Balassi . Ó, nagy kerek, szépséges kék, szabadulás, égi dicsőség, vezéreljétek rontott szívem, adjatok majdan teret nekem. Híján forgolódok.
Ó, nagy fénylő, sejlő selymesség, vízből derengő erős keménység, kovácsolgassátok rontott szívem, látszatom ígyen legyen nekem. Híján forgolódok.
Ugyan mi lehet, e széles föld felett, szebb most mi lehet, ugyan mi lehet, mi lehet vitézek, szebb dolog az végeknél, holott forgolódunk, kivel ugyan ember él, sok vad, s madár gyomra holott koporsója, vitéz holttestünknek csukott koporsója.
Ott a végeken, tág réteken, koporsónk legyen végül, egy nagy, tágas, széles mezőség, fejét hajlító, zúgó erdőség, végtelen, kerek, megtisztult ég, s mindazon búvó, bújó erősség, minek híján forgolódtunk. . . .
.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.