NAPLÓK: Nyakas Legutóbbi olvasó: 2026-05-24 13:42 Összes olvasás: 6471| 21. | [tulajdonos]: porba firkált verek | 2025-07-29 20:22 | Írtam hozzá még egy negyediket is.
A KIS TUDÁST ELTITKOLNI NEM LEHET
Ebben a negyedik történetben egyetlen illetlen szó sem lesz
Jutkát is az egyik vakációs munkavállalásomkor a gyárban ismertem meg. Akkor már egyetemista voltam, másod vagy harmadéves lehettem. Jutka a gimnázium harmadik osztályát végezte volna el, ha nem buktatták volna meg matekból. Várta az augusztus végi pótvizsga. Az egy hónapos nyári munkát a szülei szervezték meg neki büntetésül: „Hadd tanulja meg a gyerek, milyen nehéz a munkásélet.“Mivel lány volt, velem együtt irodában kapott feladatot, valami adminisztrációt.
Persze beszélgettünk, s hamar megtudtam a matematikával történt összetűzését. Csodálkoztam, mert az egyéniségétől valahogy idegen volt ez a történet. Kimondottan kis okoska volt, nem vallott rá, és látszott, hogy nem tudja kezelni ezt a problémát, fogalma sincs hogy kezdjen neki a pótvizsgára való félkészülésnek.
Megsajnáltam,. Másrészt vonzott a lehetőség, hogy egy kis extra zsebpénzre tegyek szert. Ki is próbáltam, hogy fogadóképes-e az okításra
-Jutka, -mondtam neki egy nap -ha akarod segítek felkészülni a pótvizsgára. Végzek itt a munkával, és augusztusra visszajövök a bolgár tengerpartról. Három hét alatt méltányos órabérért átveszem veled az anyagot, garanciával. Ha megbuksz a pótvizsgán nem kel kifizetni a tandíjat. A hét négy napján délutánonként elmegyek hozzátok, két órát foglalkozom veled, és minden napra, délelőttre, és a hét másik három napjára példákat adok amiket meg kell oldanod. Jól gondold meg, hogy hajlandó vagy -e nekilátni, mert utálok feleslegesen dolgozni. Beszéld meg a szüleiddel is, hogy vállalják-e.
Másnap mosolyogva közölte, hogy a szülei elfogadták az ajánlatomat, és megígérte, hogy szót fogad nekem, és fel akar készülni.
Minden a terveim szerint történt, Jutka csont nélkül levizsgázott, nem is elégségest, de közepes jegyet kapott. Végül is a jeles azért túlzás lett volna. A szülei megköszönték a fáradozásomat, és megkértek, hogy foglalkozzak további is a lányukkal, készítsem fel az érettségire. Elvállaltam. Hetente kétszer egy órát foglalkoztam vele, sőt egy osztálytárs barátnője is csatlakozott a tanórákhoz.
Rövid idő múlva mindketten az osztályuk matematikus krémjéhez zárkóztak fel, feleletek, dolgozatok csupa négyes, jeles. Egyébként az osztály nem túl jó átlagot mutatott fel a matematika tantárgyból. Megállapítottam, hogy a tanáruk ejnye-bejnye, nem valami kiváló pedagógus volt. Rosszak voltak a módszerei, motiválni sem tudott.
A lányokat mind félévkor, mind év végén, a szerzett jegyeik ellenére , a biztonság kedvéért, közepes osztályzattal értékelte.
Elérkeztünk az írásbeli érettségikig. Mindkét lány hibátlan dolgozatot írt, csak jeles érdemjegyet lehetett a lap aljára írni.
Jutka sírva közölte velem az örömhírt, Kétségbe volt esve.
Az előírás ugyanis az volt, hogy akiknek az írásbeli osztályzata kettővel jobb lett mint az év végi bizonyítvány érdemjegye, azoknak külön bizottság előtt szigorított szóbeli értségit kellett tenni.
Hiába mondtam Jutkának, hogy ne féljen, megbuktatni már nem fogják, legrosszabb esetben hármast kaphat, nem tudtam megvigasztalni.
-Jutka -mondtam neki -mért nem tettél abba az írásbelibe néhány apró hibát, ha már ennyire félsz a szigorítottól?
Laci -mondta könnyek között -az embernek van az a kis tudása, hát hogy tudná azt eltitkolni. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
