NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 13:16 Összes olvasás: 114967| 1474. | [tulajdonos]: Bereményi Géza 60. | 2024-04-19 23:53 | Az ólomkatona
.
Ahogy ötéves fiú koromban
elástam egy katonát,
ólomból volt a kabátja
meg a fegyvere, és kiszínezve a szeme,
ahogy elástam őt akkor titokban,
súlyos kényszer alatt,
s hallgattam róla örökké,
mert olyan jó volt, hogy a kertben kint van egy titok,
ahogy ő várt ott lent a föld alatt,
s így lett ő csak az enyém,
hordozlak tégedet magamban,
és olyan jó, hogy rám van bízva egy titok,
ahogy elástam őt akkoriban titokban,
súlyos nagy kényszer alatt,
téged ugyanúgy titkollak,
hogy vagy nekem, meg nem tudhatod még te sem.
Ahogy múltkor is történt például,
kérdezték, ismerlek-e,
még az ellenkezőjét se mondtam,
csak a kabátomat fölakasztottam,
és bementem abba a szobába,
ahol ott álltál többek között,
a szemem csak átfutott terajtad,
és úgy köszöntem, hogy te voltál többek között.
Nem is kell terád gondolnom,
megvagy, úgy vagy az enyém,
hogy megőrizlek egy titokban,
és fogalmad sincs, hogy egy titokban itt vagy nekem.
Tied az életed, neked van,
benne nevetve beszélsz,
ott állsz többek között gyanútlan,
és nem tudod, hogy a kertben kint van egy titok,
ahogy neked sincs róla fogalmad,
ugyanúgy én sem tudom,
miért élek nagy kényszerben,
hogy valamim legyen, ami mindörökre az enyém.
Mert semmi sem marad az emberé,
se mosolya, sem vagyona,
végül elveszti mindenét,
de a föld alatt ott áll egy ólomkatona.
Nem is kell terád gondolnom,
megvagy, így vagy az enyém,
megőrizve egy titokban,
énnekem, és nem tudsz róla még te sem,
ahogy ő áll ott lent a föld alatt,
és örökre csakis az enyém,
hordozlak tégedet magamban,
és olyan jó, hogy rám van bízva egy titok,
ahogy egy katona áll ott lent a föld alatt,
s így csakis az enyém,
hordozlak tégedet magamban,
és olyan jó, hogy rám van bízva egy titok.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
