NAPLÓK: Barabás Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 22:08 Összes olvasás: 38210| 6. | [tulajdonos]: t3 | 2003-09-29 22:51 | | miért tetszenek jobban szívernőből azok a mondatok, részletek, amiket T már felolvasott, amikor Pécsett időztünk? miért, miért, miért? a többi mondat is van olyan jó, találó, vicces, szellemes, lebilincselő stb. miért pont ezek? Luna Csajkovszkijra is emlékszem, kifejezetten. miért, miért, miért? | |
| 5. | [tulajdonos]: T folyt. | 2003-09-29 11:01 | | csütörtökön, amikor hazament, beszéltem anyámmal krakkóról. és mondtam neki, hogy T megy Lisszabonba, így részemről semmi akadálya, hogy menjünk, stb. na erre mondott egy olyat... egy olyat hogy... "én tudom, hogy a világ T körül forog, de..." stb. annyiszor próbáltam már megszabadulni tőle. közöltem vele, hogy én soha többet nem akarok vele szóba állni, magam miatt, volt, hogy csak magammal közöltem... de soha nem lett belőle semmi. szar helyzet. nem tudom, miért ilyen a hozzáállásom, de nagyon utálom. valszeg ebből is csak túl nagy ügyet csinálok, mint mindenből. pl most azért hadoválok össze ennyi baromságot, hogy elolvassa? vagy azért, hogy ne? vagy mondjuk azokat a dolgokat fogom ide leírni, amiket neki később mesélek el, vagy előbb neki mesélek, és csak utána gépelek? és ha az előbbi? csak azért, hogy amikor mesélem, később, akkor lássam rajta, hogy olvasta-e? vagy tudni akarom egyáltalán, hogy "egész véletlenül" rátalált-e? mit tennék a helyében? mondjuk azt gondolnám, nem, mások személyes naplójába nem illik beleolvasni, hát ilyet nem szabad, kérem! vagy: szó sincs erről, mégiscsak webnaplót ír ez a szimPICSAj, akkor nyilván joga van bárkinek beleolvasni, és ezzel ő is tökéletesen tisztában van! ki tudja. vagy: kit érdekel egyáltalán az egész?! na igen. viszont: igen, azthiszem, azért csinálom egyrészt ezt az egészet, hogy majd visszakereshessem a dolgaimat, ha akarom. másrészt azért, mert elegem van abból, hogy hazudok, és úgy teszek mintha nem hazudnék, sőt, néha még én is elfeledkezem róla, hogy azért ez és ez nem egészen így van/volt... úgyhogy most csak úgy írkálok ide mindenfélét, anélkül, hogy bárkit manipulálni szeretnék vele. hogy bárkinek bármit hazudni akarnék. aztán hogy olvassák-e olyanok, akiknek egyébként szokásom füllenteni, más kérdés. a lehetőség adott, a véletlenek majd úgyis eldöntik, azok tudják igazán, minek hogyan kell lennie. de nem akarom tudni, hogy kik olvassák ezt azok közül, akiket személyesen ismerek. nem, mert az nagyban befolyásolná ezt az egészet. ki kell bírnom, hogy nem beszélek erről személyesen, emailen, telefonon senkivel. miért is tenném? megyek inkább tanulni, Said még mindig várat magára. bár asszem ebből inkább Szívernő lesz, idővel vissza kéne adnom T-nek a könyvet. | |
| 4. | [tulajdonos]: T | 2003-09-29 08:54 | | T-vel úgy ismerkedtem meg, hogy kikezdtem vele egy franciaágyban, mire ő közölte, hogy "bocs, meleg vagyok". Persze már előtte is ismertem, legalábbis előtte kb másfél nappal bemutattak neki, meg a nagy társaságban eltölöttük azt a másfél napot, mégis azthiszem, akármi történhetett volna, ha ez a momentum kimarad, igazából sosem ismerem meg. tehát ez volt az a pont, amikor megismertem. azthiszem, mindenki közül őt szeretem a legeslegjobban. még magamnál is jobban, márpedig néha magamért igencsak oda tudok lenni. sőt, volt olyan időszak, amikor szerelmes voltam, az exkedvesbe. de még akkor is őt szerettem a legjobban. nem örülök ennek túlzottan, dehát ez van. remélem, ezt nem olvassa soha, talán jobb, ha nem tudja, csak sejti. remélem, egyszer úgyis elmúlik, legalábbis az, hogy ennyire, illetve hogy lesz valaki, akit majd jobban. nagyon sokat hazudok neki. sőt, mindenkinek. folyamatosan magamól beszélek, nagyjából másról sem tudok. (ezt onnan tudom, hogy sokszor, nagyobb társaságban, vagy akár négyszemközt vkivel próbáltam nem magamról beszélni, de nem tudtam. egyszerűen nincs semmi, amiről besztélhetnék, és ne magamról szólna... elég siralmas...) viszont miközben magamról meg az életemről hadoválok, tudom, ki mit fog gondolni rólam, az alapján, amit mondok. és tudom azt is, mit szeretnék, hogy mit gondoljanak. és ez roppantul befolyásolja azt is, hogy mit és hogyan mondok. még a pszichológusaimnak is hazudok. a legjobb barátaimnak is. persze T-t nem az érdekli, mi történik velem, hanem hogy mit mesélek. hmm, mese... de itt, azthiszem, nem hazudok. úgysem olvassa senki, hát persze! és egyébként is, nem tudom, mit fog gondolni az, aki olvassa, mert nem tudom, ki olvassa! ez remek dolog. persze lehet, hogy a legnagyobb hazugság a naplómban az lesz, hogy nem hazudok a naplóban semmit... | |
| 3. | [tulajdonos]: elmúlt napok | 2003-09-28 23:00 | hát, mit is... voltam lipótmezőn pénteken. ugyanaz a lógus cicababa fogadott. mint kiderült, 27 éves, és úgy tűnik, egyre többféle berendezés kerül az irodájába, mintha épp csak most költözött volna be... legközelebb megkérdezem, mikor érettségizett, hova járt egyetemre, mennyi gyakorlati képzésben részesült, mióta dolgozik itt vagy egyáltalán akárhol pszichológusként, és hányadik betege vagyok. meg hogy volt-e már olyan betege rövid, ám nyilvánvalóan tanulságos karrierje során, aki, ha még nem is gyógyult fel teljesen, de legalábbis haladást értek el közös munkájuk során. őszintén szólva nem nagyon hiszem, és azok után, hogy azzal jött, mindennek a marihuánafogyasztás lehet az alapja, nem nagyon hiszek egy szavának se. aztán jövőhéten, ha továbbra se tetszik, amit mond, és továbbra se ért egyetlen árva szót sem abból, amit én mondok, elmesélem neki a szigetes sztorit. amikor is, öngyilkossági hajlamaimtól rettegve beugrottam vmikor az éjszaka kellős közepén az egyik lelkisegély sátorba, kifejezetten orvost kerestem, lógust vagy átert, vagy egy értelmes embert, mindegy, és aki végül szóba állt velem, nem nagyon hagyott lerázni, hiába igyekeztem. majd fél órás rettentőszar beszélgetés után benyögtem neki, hogy ugye szerinte se lehet mély lelki dolgokról beszélni olyasvalakivel, aki ennyire antipatikus? szegény nőcske összeomlott, de mit érdekelt az engem, onnantól kezdve elkerültem azt a sátrat. minek kezd el vki lelkeket ápolni, ha nem bírja az őszinteséget és a kritikát? mindegy, szóval jövőhéten elmesélem neki, lefogadom, hogy ezek után meg fogja kérdezni, ártatlan és értetlen tekintettel, hogy mégis hogy értem ezt. aztán elkezdek majd a nőgyűlöletemről beszélni. hogy soha nem bírtam elviselni hosszabb távon a nők társaságát, pláne ha csak nők voltak körülöttem (ezt utálom a legjobban ebben a főiskolában, meg a kollégiumban, bár ez az egyetemen, bölcsészkaron se lenne sokkal jobb, de azért némileg valszeg mégis). és ha még ezek után sem érti, hogy hánynom kell, ha ránézek, és lehet, hogy ez az én hibám, de aki pszichológushoz jár, annak ezt igazán nem vetheti a szemére senki, szóval akkor nemtudom, a szemébe vágom, hogy szerintem az egész terápiának semmi értelme így, nem tudná-e esetleg megoldani, hogy egy tapasztaltabb férfi lógushoz kerüljek... persze ezek után nyilván jön az, hogy apám halálából következően apakomplexusom van. klassz lesz.
más: Kedvessel hódító játékunk elmaradt - lusta voltam. na jó, talán ő se akart túl meggyőző lenni, hogy találkozzunk, mert ő úgy szeretné, de annyira! aztán szombat este mégis, néhány órácskára a margitszigeten, de megint fáradt voltam (az előző estét T-nél., ill. a bátyjánál töltöttem, hmm:-), úgyhogy mégsem aludtam nála. hozott pezsgőt, nem örültem neki, előző nap is pezsgőztem. búcsúzólag csókolózás közben - hogy fog haragudni ezért, mert bizos olvassa ezt is... - benyögtem neki, hogy "mondták már, hogy rosszul csókolsz?" aztán beleharaptam jó erősen az alsó ajkába, majd ki merre lát. ill. mindketten haza. sajnálom, végülis, hogy ezt mondtam, de igaz. nem tud úgy hozzámérni, úgy megcsókolni, vagy akár csak hozzámszólni az ágyban, a villamoson, a mozi előterében, hogy beleborzongjak. vhogy zavar az egész, hiába magyarázom neki, hogy itt ne, mert csikis, úgy ne, mert fáj, lenyomja a nyelvát a torkomon, és rosszul esik. olyan, mintha szándékosan el akarna nyomni fizikailag, holott biztos nem, csak hát mégis olyan szar az egész. ráadásul amikor nincs velem, hiányzik. ha velem van, utálom. azt mondta, szombaton, hogy ez az utolsó találkozásunk, úgysincs jövőnk. lehet, h tényleg így lesz. a gyhmes CD-t azért sajnálom, azt szerettem volna megkapni. meg az animát megmutatni neki. viszont: Nagytesóval próbáltam beszélni. telefonáltunk is vagy fél órát, de nehezen ment. a helyzetről beszéltünk, ami nem megengedthető, de nem róható fel neki bűnként. szeretem őt, este fel is akartam hívni, hogy ezt megmondjam neki, mielőtt lejöttem suliba, de anyám nem engedte a délutáni elnyújtott bájcsevej után, hogy telefonáljak. megírhatnám mailen is, de az olyan béna. vagy inkább suta. igen, ez a helyes kifejezés. szeretnék néha csak úgy tesósan hozzábújni, megölelni, ilyenek, vagy akár együtt aludni, de ő fizikailag túlságosan érzékeny. és ezek után nem igazán érhetek hozzá sehogy. és ez szörnyű. nem tudom, mi lesz így velünk. T-nél ill. bátyjánál jártam a hétvégén. egy csomót telefonáltunk (T-vel) ennek megszervezése kapcsán. felváltva kérdezgettük, végülis miért is akarok találkozni velük? az egész a végén úgy tűnt, mintha nem nagyon akarná hagyni, hogy a nyakukba varrjam magam. mire odaértem, T már aludt, mintha direkt csinálná. persze biztos nem. hisz randija volt a délután egy sráccal (ja igen, T meleg) és biztos olyan klassz, elégedett fáradtsággal aludt el. annyira hogy délig aludt. jól tette, hát persze. T bátyja (legyen mondjuk... á, nem, T bátjya és kész) nem akarta hogy vele aludjak. mert barátnője van és egyébként is. erre bejelentettem, hogy nem vagyok haljandó egy franciaágyon egyedül aludni, náluk, mert nincs annál nyomasztóbb, sajnálom, én most megyek a kedveshez, igaz, másfél óra éjszakai békávézással jár a dolog, és a kedves minden bizonnyal mélyen alszik. ezek után engedte, hogy vele aludjak. klassz volt. és azt is mondta hogy szeret. mármint amikor azt magyarázta, hogy nem alhatok vele, bár ő szeret, nem szerelmes, de szeret. olyan kedves volt tőle. és ez arra is jó volt, hogy kiderüljön: egyáltalán, közel sem vagyok szerelmes T bátyjába. nem éreztem semmi a szó hallatán hogy "szeretlek". teljesen ugyanolyan volt, mintha azt mondta volna, reggelizzünk. vagy mittudomén. és ez klassz, ennek nagyon örülök. annyi minden történik velem egyszerre, szinte beleőrülök, le akarok írni mindent, hogy el ne felejtsem, de nagyon hosszú. ma délután találkoztam gabinénivel, a nagymamám kanadában élő húgával. faggattam volna a világháborús emlékeiről, de nem nagyon ment, nem gondol szívesen ilyesmikre, már a régi lakásban is rosszul érezte magát. (zsidó család, a zsinagógával szemben laktak, mi most is abban a lakásban lakunk, én nem vagyok vallásos a szó klasszikus értelmében, de érdekel némileg a zsidókutatás vagy hogyismondjam. és szeretnék kimenni izraelbe is fél-egy évre vmikor a közeljövőben.) adott pénzt, örültünk. és megyünk prágába, úgy tűnik. exkedvessel továbbra is levelezgetünk, remélhetőleg jövő héten találkozom vele. anyám nem lesz otthon, hihihi:-) mielőtt elkezdtem ezt a bejegyzést írni, elolvastam, amit eddig írtam. szönyű ez a sok elgépelés, és utólag semmin sem lehet változtatni. legszívesebben minden bejegyzés után írnék egy hibajegyzéket. de ami a legviccesebb: nem tudom, ki mindenki olvassa ezt a blogot, vagy fogja. amikor elkezdtem, senkinek egy szót se szóltam róla. T. sokszor olvassa a Dokk-ot, de azthiszem, sosem foglalkozott a naplókkal. én meg, ha már itt jártam, beleolvastam néhány másikba, és Johann megfogott. írtam is T-nek, hogy olvasson bele, megtörtént. és tudja, hogy a Barabás néha az álnevem. (pontosabban Barabás Eszter, de ez egy hosszú történet.) nem kiárt, hogy megtalálta ezt. és nem tudni, ki mindenki tud róla. Kedvesnek említettem, csak hogy tudja, mit várok tőle. de egyébként senkinek se szóltam róla, és nem is akarok. nem tudom tehát, hogy a személyes ismerősök közül ki mindenki olvassa, amit épp gépelek. ha tudnám, az talán korlátozna abban, hogy mit írok. tegyük fel hogy senki nem olvassa. oké, azt írok, amit akarok. ha mégis belenéz vki, de olyan, akit egyébkétn egyáltalán nem ismerek: mit számít az? és ennyi elég is. na most be kell fejeznem. mindenesetre kíváncsi vagyok, mikor szólja el magát valaki. addig meg vágom magam alatt a fát, hogy kibeszélem őket, elmondok esetleg olyat, ami amúgy titok vki előtt:-) majd kiderül. | |
| 2. | [tulajdonos]: a szükséges+ | 2003-09-24 20:28 | azt hiszem, ha nem erőltetném meg magam, most nem írnék semmit. meg még egy-két napig biztos nem. márpedig - többek között - azért írom ezt a naplót, h emlékezzek. mert amikor visszaolvasom korábbi dolgaimat - levelek, szösszenetek - vagy visszahallom korábbi tetteimet, neadjisten, elgondolkozom, h mi mindent tettem, s azt miért, milyen idegállapotban: egyszerűen nem emlékszem. valószínűleg ha emlékeznék, nem követném el újra és újra ugyanazokat a hibákat. múlt hét pénteken voltam lipótmezőn. na nem látogatóba... a tünet: gyors és szélsőséges hangulatingadozás. azthiszem. és persze mindig mindenféle hülyeségeket csinálok, de azt ne kérdezze senki, pontosan miket, mert én is csak szeretném tudni... most pénteken megyek vissza, áterhoz. meg majd járok terápiára uoda lógushoz. de azthiszem, nem hagyom, h gyógyszert nyomjanak belém. minek az? önáltatás az egész. mint amikor azonnal futni akar vki, akinek előtte három hónapig volt gipszben a lába. márpedig ennek nem sok értelme van. életem végéig meg akarok szedni semmit. a mellékhatásokról nem is beszélve. (most, a mondat közben repült neki vmi azonosítatlan repülő lény a fejemnek, nézhettek itt egyet a koli géptermébe egyesek, hogy mit pofozgatom magam, de nincs rosszabb, mint amikor a lélekben máshol vagyok, és egy ilyen szörny, mint pl. egy légy zavar meg a dologban....)
mindenesetre... na mindegy, vidámabb dolgok, amik miatt nem írnék most, mert van jobb dolgom is, ugyebár, mert fel vagyok pörögve... mert a napló arra jól h ne terheljem siránkozással azokat, akiket szeretek (és azokat, akiket nem annyira, de lelkiszemetesnek megfelelnek...), viszont miért is ne lelkendezhetnék? talán mert egy idő után nehezen tűrik az ötletáradatot, aminek a fele kidobandó, a másik fele pedig megvalósíthatatlan? mindegy...
szóval h elvileg holnap este találkozom a Kedvessel, megkértem rá, h csábítson el, úgyse tette még meg senki. egy amolyan "3tucatrózsa (nem rőzse!), gyertyafényesvacsi, királyfehérlovon az oktogonon" jellegű randevúra vágyom. persze csak kipróbálás szintjén. kíváncsi vagyok, mennyit áldoz rá. (nem is elsősorban anyagi szempontból: nyilván egy dunaparty gyros-ozás is lehet romantikusabb egy ötcsillagos étteremnél, ez a pasi találékonyságán múlik elsősorban.) nyitottság részemről megvan; rendszert nem kívánok ebből csinálni, csak kipróbálnám a klasszikus női szerepet, alkalmilag. de arra nagyon kíváncsi leszek, hány szál rózsa lesz abból a 3tucatból:-))) tőlem lophatja is, az még romantikusabb:-))) a szándék a lényeg, h akarja-e!
ex-Kedvessel vmikor a közeljövőben megyünk fotózni, azthiszem, mert mostanában már úgy emailezgetünk, mint két régi jóbarát, akik között soha semmi, de semmi. furcsa egyelőre, de azt hiszem, tetszik ez a felállás, és nem is akarok többet.
T. pedig! jaj, ez olyan klassz! hajnalban rámcsörgött, mert megkapta az ösztöndíjat lisszabonba, megy most ősszel, asszem két hétre. én pedig, ha minden összejön, megyek néhány napra prágába anyámékkel (anyagi okokból velük - így nem kell azon nyavalyogni, h mennyi pénzt hajlandóak adni stb.) és aztán fotózhatok ott is, alig várom. persze nem kizárt, h ebből is az lesz, mint a nyári krakkói útból, h semmi. | |
| 1. | [tulajdonos]: kolesz | 2003-09-23 23:59 | miért van az, h vhányszor nekiindulok vminek, v. elgondolkozom, h kéne-e, jó lenne-e, az az érzésem támad idővel, h a társadalom perifériájára születtem? nem helyzetemből adódóan, tehát nem anyagiakra gondolok (elsősorban), hanem h ha emberek közé kerülök (márpedig ez sokszor elkerülhetetlen, ha az ember a főváros kellős közepén lakik, és egy vidéki nagy - közepes - városbann kollégista), egyszerűen a társaság szélén vagyok, és még onnan is erősen lógok kifelé. a hétvége remek volt, T. legjobbbarátom+bátyjáék irtóklassz házibuliján, leszámítva Nagytesóm mutatványát, amit hát nem kellett volna, mert igencsak megváltoztatott mindent köztünk. erre le suliba vasárnap (előtte utoljára péntek este aludtam pár órát a Kedvessel, Ghymesre, képzelhetitek, mennyit...), kedd este nyárzáró girllparty a kolesz mögött. hirtelen nem is tudtam eldönteni, a folyósóról behallatszódó ordibálás, a földszintről hallható tuctuc zene, vagy Edward W. Said Orientalizmus c. könyve fog megakadályozni abban, h sürgősen szükséges regenerálódásomat folytassam az éjszaka újabb 10-12 órás alvás útján. Szegény Said általánosságokban konkrétumokról pároldalas bevezetője, melyben azt igyekszik felvázolni, mitől kell tartani, ha az ember az orientalizmusról beszél, de még meg se határozta tkp., mit is ért orientalizmus alatt, szóval ez az önmarcangoló ne higyjetek nekem, én se hiszek magamnak nem igazán tudott lekötni, ordítani nem volt kedvem, nézzük meg, mi zajlik a földszinten. egyetlen drága felületes társalkodónőm, akibe kapaszkodok, ha emberek közé kerülök itt sulitájt, és aki tűri, de nem kedveli, h bár felületes minden, ami köztünk zajlik, mégis úgy csüngök néha rajta, mint a 6os éjszakain a részeg punkok. szóval drága társalkodónőm (az egyetlen nő, akit szívesen megtűrök a közelemben, őt is csak azért, mert a többiekhez képest...) szembejön velem, ő megy fel, én megyek le, mi lessz itt, kibe kapszkodjak. férfitársalkodóim (két srác, akikbe kapaszkodom, ha épp jelen vannak; ők sajna azonban nehezebben tűrik, szókimondóbbak, pont ezért bírom őket jobban...) még (?) sehol, mi lesz itt. helyet foglalok hamarost visszatérő társalkodónő helyén, szerzek széket, fészkelődöm, grillparty, bedobok vmi kaját, lejmolok vmit cigit, nem lesz ez így jó, társalkodó srácok felbukkannak, menjünk sörözni, mehetek én is? persze azóta felszívódtak, valszeg még csak nem is szándékosan, csak én nem vagyok képes jól működő társas kapcsolatok létesítésére. marad az ordítás közepette Said.
már csak azt nem tudom, hogy kell elindulni a társadalom felé, ha az szalad előlem. rejtőzködő színek, Harrypotter láthatlanná tévő köpenye, álarc. mosolyt az arcra, bombát a kézbe, csillámport a hajra, buffalo a lábra? maradok távol, futok a társadalom elől. biztos lesz majd, aki fut velem... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
