Belőlem valaki útra vált, útra a jobbik részem, kiment belőlem, itt hagyott, csak úgy, észrevétlen, félre se néztem, annyi volt, csak annyi volt, egy szót se szólt, hirtelen elment, itt hagyott, valaki útra vált, a jobbik részem.
Belőlem valaki útra vált, és én utánanéztem, jól van, hát menjen, tűnjön el az én jobbik részem, először úgy tűnt, semmi sem változott azzal, hogy hirtelen fogta magát a hűtelen, s útra vált belőlem a jobbik részem.
Azóta járom nélküle a végtelen világot, s valahogy mindent nélküle más színben látok, hosszasan nyújtózik minden út, valahogy nincsen semmi úgy, minden szó mástól eltanult, mióta útra vált a jobbik részem.
Győzni sincs kedvem nélküle, énekelni sincsen, szórakozottan szórom el sok nagy régi kincsem, talán egy nő volt, tán gyerek, aki belőlem elveszett, elvitte minden kedvemet magával hűtlen ringyó jobbik részem.
Arcomba vág, úgy ébredek, a fény az izzadt ágyban, ténfergek, csavargok nélküle, tán erre vártam, mit se kell már itt féltenem, tán erre vártam, ez jó nekem, kicsusszant belőlem hirtelen a kígyó, hűtlen kígyó jobbik részem.
Keshedt, vigyorgó arc tekint rám a rossz tükörből, tompák a szagok, máz a szín és a csend csörömpöl, félre se néztem – annyi volt, elszállt belőlem, itt hagyott, magával vitte, nincs titok, nincs titok, útra vált a jobbik részem, nincs titok, mióta útra vált a jobbik részem, nincs titkom, mióta útra vált a jobbik részem. . . .
. . .
. .
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
