Rubinpiros tangó . Homály – hasztalanul kutatsz – fedi el az utat, melyen járunk. Homály, s csöppnyi keserű íz, ez az élet, talán, ez az élet nekünk.
Egy éj, s itt a régi varázs, újra égő parázs van a szívem helyén. Tudom, úgyis hiába futsz, utolérlek, s kigyúl egy fény valahol.
A csók, ez az édes gyümölcs, ami újra itt ég a számon! A csók, jaj, ez a végzet, a csók, ez a végzet, halál!
Tánc! Ha hajad lobog, engem reggelre vár a halál. Talán. – Talán. Hajad rubinpiros, lábad rubinpiros, karod rubinpiros, melled rubinpiros, szemed rubinpiros, vállad rubinpiros, füled rubinpiros. Ah, gyönyörű! Ma még újra rám találsz.
Tánc, mely a halálba visz...i, azt, ki hisz a szerelemben. E tánc legyen újra ma sikk, vigyük újra ma sik- sikerre! E tánc legyen végzet! Halál! . . .
.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.