DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2833 szerző 37324 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György
  Gyermekkor, bérház emelet
Új maradandokkok

Ötvös Németh Edit: életösztön
Virág Tamás: nagy költő
Albert Zsolt: Kettőnk szótlansága között
Gyurcsi - Zalán György: 39. heti haikuk (2020.)
Konta Ildikó: talán
Bara Anna: a tetszhalott -
Szokolay Zoltán: Z
Szilasi Katalin: A terítő csíkjai
Bara Anna: a tetszhalott
Szilasi Katalin: Én nem látom...
FRISS FÓRUMOK

Seres Sándor 35 perce
Vajdics Anikó 11 órája
Tálos Barbara 13 órája
Papp Gréta 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Bara Anna 1 napja
Karaffa Gyula 1 napja
Gyors & Gyilkos 1 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Gyurcsi - Zalán György 2 napja
Nagyító 2 napja
Vezsenyi Ildikó 3 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Virág Tamás 5 napja
Ötvös Németh Edit 5 napja
Konta Ildikó 5 napja
Pataki Lili 5 napja
Nyári László 5 napja
Szokolay Zoltán 5 napja
Albert Zsolt 7 napja
FRISS NAPLÓK

 A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 1 órája
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 1 órája
történések 2 órája
Hetedíziglen 3 órája
nélküled 3 órája
Ötvös Németh Edit naplója 8 órája
leállósáv 9 órája
mix 11 órája
EXTITXU-UXTITXE 11 órája
Zúzmara 21 órája
az utolsó alma 1 napja
Játék backstage 1 napja
Szőnyeg 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Seholsincs 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Pssz!Ich-ézis
Legutóbbi olvasó: 2020-10-01 22:51 Összes olvasás: 3802

Korábbi hozzászólások:  
27. [tulajdonos]: 08 122-13-142020-08-15 02:07
A minap vagy ötven oldalt megírtam, amit Vicuska kitörölt. Sebaj. Kezdjük tehát elölről. Azazhoz kezdem én, mivelhogy én az én vagyok és azt hiszem eme legegyszerűbb dologra kell most a legjobban ügyelnem.
Tehát tegnap előtt este, azazhogy szerdán, tizenkettedikén, nem találtam a dokitól hozott triplatengelyes függvényt hordozó papírt, amire a kilengéseimet felvázolandó valamiféle "matematikai virágzatot" rajzolt ami alá aláhúzva felírta a nagy B betűs szót, indokolatlan színpadiassággal. Arra találtam tehát gondolni, nem elhagytam, hanem nem létezik, nem is volt soha effajta papír, s ha volt is, csupán azért kaphattam, hogy végül kiderüljön, csupán diagnózist akarok, melyet betanulhatok, szimulálva az ominózus tünetegyütteseket, lustaságomat és felelőtlenségemet magasztalandó. Nos van papír. S ha J beugrat, hát jól teszi. El is várom tőle. Reggel bosszúsan ébredtem, egy mindenkor alkalmatlan telefonhívásra, emberünk ingatlant vásárolna a címemen, mondja a Telenor tudakozójától van a számom, mondom nem vagyok illetékes én az ügyben, az enyémben meg ő nem, nah megköszöni a kimerítő választ, sértődöttségében, hogy nem kapja meg a tulaj elérhetőőségét - és nekem erre kell kelnem. No mire, ha nincs itt más, de minek is, hisz már attól is zavarodott állapotba kerülök, hogy aznapra egyébként egy pedig szívemnek kedves ismerősömmel beszéltem meg egy Velencei motoros kiruccanást.Elszívok egy cigit, hanglatom merengőre vált, majd hirtelen és várhatólag tovasuhanó impulzivitásomat megülve a következő pillanatban felhívom, miujság őkelmével, mer én mosás-teregetés-vakaródzás, aztán, úgy egy órával későbbre tervezem felszabadulásom, és akkor mivelhogy L a szolgálatos s minthogy őt is erre tájolja dolga, legyen a presszó. Persze, kb egy óra késés, többszöri visszafordulás után, lelkiismeretfurdalás nélkül ott is termek (minthogy előzőleg tükrömként,delikvensünk pancser mód elszalasztotta hasonlóképp az alkalmat), vakaródzás, helyezkedés, erősen szégyenlősködöm, nem tudnám megmondani miért, talán a hely, nos a hely nem a legjobb ötlet. Mindenesetre az élővíz kiváltképp annak bizonyul, váltakozó hőáramlatokat érzek a víz alatt, akár az érzelmeim, pont olyan kiszámíthatatlanul lágyak, csapongók, hűvösek és bizsergetően melegek, kiszámíthatatlan, mégis kellemes közegérzet, hattyúk a parton, kecsesek és mogorvák, kényesek és félelmesek. Hatalmas meglepetésemre élvezem a motorozást. Úgy két hónappal ezelőtt rajtam volt, mint visszatérő görcs a lovagolhatnék, egy más testhez kötve, színbiótaként a sebesség, a tovasuhanó táj, a légtér túlsuhanása, végtére is, hasonlót élek most meg és igazából hálás vagyok ezért az óráért. Bár a nap folyamán végig, mint hogyha távol volnék a dolgoktól, s azok alkalmatlanul igazodnának körém, jórészt zavart érzeteim vannak és hogy nem egészen vagyok jó helyen, mintha folyvást láb alatt volnék valaminek, aminek nem is egészen volnék a látókörében. Itthon aztán locsolás, fügeszedés, rája gondolás. És éppen akkor, pontosan akkor: telefonpittyenés. Különös, nagyon kellemes érzet ez, de nem akarok semmit hozzákötni. Legkevésbé magamat, legkevésbé őt, persze másnap izgatottan ébredek, mint akinek meglepetések rendeltettek, és telve mindenféle köznapi gonddal, de mégis, energiksabban ébredek, mint szoktam. Időben érkezem, tisztán, persze mindenféle hihetetlen szituációk és bosszúságok kísértenek, becsukódó elektromos ajtók, három éve visszatérő vendég vagyok pl a dohányboltban a mellettünk álló téren, és 12 esztendővel túl a korhatáron és mégsem akarnak dohánnyal kiszolgálni, csak mert persze bennfeledem az üzletben az irataimat, míg elugrom, zárt kapukon besurranó vendégek, már reggel, jól csinálom, de legközelebb azt sem szabad hagynom, hogy belül eluraljon a bosszúság, noha kívül megmaradok magamban.
Szétszóródom, kora délutánra, rozmaringtea, nem túl kielégítő és kapkodó táplálkozás, bár a reggeli legalább megvolt. Telt ház négykor, ami elég szokatlan, némileg megpróbáltató, D érkezik, le van rongyolva, tőle nem várhatom, hogy megmentse a helyzetet, így hát kissé ki is merülök, apropó még előtte, délután túlfűtöttséget érzékelek magamon és koncentrációzavart, mégpedig kedélybeli impulzivitásból adódóan. Sok beszéd, szertelen cselekvés, persze, fáradtság a vége. Sovány vigasz nap végén, hogy őkelme újabb találkát kér, bár nem túl koncentrált és pontatlan ez az egész, s ami azt illeti, így utólag magam sem voltam kellően konkrét, már belátom, s hogy adódó alkalommal, ezt is jobban. Persze semmi nincs belőle, nem is tudunk igazán beszélni, a tyúkok ott kapirgálnak, köröznek, meg aztán én se valami következetes és határozott, nem is tudom, mi a fenét akarok én ettől az egésztől, hogy akarhatok e valamit, egyáltalán. Hazajőve körmölök, Vica töröl. Ma bizonytalan derűre ébredés, koordinálatlan lézengés, végül beletörődvén a nihilbe elugrom a piacra, némi olvasgatás, átöltözködés, várakozás után, kajálnom kell rendesen, erre gondolok, meg hogy az én életem éntőlem függ, nem attól, hogy mit várhatok el másoktól, így aztán kissé csalódottan, de mégis, működtetem magamat. Nyomott érzettel érkezem, némi fej, majd gyomorfájás, Dobálózom a rendeléssel, kommunikációs nehézségeket tapasztalok, pontosabban hallom magamat, nem vagyok elég határozott és jobban kell figyelnem, hogy megértsem pontosan, belássam tisztán, ami történik körülöttem, történik velem. Őkelme érkezik, mondja, nem hívtam, nemigen értem, miért kellett volna hívást kezdeményezni, tekintve, hogy ő volt az, aki le volt ma kötve, és annyiban maradtunk, hogy majd beszélünk, ha végzett. Mindegy, elengedem a dolgot, vagyis inkább próbálom csak, mert belül attól még dacos vagyok, és sértett, bár sértettségem valamelyest itt most jogos, azt hiszem, ha nem is felé, de úgy érzem, szerencse, hogy nem is merek én hinni igazán, ezekben az alkalmakban, holott elvileg én volnék az, aki ezidáig nem adta meg a lehetőségét ennek a kapcsolódásnak, most meg mégis úgy érzem, mintha én lennék a felültetett. C-vel, ha dolgozom, mindig adminisztratív nehézségekkel kell szembenéznem, és az ábra gyakran úgy fest, mintha én volnék a süket, a pontatlan,a szerencsétlen, de leginkább, stresszes vagyok, azt hiszem, továbbra is mellette és ezért nem merem bizton állítani, amit erről gyanítok. B nevű tyúk nem tágít, végigstrázsálja a zárást, pár szót beszélünk mégis, ami pont ara elég, hogy a neheztelésem valamelyest alábbhagyjon, nem tudom, igazából, kell-e ez az egész körülményes helyzet nekem.
Mindezt most csak azért is ekként, mivel minden nap 5 dolgot fel kellene jegyeznem, ami pozitív érzelmeket vált ki, napi háromszor ( más más időszakban) leírni az érzelmeimet, hogy mi az, amit jól tettem, mi az, amit legközelebb az eddiginél jobban, és hálát éreznem, azért ami jelenleg... plusz tíz állítás magamról, a következő szerkezettel,

Nos, egyenlőre, ennyi telik tőlem:

Én vagyok az, aki rakoncátlan szépséget lelek a természetben, a fájdalomban, magamban.
Én vagyok az, aki szélsőségek közt élek, sírok és nevetek, nevetek és sírok.
Én vagyok az, aki másokban élek.
De ezek elvont kijelentések tehát inkább
Én vagyok az, aki a kővázákba száműzött, száradó krizantémok szépségét csodálom.
Én vagyok az, aki ámulom az eget a fákkal, aki bámuldozik születésen és elmúláson.
Én vagyok az aki nagy igyekezettel sertepertél dolgai felett és aki elodázza feladatait.
Én vagyok az, aki macskát cirógat
Én vagyok az, aki kikapcsolódást keres eldugott környékbeli tájakon.
Én vagyok az, aki kongó templomok hűvös ürességében keres vígasztalást.
Én vagyok az, aki nyakig forró vízbe merülten piheni ki félelmeit.
Én vagyok az, aki közelebb csalom a férfiakat, kiket aztán ijedtemben, undorral terhes félelemmel eltaszítok.
Én vagyok az, aki a körülöttem élőt elfogadom vagy nem érintem, kikerülöm.
Én vagyok az, aki a gondolataimon gondolkodom.
Én vagyok az, aki oldalazva kikerülöm a szembejövőt, és elsietek mellette.
Én vagyok az, aki magamnál szerencsétlenebbet keresek, hogy pillanatnyi boldogsághoz segítsem.
Én vagyok az, aki durcásan visszautasítom a fizikai segítséget, a lelki támogatást.
Én vagyok az, aki békével megáldott emberek társaságát keresem, hogy tanulhassak tőlük.
Én vagyok az, aki rakoncátlan és alternatív művészeti alkotásokat élvez és gyönyörködik azokban.
Én vagyok az, aki pszichedelikumokkal vígasztalódom.
Én vagyok az, aki a környezetéből kinyert felesleges párával konyhakertet öntöz.
Én vagyok az, aki magasztos gondolatokat dédelgetek de nem cselekszem.
Én vagyok az, aki kedvességemmel kompenzálom hiányosságaim.
Én vagyok az, aki cifra lelkiségem bújdosva cipelem
Én vagyok az, aki másokért imádkozom, magamnak peidg kegyelmet kérek
Én vagyok az aki mindezen bűnöket másoknak megbocsájtom.

na majd holnaptól, persze ezt is jobban....

26. [tulajdonos]: 08 112020-08-11 12:12
A terapeutám szerint egy kaméleon vagyok, folyamatosan pásztázom a környezetem érzelmi reakcióit, rezdüléseit (ami egy nagyon jó képesség, teszi hozzá) és ahhoz igazodom, nincs valódi, saját értékrendem, ezért a mindig épp jelenlévőjéhez igazodom, amit akár egy szenzor, lekövetek. Ez a mai legfőbb megállapítás, tanulság, ha úgy tetszik, amit érdemes lesz figyelemben tartani, annál is inkább, mert :,, Megőrülnék ha nem láthatnám mindig új és új aspektusokon keresztül a valóságot. Lelkem folyton-
folyvást átöltözködik, minden kilincs előtt, minden kilincs mögött....A másokban való megmerítkezés valamint a megmaradás viszonya, magamban örökös libikóka, a megzavart ritmusú kaméleon effektusa. (tényleg, a kaméleon, azt hogy szerettem)."
így én
,, Tudod ki vagy? Egy kaméleon. Te egy kaméleon vagy."
így meg ő


Reggel, bár fel tudtam kelni, mert egy hete készültem ezen dologra, így hát egy hosszúnap után azért csak sikerültreggel hét előtt
kikecmeregni, nyilván, kapkodva indultam, de 10 percel előbb ott voltam mégis, tíz perc elteltével folyt a könnyem, és kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is A Szaturnusz 29 éves ciklusára gondolok, valamiért mindíg ez van előttem, és most befordult és ott van pályájának azon fázisát járja, mint amikor elkezdődött a létem, amikor a megnyilvánlt világban megjelentem.
Mindig féltem ezt az időszakot, valójában, titkos gyanakvással számon tartottam mindig is, azt, amiről nem tudok és mégis, ami még csak most következik és legföljebb sejthetem.
Tehát emberünk meglepő módon olybá tűnik valóban beteljesítheti rajtam az elvártakat, már az első alkalommal rá tudott mtatni egynehány dologra, amiről én mindig elfordítom a tekintetem, és ez persze jó, és némi kínos tapogatódzás és körbejárás-próbálkozás
útján csak-sak rámakad, és persze amiket megállapít abban nagyrészt igazat adhatok, ámbátor bizonnyal nincs épp könnyű helyzetben, ez látszik, nem rajta, hanem a helyzeten, amit egyébként mondhatni vállal is. Azt mondja erős mániás tünetek mutatkoznak a kommunikációmban, mindenirányú csapongás van jelen, önmagamtól való eltávolodással, folyamatos elvonatkoztatást teszek, magammal, de végtére is mindennel kapcsolatban, nem tudom nyomon követni a saját érzelmeimet, pontosabban keresztkérdéseire válaszolgatván nehezen tudom meghatározni a bennem átsuhanó hangulatokat, érzéseket, benyomásokat (ezt már én mondom, ő meg csak próbál rávezetni, legyek tisztában az érzéseimmel) Egyébként amikor egyfajta megkönnyebbülést éreztem, mert szembesített vele, hogy nem tudok szeretni, mert nem is volt kitől eltanulnom ezt az érzelmet, és hogy nem vagyok képes az önmagamban való megmaradásra (ő itt valahogy másképp fogalmaz), és hogy irodalmiasan fogalmazok, olyan kifejezéseket használok, melyeket a köznyelvben nem szokás, egyfajta eszközként használva, csillogtatva az intelligenciám, mintha ettől várnám, hogy elfogadjanak, mémi ijedség utáni megkönnyebbülést érzek és pillanatnyi tanácstalanságot, meg tudomásul vétel munkál bennem leginkább, amelyben nincs konkrét érzés, mert még nem érzek ezzel kapcsolatban az említetteken kívül semmi egyebet, minthogy ez van, szóval ő ekkor ürességet, azt mondja Ürességet lát a tekintetemben, azt látja, hogy ürességet érzek, de hát, mi mást is érezhetnék, gondolom, itt még nem sejtem, hogy miért lényeges e megállapítás, de rajta viszont érzem, hogy ez valamiféle fogódzó most a számára, valami igen konkrét, amit már legalább egy órája keres, de nem igazán talál Tehát ettől a ponttól már úgy keres, hogy nagyjából sejti, merre kell keresgéljen, fel is vázolja papíron, különféle, egymást keresztező tengelyek mentén a lehetséges kilengések irányát, és noha ez még nem diagnózis, a papír aljára, mint következtetést, odaírja, aláhúzva: Borderline
Azt mondja, rajzolni kéne, meg tesztet tölteni kb két és fél óra, következő körben, de ő most elmegy hátom hétre, és annak nyomán, bár nem kíván beskatulyázni, kaphat a dolog egy irányt, ami mentén az analízist el lehet kezdeni Döntsem el, hogy akarom-e, ad egynehány házi feladatot, amik jórészt önmagam tudatos megfigyelésére vonatkoznak, kér tíz állítást, az vagyok aki:....szerkezettel, hasonlók, kérdem milyen anyagi vonzata lesz mindennek, és itt erőst meglepődöm, mert nem kér semmit, bár T mondta, hogy az (öreg)fickó leginkább szakmai kihívást keres, de nem státusz, ill elismerésorientált, minden megvolt már,
és esetemben én is látom, hogy találgat, igazából, bár nagyon korrektül teszi mindezt magában, és ha valami tuti nyomra akad, akkor azt felmtatja, szerintem érdekesnek találja a leendő kórképet, valahogy ez az érzésem, és gondoltam, hogy nem kíván tőlem sokat, de hogy csokoládéér dolgozzon, megkínál, mutatja, az egyik előző páciense ezzel fizetett, nos itt megjelenik bennem a tisztelet a fickó felé, és azt hiszem bele fogok vágni a dologba, mindenesetre a házifeladataimat igyekszem majd elvégezni, aztán meglátjuk. Itt most megállapítom, hogy a felmérő-terápiám utólagos megélése, feldolgozása már megint valaki másról szól(t, idáig, khm), nevezetesen a terapeutáról. Merthogy róla "beszélek", már megint, mondaná, nem pedig magamról Hogy mi van velem, én , mit érzek? Leginkább össze vagyok zavarodva És fáj a fejem, mintha két ellentétesen egymásnak feszülő gondolat folyamatos feszültsége dolgozna rajtam, úgy értem nem valódi, lekövethető gondolatoké, hanem valami tudattalané, amit folytonosan lenyomva tartok
Látom, ahogy a halántékom szétrobban. Azt hiszem nem ártana aludnom egyet, még mielőtt bemegyek délutánra, C-hez, mert ebből így baj lesz.

Olvasói hozzászólások nélkül
25. V. Anikó: ...2020-08-04 09:51
Vállalom a "kartársnőséget" (jó szó), azzal a megjegyzéssel, hogy az én föveny-mivoltom a szövege(lése)imre vonatkozik. A magánéletben lehet rám építeni. Ha nem is templomot.
A kékszakállú herceg várát Kőmíves Kelemenével ötvözve, talán. (És még sokfélét, ha nem csak a párkapcsolatot nézzük.)

Rendszeresen olvasom ezt a naplót. Befoghatatlan, szomjas vadlovak vágtája a folyóhoz -- ez jut róla eszembe.

24. [tulajdonos]: 08 032020-08-04 00:23
Olyan ez, mint valami groteszk melodráma, melyben úgyis mint alázatos csaplároskisasszony, smint sírva nevető, nevetve síró bohóc végülis várhatóan csont nélkül megváltom majd magam, nagy fájdalmak közepette, persze, de mégiscsak a törés eshetősége nélkül, az örök kirekesztett, ki nagy remények várományosa mindíg, aztán mégsem. Az igazat megvallva, valahol belül mindíg tudom, amit a környezetem csak lassanként, olykor meg-megbotránkozva vesz tdomásul: nem vagyok való, sehova sem vagyok való, magamnak fájok, megváltást színlelve végig, vagy teljesen bolond, vagy kegyelemmel telt egészen.
A szitáció pedig tiszta és egyszerű. A kommunikáció adja a konfliktust. Szégyenletesen amatőr a helyzet lekommunikálása. Adott a probléma, egy stresszes légkör, törtetés, bizonytalanság, nagy elképzelések meghiúsulása, hogy pont annyira nem alappillér számomra a hely, mint amennyire magam sem lennék sarokköve, föveny volnék templomának (ahogyan a kedves kartársnő, V. Anikó is fogalmaz, hasonlóképp) bár nem titkoltam soha. De nem is voltam én képes mégsem végleg hátat fordítani, pedig párszor kitörtem (ott volt a vidéki pályázat, pl). Nos, ami esedékes, annak meg kell történni, de mivel ez egy negatív, ismétlődő mintázat, nem mindegy, hogyan kezelem, élem meg. A mód, ahogyan szakítottunk a helyzettel, amellett, hogy meglehetősen amatőr, mindkét oldalról, zavarunkban kapkodunk és e megkerülhetetlen döntéseink meghozatalának zavarában énképviseletünk martalékává tesszük emberi viszonyainkat. De szép is ez, mondhatom, mindenesetre, hogy a magam részéről a legtöbbet, mi megélhető, a helyzetből kiszabadítsam, felismervén a történések releváns voltát, azaz tisztán látván, hogy ez egy kezdetektől begyűrűsödött blokk, mely, minthogy a megnyilvánult világ természetes állapota az áramlás, pók módjára magam köré szőttem egy újabb helyzetet, amelyben a kirekesztettség érzetét élhetem meg, a sehovasem tartozás mártíromságát, ahol a nem elfogadás a szörnyeteg, s ahogyan nyilván tudat alatt én sem fogadom el a másikat, tükrömként ő is eltaszít engem. Ahogyan apám kitépett anyám karjaiból, és odavetett valakinek, akit anyám helyébe képzelt, s aki, mint meglehet sajnálatraméltó de mégiscsak felesleges zabigyereket kezelt, és aki bennem legnemesb szándékai szerint is csak önnön megdicsőülését láthatta, és élénken élt bennük is a kép, hogy milyenné szeretnének formálni persze a saját érdekemben, mint megmentőim, s amely karikírozás következtében már persze jótékony résztvevője volnék én életüknek, így hálálván meg az irgalmas isten, jótékony, önzetlen cselekvésüket, sok áldozatos szenvedéseik után, de persze nem lettem az a gyerek, mert okos voltam, de az érdeklődésem nem volt kondícionálható, és persze kedves is voltam de makrancos és autonóm, ahogyan a barbár, talált gyerekek, beváltottam végül a baljós előrejelzéseket, s mégoly emelt fővel, hogy távozom, szenvtelen, és méltósággal, ez az, amire vadul reagál a környezetem, és nekem meg kell tanulnom, hogy önös elvárásaik kudarcát élik meg általam, s hogy jómagam, nem vagyok ennek áldozata, sem megidézője, pusztán arcává válok farkasaiknak, hát ne magam büntessem.
Mindezek örömére, mármint hogy élő terápia fonódik, melyben egy berántó tudat alatti blokk teljesedik, és válik újra megélhetővé, elengedhetővé, szakemberhez fordultam végre. Felhívtam a fickót, akit T ajánlott, és kedden reggel megyek.

23. [tulajdonos]: 07 302020-07-31 02:45
Nos- köszönöm szépen. Valójában tényleg én tartozom köszönettel. Mint tudjuk a figyelem energia.

Különös nap:
Reggel felkerekedém (hah na nyilván úgy kb 10 óra tájt, és az is csoda, mert
az energiaszintem eléggé lenullázta a tegnap, vagy azelőtt pl mindegy is)
és eszmélek én zavaros álmokra. Sebaj -pikk-pakk elfelejtem- , de egy falat nem ment le a torkomon, úgy kb kettőig, mikor is (s minthogy már a locsolással végeztem éppen az előtt)
második számú felkerekedésem is megcselekvén elindultam a bankba, majd félúton a hegyről lefelé megpillantottam én aama bisztrópékség jelleggel üzemelő gasztrofasiszta vendéglátóegységet az utcánk túlvégén, aminek egyébként csuda kertje van, és ami az elmúlt három évben persze többször felkeltette kényes kis érdeklődésemet, namerhogy az egy hófehér villaépület kertje, amúgy, amikben mindig ott az a naiv-bamba varázslat. Nosza, kérek egy alibikávét némi harapnivalóval és fogom azt. a Melankólia dícséretével karölte, és ott olvasok a kertben, félárnyékban, ahonnét egyébiránt angyalokra nem-látva - látni. Semmit nem intézek, leizzadok, de legalább eszem végre valamit, szomoróan tudomásul veszem, hogy ez nem mehet így tovább mivel dolgoznom kell az estve. Hazajövök tehát és átöltözöm, (fehér pólót húzok és egy bronz-barna bő vászonnadrágot és imátkozom, hogy megfeleljek az alkalomhoz) mivel a semmittevés félárnyékban eme becses napon az egyik legizzasztóbb tevékenységnek minősül, amit úgy egyébként valaha próbáltam (, avagy pl a szexet finn szauna felső sarkában mindegy ) szóval meleg volt ma de azt talán mégsem indokolja, hogy megkergüljön a megfigyelt környezetem nyolcvan százaléka (amiből kb negyven amúgy is az). Gy koma azzal fogad, hogy én őt kellemetlen helyzetbe hozám a minap a palacsintasütés okán, amit végül 16 óra munka után, s minthogy nagy súlyú csomagom leszen estére, bár megígértem de mégsem ejtek meg, s inkább, kapva az adandó alkalmat, hogy hazakocsikáztatnak (hegynek fel) inkább otthonomba térek 11 tájban. Noiszen. C valójában egy setét orkántölcsér, néhány mosatlan kanálról beszél, mikor megérkezem, amik vissza voltak rakva pultra, nem-e tudom, hogy az hogy, mondom nem, oké, aztán mint valamiféle bűnlajstrom-statisztika, kikönyvelve papíron a napok név szerint, kinél mennyi eltérés a bankkártyás-kézpénzes fizetéseknél , fixírozom erőst, megkönnyebbülten konstatálja az agyam, hogy nálam is van, bár ez a legkevesebb, hiszen ezek nem elfogadott kártyák folyományai csupán , mondom is, mondja akkor is, oké, mondom csak megjegyeztem, hogy értem az okát, mert ő nem nagyon érti, amit mondani akarok, mármint ez megkerülhetetlen stb, oké lépjük túl, gondolom de persze jön a következő, ugyanazon szituáció más felvezetéssel....ilyenek, de legalább ma ráeszméltem ismét egynehány érdemesb dologra pl:
hogy az égbemaró daruk karmain, , mint létrákon, angyalok ingáznak le és föl, ég és föld, (Anselm Kiefer, Angyalok rendje)hogy mégis, hogy magam is, nagyon kellemetlen perceket tudok okozni meglehet szándokolatlan annak, aki alá becsül
hogy kérnem kell csak, s ím, megkapom, amire szükségem van (a ruhatáram felfrissülnulla befektetés nulla környezetterhelés,) hogy kielégítően, sőt nagyon is precíz és koncentrált vagyok én a környezetem többi eleméhez mérten mi több megvan a magamhoz való mindenem. Hogy nem túl kell élnem, csak úgy kell élnem, az odaadást adottságként hordozva magamban, mind kevesebb lekicsinylő kritikával, több tisztelettel, szavaimat és tetteimet arra irányítva, hogy azokkal mind kevesebbszer gyakoroljak befolyást hogy senkinek ne avatkozzak bele szabad akarati elhatározásába. A lelkemet érzékszervként működtetni.
Kikapcsolni akkor sem tudnám, pedig hát ugye van még a következő:
Vica ordít, gyomorból, pucsít, világnak. Világ persze nem bszik Vicával, aki három hete nem kapja a fogamzásgátlót (minthogy elvetemedett gazdái ezidáig azzal tömték). Vica tehát jövő héten orvoshoz megy és felszabadul nőstény mivolta alól. Én pedig alszom végre, egészségesen.
Holnap koncertre megyek, ha minden igaz. Remélhetőleg nem kívánt jelenések elkerülnek. Intéztem magamnak kíséretet, biztos, ami bizonytalan, akarommondani a kíséretem is meglephet, elég labilis alkat. Én és a szociális kapcsolódásaim....

Olvasói hozzászólások nélkül
22. valaki: like 2020-07-28 09:15
Kedves Naplóíró! Privát üzenet.

Jelzem, hogy olvaslak. Nem tudom máshogy kifejezni, de értékes gondolataid vannak értékes émber vagy.

21. [tulajdonos]: 07 23-272020-07-27 01:58
Mostanában minden olyan suhanó, kapkodó körülöttem. A történések kizökkennek ritmusukból, rítusok
nem is igen vannak. Már nincs sok hátra, hamar véget ér, jól tudom. Végül majd csak a fák, ahogy
ölelik a kéket, és a méhek, egy távoli kasból, pengeéles felhőként.
Lélekrobaj. Mondhatatlan, tömérdek űr. Telhetetlen űr, te, mivel tömjelek? A révület elkerül. Majd rám tör, hirtelen.
Jó volna, ha valaki ismerne. Jól tudom, vesztes játszma.
Mégis :elképzelem néha, hogy valaki, aki más mint én, cinkosom lehetne a csendben. Nem rejtőzködne, nem
hadonászna, csak leülne mellém, hallgatni. Csodálkozó mindegy. Nincs arca.
Néha, rajzolok neki arcokat. Összemosok vonásokat átfestve jól ismert arcokat, és haragszom amiért
ez általam vizionált profil nem fedi a valóságot.
Amikor véget ér bennem valami, (pl amikor mama elment, vagy amikor vége lett Gy-vel, vagy amikor elköltöztem) akárcsak elengedek egy régóta tartogatott érzelmet, hideg lesz bennem. A felismerés, hogy semmi sem létezik nélkülem, abban a formában, ahogyan elgondolom, amit érzek, magam iránt érzem. Ez zavarba ejtően józanító érzés. Belülről érzem ekkor a hideget, a semmit, a szél, ami a fátylat lengeti több nálam.
És mégis, a fájdalmon való felülemelkedésem, szinte kegyetlen.
Hogy ma például, hallgatva É-t és történetét, meg hogy mennyire odavan G-től, azt mondom neki: ne kérdezgess senkit, mi a véleménye róla, neked kell tudnod, ha úgy érzed, tedd meg, ha úgy érzed, ő az akire most vágysz, örülj neki, éld meg, ha úgy adódik, de ne számíts semmire.
Egyébiránt azt hiszem, neki G-re van most szüksége, annak pedig őrá. És látom, É-n keresztül, mi voltam úgy két évvel ezelőtt, miféle kárpótlással kecsegtettem magam mindazért, öntudatlanul, amit Gy mellett nem élhettem meg. Akartam azokat az impulzusokat, magasan csengő szép szavakat, kalandot, élményt, testiséget, ami 10 évig hiányzott az életemből, kellett az ellenpólus, hogy egyensúlyba kerüljek, nomeg, hogy a hiányos önértékelésemet az efféle hízelgés bestoppolja. Persze jól láttam, mindvégig, hogy mindez: nem ér semmit. Igy tehát a lelkemet egyfajta érzékszervként használva, de át nem adva rengeteget tanultam, megéléssel, ámde önmagam át nem adásával. Hálás vagyok neki mindezért. Hálás neki de legfőképp annak az erőnek, amely helyette végül L-t az utamba ejtette, és oly szavakat adott a szájába, amellyel meg tudott szólítani. Noiszen, mindig megéri várni. L személyében úgy kaptam meg a fenti impulzusokat, hogy nem voltam egy percig sem átejtve, mindig férfiként viselkedett velem, tisztelt, mint nőt, és valódi figyelmet kaptam tőle. Így az önértékelésem helyreált, nem torzult, élményeket kaptam, egy más rálátást a világra, autonómiámban szikárabb lettem és végül lett egy értékes emberi kapcsolatom. Nem redukálódtam a magam szemében, mert nem lettem eszközzé, mint sajnos g nyomán az ismert nők valamennyien. Hogy beszélek, írok róla, hogy foglalkoztat, természetes, hisz rengeteget fejlődtem általa (és további felismerésekkel is gyarapszom még ez ügyben, biztos vagyok benne, hisz a fátyol még csak most rebbent fel), inkább belső, mint külső élmények útján, oly megélésekre tettem szert magamban, melynek mindenképp szükségszerűek egy ember érzelemtudati fejlődésében, mely élményeken keresztül az ember lánya végtére is önmagát éli meg, s a másik, fizikai valójában, mint külső, katalizáló motívum játszik szerepet. Ő persze ekként, ahogy én láttam, nem létezik. De hogy azt a valakit láttatta velem, aki voltam, míg le nem köröztem magam, s hogy végül a magam és az emberi lét felé érzett áhítat állapotáig ismét elértem, talán nem is oly hétköznapi csoda.
Azt pedig, hogy jelenleg(amint azt a már-már gyakorlati szint is mutatja,) továbbajándékoznám őt zokszó nélkül, nem is tudom, minek nevezzem.

20. [tulajdonos]: 07 132020-07-14 01:06
Sűrítmény, az időszakról, melyben éltem, mielőtt elém tárult volna a tudatalattim röntgenképe:

Csak a beteljesületlenség kesersége. Nem tudom, pontosan hány napja, hete tart ezen állapot,
s azt sem, meddig tartható.
Ki kellene mondanom, csakhogy nincs kinek. Amit kimondok, szemrebbenés nélkül ellenem fordul.
Hagynom kellene az egészet.
Nem visszanyomni és menekülőre fogni, elfordulni, megvetéssel, csak hagyni. Ahhoz azonban
meg kellene értenem.
Csak a saját életemet kellene élnem, s elhagyni végre mindazt, ami nem tartozik hozzám. Szó mi szó, megöregedtem. Ebből már nem lesz tündérmese. Tartózkodó, tétova csengőlovagok nem lesznek
megmentő királyfikká, s a barlanglakók árnyéktáncban gyönyörködhetnek csak.

Megőrülnék ha nem láthatnám mindig új és új aspektusokon keresztül a valóságot. Lelkem folyton-
folyvást átöltözködik, minden kilincs előtt, minden kilincs mögött. Az egyensúly eme akut (életeken átívelő) felborlása oly mértéket öltött, hogy már igen korai életszakaszban testileg visszahat. Ez leginkább a látószervek fejlődésében és károsodásában mutatkozik (erős túllátás, kb 7 éves korban, első lencsék plusz kettő és fél dioptriások, pár évvel később három, majd 11 évesen öt és fél, 13 évesen hatos-hetes, tizenhat évesen átmeneti stagnálás, majd nyolcas, fényterápiás kezeléssel 2 dioptria javulás, majd a kezelés felfüggesztését követően ismét nyolc plusz, ezt követően, jelenleg már csak hatos, de csak mert a hatossal is pont ugyanannyit látni mint a nyolcassal, bal szem tompa, látás hetven százalékban korrigálható). Műtét nem lehetséges, ráadásul fentiekből adódóan legfeljebb, mint tüneti kezelés , csupán praktikai megoldás, a probléma az elhatárolódás jelensége, a "más tájak, ahol pedig nem lehetek" kérdése. És idekívánkozik még az a zsarnoki Hold is, az érdekeltségek személyessé tétele, anyagi hullámvasutazás, valamint épphogy-nem-kitartás a pénzügyi manőverekhez fonódott kapcsolatok terén.
A másokban való megmerítkezés valamint a megmaradás viszonya, magamban örökös libikóka, a megzavart ritmusú kaméleon effektusa. (tényleg, a kaméleon, azt hogy szerettem).
Gyerekes, instabil és félénk- Nárciszok nyílnak, nárciszok halnak, - s mi még! - A többit majd holnap(ha szükségét érzrm)

19. [tulajdonos]: 07 102020-07-10 15:26
"Igazi filozófus lévén, Szókratész szentül meg volt győződve arról, hogy a bölcs ember ösztönszerűleg igénytelen életet él. Ő maga még cipőt sem hordott; de ugyanakkor a piac szelleme sokszor rabul ejtette, és kiment, hogy az árukban gyönyörködjék. Amikor egy barátja aziránt érdeklődött, hogy miért teszi ezt, Szókratész ezt válaszolta:
- Azért szeretek odamenni, mert ott fedezem fel, hogy annyi minden nélkül is tökéletesen boldog vagyok.
A lelkiség nem annak a tudása, hogy mit akarsz, hanem annak a megértése, hogy mire nincs szükséged."
(Anthony de Mello - és aki felhívta aktualitására a figyelmet: Tituszi Dorisz))

Általában azt esik nehezemre tudomásul venni, ha valamire szükségem adódik. Idővel bizony egyszerre hull a nyakamba minden, s ilyeténképpen hajlamossá válok mániás epizódoknak gondolni természetem szükségszerű extroverzív hullámait, melyek éppannyira túlfűtöttek mint amennyire szükségszerűek.
A párátlanító berendezés kérdését kb másfél hónap alatt sikerült is megoldanom, ha nem hívják fel annak nélkülözhetetlenségére a nemrégiben tartó folyamatos esőzések, melyek ellehetetlenítették a ruhaszárítást, tán azt is megvártam volna míg bekúszik a penész a tüdőmbe, így azonban a konformista mindennapok cseprőségei erősítvén bennem a fennáló megoldatlanság érzetét, mégiscsak megkímélnek önnön trehányságomtól. Persze a nagytakarítást újfent elnapoltam, ama hatalmas nagy szent napra, amely mint a krónikákban, allegóriákba fontan időről időre egyfajta meghatározottsággal visszavonhatatlanul meghatározott, ámde mégis mikor azt hisszük, ott tartunk, ez már a nagy katarzis, utóbb kiderül, hogy legfeljebb annak előszele...
Ma megkeresett az ingatlanos, mégpedig, hogy megkérdezze, maradok-e ahol vagyok, mert egy nagyon kedves előző bérlő közeli ismerőse pont ilyen kaliberű lakhatási konstrukciót keres a környéken. Szó mi szó, akadnak kellemetlenségek, de nem hagyhatom el a batátaföldemet, novemberig legalábbis aligha. Egyébként borzasztó és megbotránkoztató lehet ez egyeseknek, meglehet, de én szeretek itt lakni.
A penészről pl jól tudom, hogy hozzám tartozik, ismétlődő mintázat, mely belőlem képződik, bárhova költöztem, a víz mindig hajlamot mutatott, hogy köröttem összegyűljön a levegőben (a Pszychés jelenet az ájulással az ablak előtt, ahol másnapra kipenészedtek a keretek egy nagy fatális okkult jel volt), ez nyilván összefüggésben áll mindazzal, hogy a vérszívó poloskák egy másik helyen, ahol rendszeresen éjszakáztunk bele sem kóstoltak az alvópartnerembe, míg engem úgy agyonharapdáltak, hogy két szobával arrébb vendégágyra költözködtem éjszakára, ahová ezek utánam jöttek, anélkül, hogy ráfanyalodtak volna a partneremre, aki pedig ott feküdt a bázisukon, továbbra is. Akkora kipárolgás van tehát körülöttem, hogy ezen bogarak, akik pedig érzékeik szűk börtönébe zártan élnek, és jórészt pusztán a bőrünkön keresztül kibocsátott hő, mint életfolyamat tesz bennünket számukra érzékelhetővé, komoly távolságokra is kevésbé "látnak" meg bárki mást, mint engem, nembeszélve a szúnyogokról....Hogy a víz, mint olyan mivel analóg, s hogy a verejtékezési folyamataim (változásainak) gondos megfigyelésével milyen párhuzamok váltak láthatóvá a lelki életemmel összefüggésben, hogy mennyire vagyok reaktív láthatatlan ámde nagyon is létező folyamatokra most nem részletezem.
Minthogy kb fél napra kikapcsolt állapotban leledzett a telefonom, volt öt nem fogadott hívásom. (egek, ez az én mércém szerint rengeteg, komolyan aggódom a világért, ha engem egy ilyen egyszerű és "elvonult" életet élő embert is ennyi megkeresés ér fél napos szabadságát követően, az ördög bizony rendesen rákapcsolt, pörög a világ, akár a ringlispil, pedig az 5G épp csak bedugta a kislábujját a küszöbön )Az iménti megkeresésen felül még az nkm, gondolom, a kb fél hónapos csúszás miértje után érdeklődhet, megkeresésükre hajlandó voltam bankszámlás fizetésre átállani, én elmeháborodott, holott tudhattam volna, hogy ez nekem, bankszámla nélkül való életformának túl problémás lesz ahhoz, hogy mindezt a továbbiakban is zökkenésmentesen abszolválni tudjam, azt gondoltam én naivan, sőt, rá is kérdeztem, hogy kérem, ugye nem kell nekem mindehhez külön utakat felkeresnem, egy ujságosnál feladom kp-ban, mint a telefonszámlát, akkor rendben, mondom, fogok én mindehhez adatokat kapni e-mailben, persze, persze, mondá a telefonos kisasszony, aztán kapok egy linket bankkártyás átutaláshoz, meg bankszámlaszámot, de azt nem írják, hogy bankkártyán avagy cib bankfiók felkeresésén kívül hol érhetek célt ezzel, persze, adtam a szarnak egy pofont, mi sem lett egyszerűbb....újjabb hétköznapi cseprőség, nah hogy ez miként válik majd előnyömre, azt még nem tudom. Cipővásárlás szintén két hónapja várja a valaha beteljesülő megfelelő alkalmat, kedvet, orientáltságot és még ki tudja mit, ami egy efféle nonszensz és méltatlan procedúra igényel a részemről. Azt hiszem elmondható rólam, bizonyos szempontból, finnyás vagyok élni.
Macska viszont, szegődik, ahogy azt jól sejtettem. Méghozzá egy kiváló természetű (számomra, legalábbis, azt hiszem és tapasztaltam is, hogy a brit fajta rendkívül koherens, okos, nyugodt természetű, kiegyensúlyozottan öntudatos és felsőbbrendűséget sugárzó). Érkezését jövő hét második felére datálom, így aztán vasárnap délelőtt de legkésőbb hétfőn elő kell készítenem a lakosztályt a számára, cseprőségeim halma alatt állok tehát, amely jövő hét közepére várhatólag rám szakad ha csak nem ...
Plusz itt az ideje kigazolni a kiskertet, ami legalább kellemes feladat, bár valamiért nehezen állok neki.És én még úszni kívántam. Úszok is. Elhanyagolt feladatokban, ahogy az szokott volt lenni. Ma főzés, jajdulás, olvasás. Oldalazás. Rákok táncolnak a homokban.

18. [tulajdonos]: 07072020-07-07 13:05
Kedves Naplóm! Mókolim!
Immáron a racionalitás szintjén is bizonyos, amit ezeddig is tudtam, nevezetesen hogy a heti rendszerességgel különböző napszakokban jelentkező néma, névtelen csengetőm -, kinek messziről érzem a szagát- nem más, mint G, ki ráadásul volt olyan kretén, hogy itthagyja a keskeny-girhes biciklinyomait, ezek szerint még hülyének is néz, avagy ekként kívánja mégis tudtomra hozni kilétét, vagy egyszerűen csak komplett idióta volna, nos azt biztosra nem tudni.
Mindenesetre, s minthogy immár bizonyítékkal rendelkezem :felhatalmazom magam, mindenre.
Hogy mi a francra jó az neki, ha engem hajnali kettő tájban pl kiugraszt az ágyból, hogy aztán néma kussban álljon ott, maga se tudja szerintem. Jobb is ha hallgat, máskülönben. Amíg a gondolatainál marad, addig és csak addig: szabad lehet. De amint ezeket a gondolatokat szavakba önti, többé már nem maga rendelkezik azok felett, példának okáért én azonnal ráereszthetem az igriceimet, s azok minden továbbiakkal felékesítve oly erővé válnak, amely azonban szükségképpen visszahull rája, kiből vétetett.
Sajnos azonban emberünk nem effajta következetes óvatosságból, mint inkább netto köznapi gyávaságából adódóan kussol. Hovatovább süket és vak, bolygó kísértet, kinek kéje nem talál véget, se nappal, se éj, ki megkívánni tud, megelégedni pedig nem, tigrisek s farkasok erénye az övé, engem pedig nem kell, így, gyalázva szeressenek, az egyetlen igaz dolog vagyok, nem holmi el nem szalasztható lehetőség - végtelen potenciájának bizonyítására.
De persze túlságosan féli ő magát ahhoz, hogy annak merjen látni, aki vagyok. Tudatlan kezébe nem ad a természet valódi tükröt. A természettel pedig, én sem dacolhatok. Nyilván, az ember szeretne megkaparintani mindent, és semmit sem elszalasztani, elhasználja, majd megveti. G is, minden bizonnyal azt reméli, naivan, hogy vón egy aranyporos felhő, ég és Föld közt, holott én őelőtte hanyattfeküsznék, kényén nevelt kamasz, még azt hiszi, ünneplőbe bújhat mosakvás nékül, és ez álomkép ékes, meg nagyvonaló, megnagyszabású, meg nagyléptékű, ittigyen minden nagy , s fő persze ő maga! - maszatos, gyáva agádám. Olcsó viseltes pózokba öltözködik előttem, s fogságba veti, távol tartja tőlem azt, akit pedig szeretek. Poklokra jut az ilyen gyáva, kénköves poklokra. Önmagát szorongató, pöttöm kicsi én, aki önmagát pedig kiteszi mások hódolatának és dícséretének, kinek bókjai és hízelgései alól elkopott éhség kandikál, tavaszon hó, kiszáradsz majd, és vereséged soha meg sem érted. Kár.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-09-25 22:55 furim
2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-10-01 23:12   új fórumbejegyzés: Seres Sándor
2020-10-01 23:09   Új fórumbejegyzés: Seres Sándor
2020-10-01 22:28   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2020-10-01 22:07   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2020-10-01 21:49   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2020-10-01 21:42   Napló: történések
2020-10-01 20:30   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2020-10-01 20:21   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2020-10-01 20:17   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2020-10-01 20:13   Napló: Hetedíziglen