NAPLÓK: Balázs K Attila
Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 08:31 Összes olvasás: 25203| 8. | [tulajdonos]: hetedik bejegyzés | 2003-04-02 15:33 |
már nem áll
csak fekszik zaklatott vonalak között
pórusain kilógnak az ércek
s én hiába nézem zöld árnyék
mögül. túl sok az énem
mi törzsemre kövül:
arcom előtti
színfoltok közül
valaki
sikoltoz.
~
a nyár
kockája enyhe.
mintha fölöttem lebegne
egy távoli nádas
ceruzarajza.
|
|
| 7. | [tulajdonos]: hatodik bejegyzés | 2003-04-01 15:25 |
csak tavak világa
sosem a tenger ülés
fekvés egyensúlya békahangú
félvak mezőkön
lázvilágom szárnya vaktában
csapdos
néha térdelés fura lények között
mik talán érkező álmok mélyülő
tájaimra ébredés festményben
~
langyosan heverő délelőttök
madarak iszonya súlyként szájamon.
halszerű létem nádasban kattog
várok
a bizonytalanra
figyelem messzi csónakok
konstellációit
|
|
Olvasói hozzászólások nélkül| 5. | [tulajdonos]: ötödik bejegyzés | 2003-04-01 09:47 |
fehér madár úszik az ég
algás állagában
~
tavak nádlanak a csendben.
igék között szorongva vállig
a föld elreped
és egekké mállik
~
kagylók potyognak hajnalonta
a térbe
ahol létezem
megállok lebegek
alszom néha azon a furcsa sávon
haldokló dolgok között.
|
|
| 4. | [tulajdonos]: negyedik bejegyzés | 2003-04-01 09:46 |
(a nyúl leírása)
1.
sötétség barátja tompa arcú angyal
lángoló erdőn odvas űrben csörtet
algás tófenék vázlata a hajnal
húrra feszített
lebegve úszó könyvek tudását
makogva mondja iszap-
avarban félgömb orra dönget.
gyomrában szalma-töltés felbolydult
mágnes-körök völgyek remegnek
hátán füle teknője tornác
kikönyökölt csöndnek - -
2.
így ér vissza fújtatón
az éjben forró lepkék hömpölyögnek.
teste groteszk kupolája
a lombok közt döcögve csörtet.
bukdácsol sután-puhán. orra
föl-le föl-le
az avarban hatalmas pamacs-lába
dönget bújnánk tóba rögbe foga
bőrt lapátol
csontunk arcában örleg árnyunk
alkatából rögöt ércet görget
így ér vissza fújtatón
vizenyős orrával álmunkban bök meg - -
|
|
| 3. | [tulajdonos]: harmadik bejegyzés | 2003-03-31 10:46 |
ha majd átsodródunk innen a mélyülő
rét ugyanúgy
a kékülő táj halakkal puhán és
megmásíthatatlan lélegzik majd
csak láz-alakzataink sodródnak messze tavak
felett éjszakák magváig honnan majd állatokként
fognak visszajárni motozni körülrajongni
félelmet
~
sötét és fény között érzékelem
az állati lét equilibrumát
~
kik járnak vissza tó mögötti
csendből lélegezni álmunkon túli
lényekként nem ütni már csak
halkabban szeretni
|
|
| 2. | [tulajdonos]: második bejegyzés | 2003-03-31 10:45 |
egy lepkebáb torzója tornyosult
álmomban s az ég skarlát-
boltját törékeny állványok tartották ropogott
egy facsónak evezőtlen
~
a tó örökös közele
hangyacsapat nesze fekete mezőben
~
rongyok lobogtak arcom előtt
álmomban meleg szélben vetkőztem
s azt hittem a tenger
~
másik térben ébredtem
koponyámba fordult szemekkel
kínnal ütődtem homokra
de csak a nádas zenél
éjszaka dallamait lobogva
suttogja ne menj
ne még - -
|
|
| 1. | [tulajdonos]: első bejegyzés | 2003-03-31 10:44 |
madarakat fésült alkonyatkor
a szélből a nádas.
~
szavakat bámultunk este
a tűz bűvkörében amint
egymás terébe hullva megváltoztak
és kiáltoztuk őket
~
és zenét hallgattunk mi
némák csak néztünk márvány-szemmel
a bennünk döngető erőre és sikítva
menekültünk állatokként
~
és tundrán bolyongtunk el-
vadultan síkok közt csatangolt
testünk bundát eresztettünk
jégfogú hidegben
~
istenek gurultak az égből melegen
feltépni
roppant izmainkat
~
az este rokkant állata elült.
~
ebonit-halakat ropogtat a mély.
~
fiaink talán elérik majd
a tengert a lehűlt
szavak óceánját
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
