Bátai Tibor: Nagy László 224.

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 38988 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Vasi Ferenc Zoltán: Gyászidőben
Vasi Ferenc Zoltán: Álomelőttes
Serfőző Attila: A Napon át
Serfőző Attila: Fátyolfüst
Serfőző Attila: Kék impresszió
Serfőző Attila: Átutazóban
Tóth Gabriella: Talán
Tóth Gabriella: Katyvasz (eredeti)
Tóth Gabriella: téli kép
Tóth Gabriella: Se tovább
FRISS FÓRUMOK

Gyurcsi - Zalán György 7 órája
Tímea Lantos 1 napja
Geréb János 2 napja
Kosztolányi Mária 2 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Tamási József 4 napja
Filip Tamás 4 napja
Pálóczi Antal 4 napja
Ligeti Éva 4 napja
Egry Artúr 5 napja
Valyon László 5 napja
Tóth Gabriella 7 napja
Serfőző Attila 7 napja
Szakállas Zsolt 7 napja
Karaffa Gyula 8 napja
Bátai Tibor 10 napja
Ötvös Németh Edit 10 napja
Ocsovai Ferenc 13 napja
Mórotz Krisztina 14 napja
Vadas Tibor 15 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 8 órája
az univerzum szélén 17 órája
ELKÉPZELHETŐ 18 órája
Gyurcsi 1 napja
Janus naplója 1 napja
Zúzmara 1 napja
A vádlottak padján 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 3 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II. 4 napja
Baltazar 5 napja
- haikukutyin - 6 napja
Hetedíziglen 6 napja
Nyakas 7 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 11 napja
nélküled 11 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Bátai Tibor
Legutóbbi olvasó: 2025-03-24 06:53 Összes olvasás: 134471

Korábbi hozzászólások:  
1772. [tulajdonos]: Nagy László 224.2025-03-12 20:29
A föltámadás szomorúsága
.
Akik Ady Endrét az öröklétben sértegetik, a tőrdobálóknak ne legyen irgalom. Nem fönséges, nem szent merénylők, csak a tűrhetetlen nagyság ellen fenekedők. Labancnak is rosszak. Nem kapván mesteri áldást beállnak a gyötretőkhöz. Iskolás mérlegeken hogyan is lehetne lemérni a nagy cethalat, akitől megőszült a tenger.

Mondják, ez alig művészet, inkább téboly, parázna nyihogás, vörös hahota. Akiknek ország nem fáj, azoknak: póz-magyarság, akiknek semmi se fáj, azoknak póz-emberség. Póz-e, ha embert is magához mérhetőt kíván? Különben beköltöznének a hajába férgek, petéznének isten-üstökébe. Mondják, ez a kín a lueszé. És odanézzetek: sebeit viseli mandzsettagombnak! És persze, garázda mutatványos. Ők: esztétikus szemfényvesztők, csak nyuszifarkot varázsolnak a hölgyek lázverte szelencéjébe – púderpamacsnak. Kérlekalássan, ez a poéta, ez egy hamisítatlan vidékfi. Igen, a rezgőnyárfát nem téveszti össze a diófával. Ez a cigány Ady Endre cifrálkodik! Uraim, Godolphin Arabian sallangosan is a telivér mének királya. Pedig vonszolt vala vizes-lajtot, és vala szomorú próbamén, ami jelenti, hogy csupán a csiklandozásra jogosult. Ám az ő lelke ezt nem tűrheté, pördítvén lovászokat félre, a kiváltságos ellenfelet megtépázva, vérben és tajtékban felküzdé magát fekete koronának a Szerelemben. És akkor megadaték neki a legfőbb rang, viselhette a legékesebb szerszámokat. Kár, hogy a művészetben a silányságot szaporítják, uraim.

Mondják, a Léda párizsi kalapja árnyékot vetett agyára, úgy utazott példákért a Romlás Virágaihoz. Mondják, utazott megkésve, mert a Baudelaire-versnek, mint az ökörvérszínű mellénynek, divatja múlt. Simítsa meg rángó szánkat a mosoly. Uraim, a benső tartást lemásolni máig sem lehet. A költői vakmerőségnek nincs köze máig sem a divathoz. De bizonyos, hogy kiszemelik az ősök az utódokat. Rámutatott a gyémántos franciára a templomépítő Dante, rá az iszákos Edgar Poe is. Lát Ady Endre kéklángú ujjakat feléje nyúlni a hazai sötétből, idegen éjből. Láthat X. Y. Z. is, de utód nem lesz belőlük, mert hamis a káprázatuk: így épülnek templomok almáspitéből. Mondják, villogtatva a magukét. Kérdik, mért nem hág egy fokkal magasabbra, a csillag-bánatú Apollinaire-höz. Tudjuk, ez a meglőtt szürrealista fej nemcsak a sebészi pólyától magasodik, akár egy havas. A Magas Tátrában tébolyog Ady Endre régen, vele a Föltámadás szomorúsága. Nézi szöghelyes tenyerét, belenéz a Csorba tóba, mint később a csorba tükörbe, görbe-tükrökbe, és nem ismer magára: Föltámadtam, jaj, föltámadtam!

A virágdobálókat szeressük-e? Hullt a virág, szakad a virág azóta is. Dobálják barbárok, igazi szeretők, sznobok. Lehajol néha a költő, megtisztel egy-két szálat, feltűzi lidérces kalapjába. Aki annyira kívánta a hódolatot, bolyongó szelleme csömört kap inkább. Lelkekbe néz, mint hajdan a Csorba tóba, és nem ismer magára: Föltámadtam, jaj, föltámadtam!

A darabolókat, a koncolókat megvessük-e? Ezek a belsőséget marcangolók, idő múltával mindig mások, megjelennek szólván: Nekem az epéje a kedves, nekem a csíger-imádó gyomra, nekem istenes lelke, nekem az istentelen, nekem a fekete ménsége: mímelem, nekem vérszínű orátorsága: fölveszem. Költők, esztéták s egyebek, én a szentséges testet megtartom töretlenül.

Szóljon a végszó a kufárlelkeknek, az adóvevőknek. Már émelyítően becukrozva a nép, és alulról fölfelé is csúsznak a romlasztó csókok. Látok én csillagra akasztva egy elárvult ostort. Nekem Ady Endre ostora tetszik.
.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-03-24 00:09       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth Gabriella Foglyok
2025-03-23 23:30   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-03-23 22:15   Napló: Bátai Tibor
2025-03-23 13:01   Napló: az univerzum szélén
2025-03-23 12:06   Napló: A vádlottak padján
2025-03-23 12:04   Napló: ELKÉPZELHETŐ
2025-03-23 01:06   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-03-23 01:04   Napló: Bátai Tibor
2025-03-22 19:51   Napló: Gyurcsi
2025-03-22 15:24   Napló: Janus naplója