:40 | Művem a Tavasz
.
Gondoltál-e a tömör virág-szobrokra,
az akarat műveire, márgavörös hegyoldalak
izzó alakjaira, almavirág-mózeseire
kökényfák habzó méneseire, a duzzadt aranyeső
léda-ölére ahogy renget ady-hajú árnyat!
Gondoltál-e a verőeres tavaszi nászra
mikor beborított engem a világ hava
s torlódó paplanon árvult el erős kezem!
Gondoltál-e a tömör virágszobrokra
mikor hóemberhez féltékenyen adtalak férjhez,
s násznagynak hívtál érces varjakat, zúzos
csókákat koszorúslánynak lakodalmadba,
hol fuvóka szélben hóesés a te fátylad
s bánat-süteménnyel, ólomnehéz bánat-borral
torkodig eltelsz elhagyott szerelmem a télben!
Nem jött el hozzám, én indultam el a Virághoz
vízszintesen kúszva-úszva hóba zuhant zászlaimon át,
tuskóvá dermedt sasokon: tegnapi lelkesítőkön,
szétdurrant szívű tölgyeken, szilánkon, kormon,
át csipkebokron hol jégbohóc a lángoló isten,
kúsztam a vérrel-fölpumpált nagy hold alatt,
halottak házain át, pléh-tepsik tél-sikolyában
egyenest ama síkon az elképzelt Virág iránt –
Ki látta az éjben e vérizzadó tusakodást?
Mikor a krónikások hasukig sipkában ültek,
ki látta homlokom harcát üstökösével a télnek!
Jégcsillag-fejébe az élet rózsája fagyasztva volt,
uszálya havába mint hulla az édeni kékség,
s míg vívta belőlem mesebeli habomat, epémet,
végzet-lassan a szörnyet dögkertig fejem elnyomta.
Virág, nem is voltál, nem nyíltál, vérem a tanú,
én alkottalak téged, az én művem ez a tavasz,
legyen vígasz, ha érte jövendő napjaim is
előre megtizedelve, hát megtalált kedves, gyere,
a zimankó görcséből feloldozlak, ökleidet
kinyitja egyetlen csókom, virul a teljes világ,
ahol csak erek beszélnek s boldogul minden vércsepp,
ahol riadalom nincs, de bölcső a szerelem álma,
álljunk ki az arany szélcsendbe a nagy víz fölé,
hallgatag tükre fölé a tömör virágszobroknak,
ahol szétsugarazva megkettőzi magát a gyönyör,
zajtalan fejreáll előtted, mókáz a boldog tavasz,
te is fordítva látszol, szoknyácska, benne combok,
itt magasság, mélység nekem töretlen azonosul
s tükréből tűzzel igéz domború gyönyörüség!
. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
