DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2834 szerző 38164 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

V. Szabó Mátyás: Feleselés (2022)
Vasi Ferenc Zoltán: Kifehérült száj
Vezsenyi Ildikó: Gáz
Misinszki Hanna: Hol a helye?
Valyon László: Számadás
Csapó Angéla: Váltó
Gyurcsi - Zalán György: csak egy kép miatt
Miskolczi B. László: Egy kis vers
Kosztolányi Mária: Cigány Kató ( változat)
Bara Anna: Téveszme
FRISS FÓRUMOK

Wesztl Miklós 9 órája
Szilágyi Erzsébet 19 órája
Ötvös Németh Edit 23 órája
Bátai Tibor 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Filip Tamás 2 napja
Zsolt Szakállas 2 napja
Vajdics Anikó 3 napja
Gyors & Gyilkos 3 napja
Albert Zsolt 3 napja
Tóth János Janus 4 napja
Nagyító 4 napja
DOKK_FAQ 5 napja
V. Szabó Mátyás 6 napja
Kiss-Teleki Rita 6 napja
Bara Anna 7 napja
Pálóczi Antal 7 napja
Pataki Lili 7 napja
Gyurcsi - Zalán György 8 napja
Vasi Ferenc Zoltán 8 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 1 órája
történések 18 órája
Sáfély 19 órája
A vádlottak padján 22 órája
Ötvös Németh Edit naplója 23 órája
nélküled 1 napja
az univerzum szélén 2 napja
Hamis 3 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 3 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 3 napja
DOKK estek 3 napja
Játék backstage 6 napja
Bara 8 napja
Fészek 13 napja
ELKÉPZELHETŐ 14 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Pssz!Ich-ézis
Legutóbbi olvasó: 2022-12-06 01:52 Összes olvasás: 8106

Korábbi hozzászólások:  
38. [tulajdonos]: .......2022-04-19 22:51
Provincia

I.

fej, két arccal:
egy élő janus-szobrocskát nemzettél,
de átkainknak
nem lesz örököse és e kecsesség
amellyel nem voltam
tovább
nem örökíthető
mindig is tudtam - mindig is tudtad

de a szentek is
fel akarnak bomlani és nem tudnak
a szentek
múló testemért sóvárognak
a szentek
mind engem irigyelnek majd
és én (fertőzött majom) azon
tűnődöm épp
milyen ízű leszek majd a földnek,
amely - itt, a ház körül - megtelt már agyaggal egészen

és olyannyira, hogy hiába
is hordtam rá temérdek
komposztot (érettet), zaccot (a nitrogén végett)
perlitet és verejtéket, hiába forgattam, válogattam

éppoly terméketlen maradt

,,Elhagylak hát én is!" mondtam
és ettől kezdve
kerültem a kert ezen sarkát - csendesen nyüszített, de én
rá se bírtam nézni, több, mint egy évig

azután tavasszal
kipucolták idegen kertészek,
somolyogtak csak utánam szépen és félreálltak tisztelettel amikor
a kapuig vezető lépcsőn
csak ennyit szóltam menekülve-
suhantamban: "vigyáztam uraim" - mert igen nagy zajjal voltak ők is és bennem ekkor
végletemekigʼ fokozódott a lárma

II.

egy esős napon
nyájas hangon a macskát hívtam
és kereső tekintetem
önnön képzeteimbe botlott:

három hagymasor is
feszül ott az égnek és bokrosodik a petrezselyem

most aztán jöhetnek a barbárok! - gondoltam civilizáltan,
mint földbirtokos nagyhatalom
de végülis
így szóltam javaimhoz:
,,általam vagytok,
de nem nekem"

az állat
a szemével gondolkodik, többnyire és ekkor
szén-dioxiddal telt vért
működtet magában és a máj
amíg szolgál, amíg él
mindig szomorú

Olvasói hozzászólások nélkül
37. ...: ...2022-04-03 02:30
'és a máj, amíg szolgál, amíg él
mindig szomorú

36. [tulajdonos]: 2022 04 03 2022-04-03 02:25


fej, két arccal
egy élő janus-szobrocskát nemzettél
de meghalok - ezt az egyet nem vehetik el tőlem - és átkainknak
nem lesz örököse, e kecsesség, amellyel nem voltam
tovább nem örökíthető, egy kihalásra ítélt vérvonal
voltunk, mindig is tudtam
mindig-is tudtad

de a szentek
is fel akarnak bomlani és nem tudnak,
a szentek
mind engem irigyelnek majd
a szentek
múló testemért sóvárognak
és én - fertőzött majom - elképzelem, milyen ízű
lehetek a földnek

az állat
a szemével gondolkodik, többnyire és ekkor
szén-dioxiddal telt vért
működtet magában



35. [tulajdonos]: .......2022-02-03 21:56
az őrület margóját írom - milyen színnel?- kérditek,
hát bíborban, gyalog, mondom, ki a keresztségben
azt a bizonyos nevet, mert ünneplőt öltenék a gyászhoz

az őrület margóját írom - most ne zavarjatok máskor
is elvétettem már miattatok, hányszor, hányszor raktam
ki magam ugyanígy és mindig máshogy, zálogot véve

zálogul véve magát a világot, hát várhatsz világ
te jéggé dermedt, zubogó patak én meg nem váltalak
én csordultig veled, ki engemet fakad

te szeplőtelen tömeg, torkomig magam,
illanó tavasz, had lássalak, te méhemből élet
éltemre halál

pengékből fészket hogyan is rakhatnál

34. [tulajdonos]: .......2022-02-03 11:26
Vajon meddig lehet így életben maradni, puszta hüvelyeként mindannak, ami valaha
voltam? De nem igaz, a semmi, mert ennek a semminek, ennek az ürességnek az érzete, ami van.
És ez kérem szépen - valami. Még élek. Hisz annyi mindennek a hiányát érzem

33. [tulajdonos]: 2021 03 272021-03-27 12:23
Olvasom a verseimet, naplójegyzeteimet, ezeket
az önzésből született zugfirkálmányokat.
Mindenféle kérkedéstől mentesen, választ sem várva
magamtól már csak annyit, ha kérdezek:
miféle esztétika díszeleghet e (-már-ha)költészeten, ami
a hanyatlás gallérján fodrozódik?

Jaj, ti nálamnál asszonyabbak, szüljetek hőst, ki a haldokló nimfákat pelenkázza.

Egyedül betegségtudatom az, ami a tömegből kiemelhet - ezért
megválni attól képtelen vagyok.

Guy de Maupassant: Egy őrült levele- a legfőbb, amit
valaha olvastam. De minden, amit teszek, reménytelen,

akár
a cselekvésen való gondolkozás. Az önmegtagadás szenvedélye, főben járó bűnöm
mert elhiteti velem, hogy nagy dolgokat viszek végbe, miközben körülzár
magammal, hová belépni nem merek. Ezek a sorok, nem enyémek, kába életem koloncai.
Enyém csak az, amit születésem pillanatától fogva láthatatlanul magammal hurcolok,
karnyújtásnyira mögöttem, a belőlem kunkorodó megváltó halál.
Csak remélhetem, hogy mind, akit ezzel felzaklatok megbocsát valaha, amiért
ilyen felelőtlenül közzéteszem gondolataimat.

32. [tulajdonos]: 11. 012020-11-01 12:28
Már hozzád írom a naplómat - vagyis ezt a ki tudja mit - és ez
valószínűleg egészségtelen, bár nem ez lesz a legsúlyosabb
vonásom. Azzal az elképzeléssel ámítom magam, hogy így majd
megfogalmazódik bennem a levél tartalma, melyet a cuccaid közé
tervezek rejteni, és mindezt egyfajta gyakorlattá avanzsálom,
de a következő pillanatban már nem akarok neked levelet írni.
A következő pillanatban már buta, lóvátett bohócnak érzem magam,
amiért itt tartózkodom ennek az egésznek a posványában,
hogy dagonyázom a múltban, ismét, mert én mindig vissza akarok fordulni,
akkor is, ha már nincs hova, egyszerűen meg akarok szabadulni magamtól,
egyszerűen csak bele akarok hullani valakinek a karjaiba, mint valami
száraz virág. Nem volt érdekes csak amikor vittél, vagy öleltél.
Egyébként képzavar, ármány, meg botránkozás. És mégis visítani tudnék
hogy nem vagy. Reggelre mindig kipihenlek, aztán
estére marad a visíthatnék, a révület, a semmi. Törött whiskys poharakat
látok magam előtt és úgy érzem ez jó, bár sohasem szerettem a whiskyit.
Erjedt, szilva ízű nyárutó ez inkább, szép emlék lesz majd, azt hiszem,
igen, most azt hiszem, jobb volna nem bolygatni az egészet, de azon kapom
magam, hogy rávetülnék és megerőszakolnám, mert többet akarok belőle,
mint amennyit adni akar, vagy épp adni tud csak mert tudnám szeretni,
de nem is férek meg vele. Nem látom magam benne, és mégis, mi az ami
nekem ebből ennyire hiányzik? Pusztán a lehetőség, hogy összeforrhatok
valakivel, hogy egész lehetnék, mert ez a csonkítottság elviselhetetlen.
És toldozgatnám, foltozgatnám magam valamivel, ami pedig nem eredeti tagom,
nem is igazán felel meg textúrámnak, méreteimnek, mintha
egy olyan szervvel akarnék tovább élni, ami pedig rossz immunreakciót vált ki.
Az a helyzet, hogy szörnyen magányos vagyok. Akár boldog is lehetnék.
Jól nézek ki, fiatal vagyok, csak hát cseppet sem hétköznapi. És ráadásul válogatok.
Különc festő barátom mondta, már régebben, ne válogassak, mert egedül maradok,
nameg fogjam vissza a csípős nyelvemet. Ezzel az a probléma, hogy akkor nem én
lelek társra, hanem az a simulékony megalkuvó luvnya, aki helyettem kerítget.
Inkább vonyítok a holdra.
Szerettem volna, ha mindez legalább nem ilyen sután ért volna véget, és
leginkább persze azt szerettem volna, ha megvalósul, és mondjuk az az érzés,
ami a pincében megjelent bennem, amikor átöleltél, állandó érzelmi komforttá válik.
Persze így is szép érzéseket kaptam tőled, éltem meg általad, és ezt nagyon köszönöm.
Valóban, csak annyit kellett volna elmondanom, hogy ezt érzem, hogy nagyon szeretlek,
hogy jó volt a karjaidban, boldog voltam ha vittél, ha öleltél. De az egész mégis olyan,
mintha egy olyan szervvel kellene együtt élnem, amit kölök a testem. Pontosabban a pszichém
egy része, hogyis mondhatnám, hogy megértsd...ami a külvilágnak vagy azt én nem tudom elfogadni.
Azt ahogyan nekem voltál, azt nagyon szeretem, és bennem lesz mindig. Te biztosan nem is tudod,
mennyit alkudoztam magamban, ha egyáltalán érdemes róla tudnod,) hogy hogyan lehetne ezt mégis,
mondjuk nem így fejest ugorva az egészbe, hanem szépen lassan, elölről, csendesen,
hogy senki se tudna róla pl..effélék, de közben láttam, napról napra, ahogyan
te is elengedsz szépen csendben, és úgy hiszem, ez mindent elmond erről, amit tudnom érdemes.
De én egy más természetű lény vagyok, nekem sokszor ellentmondásos a viselkedésem, jól tudom,
ezért azt szerettem volna, ha tudod, hogy nincs bennem harag és hogy szeretlek,

"Te persze még csak nem is sejtetted, de ebben én vagyok a hibás. Különben nem is fontos.
Te azonban éppen olyan ostoba voltál, mint én. Próbálj meg boldog lenni."

31. [tulajdonos]: 10 302020-10-30 17:06
Csak az emlékezhet, ami külön való. Az emlékezet
a csonkítotthoz szól, soha máshoz, mert
az egy még nem emlékezik. Nincs mire. Nincs
története. Története csak annak van, aki lemaradt.
És minél inkább emlékezik, annál inkább fél,
és csak az fél, aki emlékezik. Aki nem emlékezik,
nem fél, ugyanis nincs mitől. Mind jobban emlékező,
annál nagyobb benne a félelem, annál különvalóbb.
Annál cselekvőbb. Természete széttartó és sajátos.
Dinamikus.

Engem a rendezetlenség elve hajt, és nem érdekel
semmi. Káoszban éltem mindig és káosz rendez majd el
Nem félek, csak a fodrászoktól, álmomban, akik hatalmas
fekete műanyagfogakkal közelítenek és csattogós fém ollókkal
hadonásznak fejem felett, és lakberendezőktől, akik
praktikus megoldásaikkal szétdúlják otthonainkat, a kutatóktól
és a könyvelőktől, akik felszámolják az életünket.
De szeretek álmodni, átkúszni az érzékelés határai felett
és remegő lábakkal, révülten térdepelni magam előtt.
Látni.

Jól élek, különben és panaszra egyáltalán nincs okom,
halálomat is meg fogom érteni. Még csak az sem emlékezetes
a magamfajta átutazó kő számára, kit irdatlan különcségével
áthajítottak más életeken, megtörve történetük varázsát,
botrányt hagyva magam után mindenütt, ahol még csak ott sem voltam
sohasem. Csak a játszó ember szabad. Irigylem
a színészeket és színésznőket, mert legalábbis életük egyik felében
szabadok, de minden esetre nagy esélyjel szabadabbak, mint
mások, mint valamennyien, akik legtöbbször
megjátszuk, hogy nem játszuk.

Szép csak az érdektelen: a madár, a folyó,
a lombfélénk fellegek - minden igaz okból létező
céltalan dolgok - és a szerelem, amely még nem emlékszik
halálára.

30. [tulajdonos]: 10 252020-10-25 21:19
Neked a legjobb. Csak a kèpzeletemben lètezel, megközelìthetetlen vagy, tehàt sèrtetlen, mi több, sèrthetetlen. A nemessèg làtszata mind a tièd, ahogy a megvalòsìtatlansàg tejfehèr ūdvössège, az èrinthetetlensèg patyolat kelyhe bölcsõd, ès ezernyi halàlod lehet is - mind hiàba, būntõl sorvad ès kèklik az az egy, ki bennem tèged felidèz. Hiàba, isteni teljessèg, ördögi furfang, emberi lelemèny, minden, mi körūlhatàrolhatò, elkàrhozik a magamfajta szèpsèg rejtett odvaiban, elsòhajthatatlan igazsàgok közt rothadsz zàrt, forrò torkomban, hiàba-valò nemlèted kegyelemèrt üvöltõ, testetlen szò szikkadt, fagyos holdfènyt szopkodò ajkamon, romolj, romolj meg hàt vègleg, erjesztett-szilva ízeddel, teleddel

szeress de takarodj, takarodj messze tõlem el te lehetetlen, forrò hùsba fagyott àrny
mert nem vagy, àltalam lèteztèl ès belõlem kifogyott minden felvehetõ lèlegzeted, napfènyt nyelek, napfènyt virradattòl alkonyatig ès szivàrvànyt köpök belõled hogy csodàlkozzèk rajtad a magàbòl kitekeredetten bambulò, huzatfülű, elfehèredett vilàg

Neked a legjobb, mert nem vagy
mert àrnyèkod sincs ès tarisznyàd is èn cipelem , jobb volna
nem tudni ròlad,
jobb volna
ha èn lennèk neked
ha nem lennèk
ha valahány eltévedt magod közt fagynék saját
érted forrongó hasamon

29. [tulajdonos]: 10 172020-10-17 15:52
"szeretek vágyódni
felmászni hang és szín korlátaira
tátott számba gyűjteni
a fagyott illatot

szeretem magányom
mi magasabban függ
az égboltot
ölelő fáknál

és szerelmem
ki mezítláb sétál
a havon"

ilyenek járnak a fejemben, hogy anyaszült meztelen, meztéláb, ki vékony, ki vastagabb jégen sétálnak háttal eltűnve végül a setétszürke, itt-ott kékes téli tájban, egyik másiknak van sál a nyakában, esetleg sapka, meghatározhatatlandrapp szinekben, és végül felszívja őket a kép, feloldódnak a festésben, barokk keretek mögül vigyorog a semmi, mintha ott se lettek volna, kiürül a táj, egy üres tájkép marad és én zsebre tett kézzel továbbállok, andalogva, ahogy egyik kompozíciótól a másikig szédeleg az ember, ki az előző percben még valami kivételesen koherens dolog hatása alatt találta magát, és most, gyorsan elfelejti, hogy befogadójává tudjék válni mindarra, ami ezek után következik.
Meg ilyenek

"Istenem könyörülj rajtam
miért is teremtettél az irdatlan sziklák
különcségével

titkaid színültig töltenek
a sóvárgás borává változtatom a vizet
a bort - lángoló vérré"


de tudom nincs értelme az önsanyargatásnak
mert vétkes nem vagyok, csak hát a beteljesületlenség kesersége, az persze munkál, nem igazán tudom koncentrálni a gondolataimat
valahogy mindegyik félrehord, így aztán zenét hallgatok, táncolni kéne, ez is eszembe jut de nem tudok helyet, mondjuk ahol valamiféle megfáradt rockra ittasan el lehetne lötyögni, főleg jelen körülmények között, kizárt ilyesmihez hozzáférjek, szóval
marad egy könnyed kis három órás funtineli mint színdarab, terápia gyanánt avagy helyett.
Ma is láttam őt, persze, próbálok úgy, mint akinek semmise, ugyan, meg se kottyan, hogy persze neki se, andalító színjátszás, véget fog érni ez is, majd ennyi sem marad végül belőle, feloldozás, meghajlás, erre számítok, erre apellálok, azt hiszem pont van ennek a végén, tegnap beszéltünk erről volt némi tiszteletadó üzenetváltás, amelyben miiyyndkettőnk ismételten és végtelenítve kifejtette eddigi magáét, majd közöltem, hogy nem értjük egymást, ezt gondolom, hogy márpedig mindez így nem tart sehova, s minthogy mindez válasz nélkül azóta is, nyilván end és nekem el kell terelnem a gondolataimat. Rendezgethetem a polcot, amit vettem, hordhatom az új cipőmet, falhatom a kultúrát és gyönyörködhetek itt magamban, hogy ejj, de szép vagyok, egy kis Poswiatovska egy kis fű, enni alig, teázom, azért valamennyit és tegnap kifacsartam egy greappet l jóvoltából aki a polc- illetve zárproblémámat megoldotta, összerakott itt nekem mindent, én meg a két kezemet is, hogy van, egy pozitív az ötből, a másik hogy mellékbe segítek majd neki a lakásfelújításban, Vica kiegyensúlyozott, G legalábbis nem kikényszeríteni akarta belőlem mindezt, és ettől egy kicsit megnyugszom
és az is jól esik tulajdonképpen, hogy van időm magamra, ehhez igyekszem hálásan hozzáállni, és végülis sokkal rosszabbul is érhetett volna mindez. A hangulatom persze néha levált, de ha másra gondolok alapvetően rendben vagyok, nem érzem úgy, egyébként hogy maradt volna bennem szál, varratlan.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2022-12-05 23:20   Napló: Hetedíziglen
2022-12-05 22:52   új fórumbejegyzés: Wesztl Miklós
2022-12-05 21:42   új fórumbejegyzés: Wesztl Miklós
2022-12-05 13:52   Napló: történések
2022-12-05 12:35   új fórumbejegyzés: Szilágyi Erzsébet
2022-12-05 12:05   Napló: Sáfély
2022-12-05 11:47   Napló: Sáfély
2022-12-05 11:45   új fórumbejegyzés: Wesztl Miklós
2022-12-05 11:29       ÚJ bírálandokk-VERS: Szilágyi Erzsébet Hajnal
2022-12-05 09:32   Napló: A vádlottak padján