NAPLÓK: Nyakas Legutóbbi olvasó: 2025-06-18 22:35 Összes olvasás: 2360| 17. | [tulajdonos]: Porba firkált versek | 2025-06-18 18:28 | A NAGY ÖTLET
A szomszédom a suszter,
Egy agyafúrt kis ember,
Azt mondta tegnap reggel,
Hogy a cipőm talpára,
Majd egy smirglit ragaszt fel,
Hogy a járdát koptassa,
És ne kopjon a talpa.
Így az sosem megy tönkre.
Kiírta ajtajára:
„ITT TALPALÁS ÖRÖKRE”
Én lopva ezt alája:
„ÍME, A SZAKMA ÖKRE”
| |
| 16. | [tulajdonos]: Porba firkált versek | 2025-05-19 12:17 | TALPNYALÓ INDULÓ
Lecserélték a régi talpat,
Holnaptól új talpat nyalunk,
Új bőrt simítnak majd az ajkak,
Új talp alá hajtjuk nyakunk.
Utáltuk azt a régi talpat,
Dicsértük mégis jó ízét,
Irigyeltük ki többet nyalhat,
Csodáltuk bütykét: Ó, be szép!
De holnaptól pökünk reája,
Nagyot nyelünk, és mást nyalunk,
Hisz új talp lépett a nyomába,
Hát az előtt hajbókolunk.
Bár ez a talp még undorítóbb,
De mit tegyünk, ez jut nekünk,
Mi gerinctelen csúszók-mászók,
Mi csak nyalunk, aztán nyelünk.
Ezek csak pünkösdi királyok,
Jönnek, mennek, mi maradunk,
Mert ha kell, nem csak talpat nyalunk,
Mi örökkévalók vagyunk.
Kicserélik a régi talpat?
Újnak dicsérjük friss izét!
Kiszolgálunk minden hatalmat.
Megszoktuk, most már semmiség. | |
| 15. | [tulajdonos]: Porba firkált versek | 2025-04-25 18:39 | ÍGY…
Így hetven felett
nők után már nem futok
hegynek felfelé
| |
| 14. | [tulajdonos]: Porba firkált versek | 2025-04-14 12:20 | EGÉRMESE
Egy nagyravágyó, hencegő egérke,
Dicsekedett,
Hogy Ő bizony egy patkány,
Csak épp apró a termete,
De ember is akad olyan, ki törpe.
Bár picinyke volt, játszotta a nagyot:
Hetvenkedett, ripacskodott,
Hőbörgött, hősködött,
Mindenbe belecincogott,
Minden mocsokba bedugta az orrát.
Addig-addig lengette fenn a farkát,
Míg egyszer aztán
Szegénynek szörnyű vége lett:
Nem egérfogóban nyúlt ki
Egy jó szagú szalonnán,
Úgy múlt ki,
Mint egy patkány:
A rakás gané közepén,
Egy szívlapáttal vágták jól pofán. | |
| 13. | [tulajdonos]: porba firkált versek | 2025-03-29 12:24 | KROKO-DILI
A krokodil veszélyes nagyon szeszélyes
Úszik a Nílusban sajátos stílusban
Lehet farkaséhes vagy akár jóllakott
Felborít ha meglát egy teli csónakot
Éles foga csattog a farkával csapkod
Ide csap oda csap egyet mást agyoncsap
Majd egy ültő avagy egy álltó helyébe’
Bekap egy bébi vízilovat ebédre
Esetleg meglát egy ácsorgó gazellát
Megeszi desszertnek az óvatlan bambát
Egy suta antilop ha arra kódorog
Akkor e dög gyomra két napig nem korog
És nem okos az az egyiptomi lakos
Ki a krokodillal egy vízben lábat mos
Mert e fránya féreg hipp-hopp oda harap
És a szegény arab lábak nélkül marad
Nem segíthet rajta Mohamed se Allah
Ha a kis krokodil a tojásból kikel
Falánk apja elől annak is futni kell
Bizony csak néhányan érik el a vizet
Amelyik lassan fut többnyire ráfizet
Csak a leggyorsabbra nem számolnak tízet
A folyót átússza s a napot megússza
Így aztán felette eljár majd az idő
Mire megöregszik s feje lágya benő
A sok zabálástól jó hosszúra megnő
Hosszasan célozva épp szeme közé lő
Hogyha észreveszi egy arab vadorzó
Lesz belőle torzó nagy keselyű-korzó
A hűlő hüllőnek a lenyúzott bőre
Cserző kádba kerül krómos feredőbe
Így juthat külföldre egy előkelőre
Lesz belőle kabát lesz belőle cipő
Mit a sanzelizén hord egy párizsi nő
Csak a hüllő hulla marad Egyiptomba’
Csupasz véres teste pucér facér pöre
Kukac hangya banda sok apró bendője
Lesz az ördögi dög nyüzsgő temetője
Senki se ont érte egy krokodilkönnyet
Így írják ezt róla komoly tudós könyvek
Onnan ferdítette mindezt Valyon László
No de most már elég legyen ez a zárszó
| |
| 12. | [tulajdonos]: Porba firkált versek | 2025-03-16 12:50 | PECÁS HALÁL
Egy pecás egyszer fogyókúrába fogott.
Csak halat eszik eztán, így fogadkozott,
És csupán olyat, mit saját maga fogott.
Fejfájára írva most nincsen semmi más:
„NEM VOLT KAPÁS“ | |
| 11. | [tulajdonos]: Porba firkált versek | 2025-02-17 12:23 | TÜNEMÉNYES SÜTEMÉNYES
Édes mézes krémes
Tökös mákos rétes
Foszlós túrós béles
Mákos édes béles
Túrós tökös krémes
Mézes foszlós rétes
Rétes édes túrós
Krémes mézes mákos
Béles tökös foszlós
Mákos túrós mézes
Foszlós tökös édes
Krémes rétes béles
Rémes! | |
| 10. | [tulajdonos]: Porba firkált versek | 2025-01-26 12:10 | AHOGY VÉNÜLÖK
Naponta búcsút intek
Pusztuló agysejtjeimnek | |
| 9. | [tulajdonos]: Porba firkált versek | 2025-01-16 13:55 | ADOMA
Ruha teszi az embert? Avagy nem?
Vadul vitatkozott a társaság.
Pro és kontra szóltak az érvek,
És jöttek a példák.
Míg néhány vehemens
Már-már az asztalra csapott,
Kis híján hajba kapott,
A dadogós Attila csak ült,
Mint szfinx, és hallgatott.
Végül mégis Ő zárta le a vitát,
Mikor fapofával, nagy nehezen,
Kinyögte a szentenciát:
-Én a-a-amondó va-va-vagyok,
de e-egy me- me –meztelen nő
tö-tö-többet ér, mi-mint a
ró-ró-római pá-pá-pápa,
a-a legszebb mi-mi-miseruhába. | |
| 8. | [tulajdonos]: Porba firkált versek | 2024-12-14 15:34 | ROSSZ TRÉFA
Haibun paródia
A zuhanyrózsa
Nem hervad nem hullik el
Öntözni sem kell
A kedvesem kedvenc virága a vörös rózsa. Tavaly együtt, kettesben ünnepeltük a születésnapját. Vacsorára hívott, és tudtam, ki akar tenni magáért. Még friss volt a kapcsolatunk, és a határokat óvatosan keresve közeledtünk egymáshoz. Kellemes estére számítottam, és ezt követően hasonlóan szép éjszakát reméltem. Mégis belém bújt a kisördög, és ha az belém bújik ritkán tudok ellenállni a kísértésnek.
Kitaláltam, hogy megtréfálom.
Tegyem? Ne tegyem? Vacilláltam, de hát a kisördög…
Estefelé a megbeszélt időben érkeztem, hogy a vacsora a legjobb állapotában kerülhessen asztalra. Kiöltöztem. Még nyakkendőt is kötöttem. Egy üveg finom vörösbort, és egy nagy csokor vörös rózsát vittem. A csokrot a folyosón a fal mellett a földre tettem, úgy hogy ne vegye észre, amikor beereszt. A konyhából kötényben szaladt ajtót nyitni, de a kötény alatt már rajta volt az alkalomhoz illő ruha. Frizura, smink rendben, a bizsuk is felrakva. Csinos volt. Mint mindig.
Átadtam a bort, aztán rövid köszöntő versikét, egy haikut, mondtam:
A zuhanyrózsa
Nem hervad nem hullik el
Öntözni sem kell
Aztán a kabátom alól átnyújtottam neki egy csillogó, villogó, nikkelezett zuhanyrózsát.
Láttam, hogy megdöbbent. Szemében megjelent egy könnycsepp, és a konyhába rohant mintha valamit sürgősen ki kellene kapnia a sütőből.
Ó én...- és itt valami nagyon csúnyát gondoltam magamról.
Gyorsan kiléptem a folyosóra a rózsákért, és a konyhában térdre ereszkedve nyújtottam át neki. Kirobbant belőle a zokogás, én meg a szemét csókolgatva, bocsánatért könyörögve itattam fel a könnyeit.
Mit is mondhatnék? A vacsora pompás volt, a vörösbor kiváló, az éjszaka meg feledhetetlen.
A zuhanyrózsa azóta is ott áll a TV tetején egy kristályvázában. Nem hervad., nem hullik...
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
